DR. BIHARI MIHÁLY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyûlés! Valóban sajátos vitának vagyunk a tanúi, illetve a résztvevõi, több szempontból. Én most csak a tárgyra utalnék a vita sajátossága kapcsán, hiszen ahogyan Gál Zoltán az elõkészítõ bizottság elnökeként elmondotta, vagy Hack Péter is utalt rá, 60 órát volt alkalmunk már megvitatni az általános vita keretében a tavasszal benyújtott szabályozási koncepciót, amely lényegében megegyezik azzal, amit átdolgozás után ismételten benyújtott az elõkészítõ bizottság. De csak lényegében egyezik meg azzal; sok tekintetben javult, sõt nagyon sok tekintetben javult, pontosabbá, koherensebbé vált az átdolgozás után benyújtott és ismét általános vitára bocsátott koncepció.
A vita újbóli megnyitása kapcsán is természetesen azonban fölvetõdnek nemcsak konkrét, a módosító indítványokkal kapcsolatos kérdések, hanem az általános kérdések is; sokan érintették is vagy jó néhányan az elõttem szólók közül is érintettek általános kérdéseket is. Így például azt, hogy kell-e vajon új alkotmány, szükség van-e új alkotmányra, most kell-e elfogadni vagy legalábbis elõkészíteni az új alkotmányt, vagy pedig el kell azt halasztani, összefüggésben a társadalom állapotával, összefüggésben a kialakult politikai-hatalmi helyzettel kapcsolatban. Ha így vetjük föl a kérdést, hogy az új alkotmány szükségességét, megalkotásának az idõszerûségét nem az alkotmányozáshoz mint jogalkotási produktumhoz kötjük, hanem kiterjesztjük-e e kérdés megválaszolását a társadalompolitikai kérdésekre, akkor nem alkotmányozási vitát folytatunk, természetesen, hanem akkor a társadalom helyzetérõl, állapotáról folytatott politikai vitába megyünk bele; aminek helye van természetesen a parlamentben, csak nem biztos, hogy éppen az új alkotmány elõkészítése kapcsán kell ilyen politikai vitát lefolytatni. De ez az általános kérdés természetesen megválaszolható, és újból megválaszolható, egészen addig, amíg el nem dõl, hogy végül is lesz-e a Magyar Köztársaságnak új, átdolgozott alkotmánya, vagy pedig valamilyen ok miatt nem lesz.
De az általános kérdések között kell megválaszolni azt is, hogy a kidolgozásra kerülõ új alkotmánynak milyen jogi, szakmai és milyen politikai követelményeknek, kritériumoknak kell megfelelnie. Ugyancsak általánosan fölvetett és fölvethetõ is, megismételhetõ kérdés az, hogy ki alkotmányozzon; milyen legyen a szerepe az alkotmányozásban és az alkotmány elõkészítésében magának a parlamentnek; vajon szét kell-e választani a törvényhozó hatalmat az alkotmányt megalkotó alkotmányozó hatalomtól. Volt erre természetesen példa; kérdés, hogy most is ennek a szükségessége fenn áll-e, illetve erre szükség van-e.
Kérdés az is természetesen, hogy mennyire kiérlelt szakmai szempontból az új alkotmány koncepciója; milyen széles körû politikai konszenzus van az új alkotmány koncepciója mögött; valóban az elõterjesztõk szûk kis csoportjának az anyagáról van-e szó, ahogyan az elõttem szóló képviselõ úr mondotta, hiszen az elõterjesztõk szûk kis csoportja a hat pártból öt pártot jelent. Tehát meg kell válaszolni azt is, hogy kellõ szélességû politikai konszenzus van-e az új alkotmány koncepciója mögött vagy pedig sem.
És végül, azt gondolom, hogy az általános kérdések között óhatatlanul felvetõdik az a kérdés, amire Hack Péter képviselõtársam is kitért, és válaszolt is rá, hogy vajon a folyamatos alkotmányozás évtizedét lezáró, átfogó alkotmányrevízióra van-e szükség, vagy pedig esetleg forradalmi jellegû alkotmányozásra, amely egy új rendszerváltáshoz kötõdik, és ez indítja el az új alkotmányozást, nem pedig lezárja az alkotmányozás folyamatát.
Anélkül, hogy ezekre az általános kérdésekre részletesen próbálnék válaszolni, néhány megjegyzést mindegyik kapcsán hadd tegyek! Részben azért nem kívánok belemenni a részletekbe, mert az idõ valóban korlátozott, másrészt pedig a tavaszi vita során ezeket a kérdéseket - de elmondhatom, hogy az alkotmány-elõkészítõ bizottságban több mint félszáz ülésnapon ezeket a kérdéseket - elég részletesen megvitattuk.
Az elsõ az, hogy kell-e új alkotmány. Egyetértés volt, azt gondolom - egyetlen párt képviselõjét leszámítva -, abban, hogy igen, kell, mert aktuális az új alkotmány elõkészítése. Nem szükségszerû abban az értelemben, hogyha nem készül új alkotmány, akkor valamiféle demokratikus válság vagy az államszervezet mûködésében valamilyen mûködésképtelenség jönne létre - ilyen értelemben nincsen szükség alkotmányra. De olyan értelemben, hogy lehet jobb, kiérleltebb, koherensebb, részletesebb alkotmányt elfogadni széles politikai konszenzuson alapulva, ilyen értelemben az új alkotmány elkészítése aktuális.
Azt gondolom, hogy az átdolgozás után benyújtott szabályozási koncepció bizonyítja azt, már ez a koncepció bizonyítja azt, hogy a jelenleg hatályos alkotmányhoz képest az új, készülõben lévõ alkotmány lényegesen részletesebb, szélesebb, jobban kidolgozott, magasabb szakmai szempontoknak megfelelõ és nemzetközi mércével mérve is magas színvonalú alkotmány lehet, vagy legalábbis ennek elfogadásával kecsegtet.
Kérdés az, hogy mi lesz akkor, ha esetleg mégsem sikerül elfogadni ezt az új alkotmányt. Nem lesz alkotmányos válság, mint ahogy ma sincs alkotmányos válság. Magyarországon mûködõképes parlamenti demokrácia van, versengõ többpártrendszer van, érvényesülnek az állampolgári és emberi jogok, Magyarország jogállam ma is, és megfelel a jogállamiság kritériumainak. Ezt nemcsak mi magunk mondhatjuk el magunkról, hanem ezeket a kérdéseket nagyon szigorúan szemlélõ nemzetközi értékelõ szervezetek, szakmai szervezetek is megállapították. Úgyhogy nem fenyeget alkotmányos válság bennünket, ha történetesen nem lesz új alkotmánya Magyarországnak, de biztos, hogy hiányérzet marad mindazokban, akik szakmailag részt vettek az új alkotmány elõkészítésében, vagy azokban, akik érzik és látják a jelenleg hatályos alkotmánynak a hiányosságait.
Milyen kritériumoknak kell hogy megfeleljen az új alkotmány? Vajon már az alkotmánykoncepcióból lehet-e kellõen következtetni kellõen az új alkotmány szövegére? Azt hiszem, hogy lehet, mert olyan részletességû alkotmánykoncepciót fogadott el az elõkészítõ bizottság, amely példátlan abban az értelemben, hogy rendkívül részletes; rendkívül részletes, valóban kevés mozgásteret hagy már a normaszöveget elõkészítõk számára, ahogyan Gál Zoltán, a bizottság elnöke is kitért erre; de ez bizonyos értelemben elkerülhetetlen volt, a széles kompromisszumra törekvés, arra törekvés következtében, hogy a hat pártból legalább öt párt egyetértése kell hogy legyen egy új elem beépítése mögött. Ez bizony azt indokolta, és azt tette szükségszerûvé, hogy a pártok nagyon részletesen fogalmazzák meg az álláspontjaikat, és az elfogadott új elemet minden oldalról körülbástyázzák, körülbiztosítsák, hogy az pontosan azzal a tartalommal kerüljön bele majd az alkotmány normaszövegébe, amilyen tartalommal a koncepció vitája során a pártok abban megegyeztek.
Azt gondolom azonban, hogy többet mondhatunk az alkotmánykoncepció kapcsán a kritériumokról. Az új alkotmány még erõteljesebben értékközpontú lesz, egyértelmûvé teszi azokat a politikai, azokat a jogi és azokat az általános emberi értékeket, amelyeket jogintézmények formájában, konkrét tartalommal kíván megtölteni, és mûködésüket, vagyis érvényesülésüket garanciákkal kívánja alábástyázni. Ilyen szempontból az új alkotmány értékközpontú, egyértelmûen megállapítható értékek által vezérelt és értékeken alapuló új alkotmány lehet. Emellett ez az új alkotmány - már a koncepció részletessége is mutatja - norma lesz. Valódi jogi norma lesz. Olyan jogi norma lesz, amely biztosabbá teszi az igazságszolgáltató szervek mûködését, ítéletalkotását, döntéshozatalát.
(9.30)
Egyértelmûbben és pontosabban találják meg akár az alkotmányban is azokat a jogintézményeket és azokat a jogi tartalmakat, amelyre ítélkezõ, illetve döntéshozó tevékenységüket alapozhatják.
Szakmailag lényegesen kiérleltebb lesz ez az új alkotmány. Amit biztosít és amit lehetõvé tett az, hogy mintegy 10 éve folyik nagyon széles körben, szakmai konferenciákon, nemzetközi konferenciákon, folyóiratokban, szakmai folyóiratokban az új alkotmány elõkészítése, és a szakértõknek a részvétele a koncepció elkészítésében folyamatos volt, az utolsó pillanatig, az utolsó ülésig tartott és tartani fog a normaszöveg elkészítéséig is.
És végül azt is el kell mondani, hogy ez az alkotmány olyan széles politikai konszenzuson alapul, amilyen széles politikai konszenzussal Magyarországon alkotmányt még nem fogadtak el. Hiszen hogyha hat pártból, hat parlamenti pártból öt párt egyetértésére van szükség ahhoz, hogy egy új elem bekerüljön egy szövegbe, annál szélesebb konszenzust már csak a teljes egyetértés során lehetne elvárni. Azt gondolom azonban, hogy ez az ötpárti konszenzus és ezen alapuló alkotmánykoncepció nagyon széles körû politikai megegyezést foglal magában, és politikai megegyezésen alapul, és ez feltételezi, illetve reményeket kelt abban a vonatkozásban, hogyha nem is felel meg minden egyes párt minden egyes igényének az alkotmány, de azok, akik egyetértettek és akik tényleg részt vettek az alkotmánykoncepció elõkészítésében - az 50 ülésbõl nemcsak 2 ülésen tudtak részt venni, hanem folyamatosan részt vettek - azok feltehetõen a népszavazásra kerülés idõszakában pozitív kampánnyal tudnak kiállni majd e mellé a felvállalható alkotmánykoncepció mellé.
Az általános kérdések egyike - folyamatosan és ismételten föltett kérdés az -, hogy ki alkotmányozzon. Alkotmányozó nemzetgyûlés-e vagy pedig a törvényhozás? Rendkívül ritkán fordul elõ az, hogy az alkotmányt elfogadó grémium önálló és csak erre létrehozott alkotmányozó nemzetgyûlés formájában alkotmányoz. Ez forradalmi helyzeteket követõ idõszakban szokott elõfordulni, a parlamenti demokrácia jogállam folyamatos mûködésének az idõszakában ilyenre nem került sor. Tehát alkotmányozás a parlament, az éppen mûködõ, a folyamatosan mûködõ parlamentnek a feladata. De a parlament feladata az is, hogy megteremtse a szakmai, a társadalmi és a politikai egyetértésnek a lehetõ legszélesebb körét, ezért biztosított különleges Házszabály formájában egyenlõ részvételt - parlamenti arányuktól függetlenül - minden egyes pártnak és a szakértõk folyamatos részvételét. Azt gondolom, hogy tehát e felett a kérdés felett tulajdonképpen a történelem mondott ítéletet, illetve válaszolta meg oly módon, hogy ma már rendkívüli alkotmányozó nemzetgyûlés összehívására vagy ennek az Országgyûlésnek alkotmányozó nemzetgyûléssé való átalakulására nincs szüksége, nincs indoka. A normál parlamenti döntéshozatali folyamat keretében bizonyos speciális szabályokkal - például a széles körû konszenzusteremtéssel - a parlamentnek kell alkotmányoznia.
Az új alkotmány - megítélésem szerint - az új alkotmány koncepciójához kötõdve és ragaszkodva egy átfogó alkotmányrevíziót fog adni valóban nem vadonatúj és teljesen új alkotmány, hanem a jelenleg hatályos alkotmány értékes, kiérlelt, egészen 1988-89-ig visszamenõ, bevált jogintézményeit meg fogja õrizni, pontosítja, ezzel az alkotmányos folyamatosságot biztosítja, de olyan új elemekkel fogja kiegészíteni, amely új elemek reális és valóságos társadalmi, illetve szakmai követelményeknek felelnek meg.
Az új alkotmány koncepciója, amelyet a '93 tavasszal már kidolgozott, végül 5 szavazat híján a parlament által el nem fogadott, 93 módosító indítvánnyal egybeszerkesztve nyújtott be az alkotmány- elõkészítõ bizottság, továbbá ehhez még 15, illetve még plusz 2, tehát összesen 17 bizottság által is elfogadott módosító indítványt nyújtott be, lényegesen javult, kerekebbé vált, pontosabbá vált, koherensebbé vált. Ennek az összesen 110 módosító indítványnak az alkotmánykoncepció alapszövegébe való inkorporálásával és beépítésével. Ezért azt gondolom, hogy joggal ajánlhatja a 25 tagú alkotmány-elõkészítõ bizottság a tisztelt parlament tagjainak azt, hogy az általános vita lefolytatása után és az általános vitában és esetleg a részletes vitában felvetõdött újabb indítványok elfogadásával vagy elfogadása után a parlament fogadja el a Magyar Köztársaság új alkotmányának szabályozási koncepcióját. Megítélésem szerint az a parlamenti képviselõ, aki konstruktívan vesz részt ebben a vitában és érvekkel próbálja meg meggyõzni (Az elnök pohara megkocogtatásával jelzi a felszólalási idõ leteltét.) a többieket, az elmondhatja magáról, hogy jó ügy szolgálatában vett részt a Magyar Köztársaság új alkotmánykoncepciójának a kidolgozása során. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)