DR. VARGA LÁSZLÓ (KDNP): Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! A vita során többször elhangzott, hogy új alkotmány vagy megújított alkotmányról van szó. Álláspontom szerint alkotmányról van szó. A Kereszténydemokrata Néppárt álláspontja, hogy igenis létrejöhet egy alkotmány, de nem ilyen hajrá, egy ilyen gyorsított módon, mert nincs alkotmányozási kényszerhelyzet. Ez egy koraszülött munka, amely minden ellenkezõ állítás ellenére nem ment át az ország lakosságának a köztudatán, nem lettek alapszervezetekben tagokkal, egyéb szervezetekkel kivitatva. Kaptunk kilószámra menõ anyagot, amelynek egyetlenegy része is tán nem került be az alkotmányozás koncepciós terveibe.
Azért mondom, hogy alkotmányról van szó, mert Magyarországnak az 1949. évi XX. törvénycikkét nem lehet alkotmánynak nevezni. Szégyen volt az akkori Országgyûlésre, és úgy érzem, mindazoknak át kell gondolni a fogalmukat, hogy egyáltalán lehet-e beszélni és szabad-e beszélni egy olyan törvényrõl, amely embertelenség közepette született, amelynek semmi köze nem volt az alapvetõ jogokhoz, nem volt köze a szociális jogokhoz, nem volt köze az állampolgári jogok és kötelezettségekhez, és semmiképpen sem volt joga az alkotmány egyik legfontosabb tételéhez, az ország függetlenségéhez.
Van egy törvényünk, amely kiegészítésekkel, módosításokkal mûködõképes. Helyes, használni kell, és természetesen nemcsak tudomásul kell venni, hanem be kell tartani. De nagyon szeretném, ha nem beszélnénk talán többet arról az 1949. évi XX. törvénycikkrõl, amely nemcsak a megszállásnak az egyik gyümölcse, hiszen tudomásom szerint majdnem hogy az orosz alkotmány lett szó szerint lefordítva, hanem Mindszenty bíboros börtönben, az ország jelentõs része elégedetlenségben, függetlenségüktõl megfosztva - és akkor jön az 1949. évi XX. törvénycikk, és még ma is néha azt mondják, hogy alkotmány.
Az alkotmányok történelmünk folyamán és az emberiség története folyamán nagy megmozdulásoknak vagy pedig a nép igényének kell hogy megfeleljen. Kell egy kívánság, kell egy kérelem, kell egy jelentõs igény arra, hogy az ország alkotmányt készítsen. Alkotmányoknak van néha egy nyilatkozat formájában való megjelenése, néha szövegbe foglalják az egészet alkotmány formájában - ilyen volt a francia forradalom, amely a mai napig útmutató az elsõ szakaszában, pontosabban elsõ mondatában, amely kimondja, hogy az emberek születésüknél fogva szabadok és egyenlõ jogúak. Óriási megállapítás, és mondhatnám az egész világra ma is kiható jelentõsége van.
(9.40)
Elõtte 13 évvel az amerikai Függetlenségi Nyilatkozat ugyanezt kimondja, csak hozzáteszi, hogy az embernek az elidegenítetlen jogai Istentõl származnak. És van egy fontos megállapítása, ami a mi alkotmányunkban nem fejezõdik így ki, hogy a kormánynak és államhatalomnak semmi más kötelessége nincs, mint az, hogy a polgároknak a jogait biztosítsa, szociális, kulturális, gazdasági fejlõdésüket elõsegítse. Nem a hatalom, hanem kizárólag a kötelezettség. Ez így nem sugárzik ki ebbõl a tervezetbõl sem.
Itt félmondatban megemlítem, hogy az 1776-os nyilatkozatnak van Európában több, de megnyilatkozó politikai személyisége, Csehország elnöke, Havel, aki kijelentette, hogy igen, az embernek az alapvetõ jogai a Teremtõtõl vannak. Nálunk a kormány részérõl még hasonló gondolatot se lehet felvetni.
Jelentõs volt az emberiség történetében az ENSZ 1948. december 10- ei közgyûlésének az úgynevezett Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata, amelyet úgy nevezett, hogy az emberiség alkotmánya. Nemcsak hogy mindenkire irányadó, de azt hiszem, a következõ évezredben is fognak foglalkozni a 30 szakaszos kiáltvánnyal azért, mert megszabta azt az utat, amelyet követni kell minden olyan államnak, ahol demokrácia van. Ebbõl csak kettõt emelek ki.
Az elsõ, hogy az emberek az alapvetõ joguk gyakorlásával válnak teljes jogúvá, továbbá azt a szociális biztonságot, amely jelenleg a mi tervezett alkotmányunkban sem szerepel olyan módon, mint szeretnénk, vagyis hogy az embereknek igenis joguk van a munkához, illõ fizetéshez, emberhez méltó lakáshoz, egészségügyi ellátáshoz és öregségükre megfelelõ és emberi, méltó élethez. Alapvetõ jogként van megemlítve.
Nekünk 48 év múlva harcolni kell, a kereszténydemokratáknak azért, hogy ez alapvetõ joga legyen az embernek. Lehet azt mondani, igen, lehet, hogy ezt nem lehet teljesen végrehajtani, mert bíróság elõtt nem lehet kikényszeríteni. De lehet irányadó! Az országnak van teherbíró képessége. Lehet, hogy nem lehet teljesen végrehajtani, de igenis, elõre kell lépnünk, ha már alkotmányt készítünk, és meg kell adni az embereknek azt a jogot, amelyet 48 évvel ezelõtt az emberiségnek útmutatóul megállapítottak az Egyesült Nemzetek közgyûlésében.
Úgy érzem, hogy 1956 is egy ilyen gondolat volt egy alkotmányhoz, amely természetesen a függetlenséget, a szabadságot és 1848-ra visszamenõleg a közteherviselést is megállapította.
Ebben a vitában és ugyancsak az alkotmány-elõkészítõ bizottságban egyetlenegy érdemi érv nem hangzott el, hogy miért kell most ilyen szükséges, gyors és a magyar néppel át nem tárgyalt, ki nem vitatott alkotmány. Itt csak arról van szó, hogy legyen alkotmány, legyen alkotmány, de senki nem mondta meg pontosan, hogy miért olyan sürgõs ez. Miért kell nekünk összeülni, miért kell nekünk vitázni arról, ami a magyar népen még nem ment át? És nincs egyáltalán - megismétlem - alkotmányozó kényszer. Amennyiben ez lenne, és amennyiben bárki kiérvelné, akkor gondolkoznánk és talán az álláspontunkat megváltoztatnánk, de nem hangzott el.
Továbbá a Kereszténydemokrata Néppárt úgy gondolja, hogy bizonyos keresztény értékeknek a megemlítése és útmutatása is hiányzik az alkotmánytervezetbõl, a koncepcióból.
Az alkotmánybizottság elnöke, az Országgyûlés elnöke, Gál Zoltán úr megemlítette, igen, hogy keresztény értékek, de hát nem sorolta fel, hogy mit ért alatta. Például a Kereszténydemokrata Néppártnak megdöbbentõ az, hogy nem tudtuk elérni a viták során, hogy a hazánk jelképei között felsorolják a Szent Koronát. Nem lehet. Hogy miért nem lehet ott a zászló és a Himnusz mellett, erre érdemi érv megint nem hangzott el. Van egy álláspont, hogy a Szent Korona talán jelenti - mert jelenti - 1000 éves kereszténységünket, kultúránkat, hiszen Szerb Antal is azt írja az európai és a magyar irodalom történetében, hogy a kultúránk a kereszténységgel kezdõdött. Nincs ottan. Akkor kérdezem, mik azok a keresztény értékek, amelyet az elnök úr említett?
A szociális biztonsághoz alapvetõ jog nincs így benne, ahogy mi mondottuk. Ez sincs benne, amit megemlítettem. Továbbá hiányzik, amit a Kereszténydemokrata Néppárt nagyon erõsen vitatott és érvelt, hogy benn legyen, hogy az embernek nemcsak alapvetõ joga van, amelyet tiszteletben tartani - az emberi méltóságát is természetesen -, de az embernek cselekedeteiben, egymás iránt a felebaráti szeretet szellemében kell cselekedni.
Igen tisztelt Országgyûlés! Az elmúlt 70 évben borzalmakon mentünk át. Kegyetlenségeken. Azt mind egyének követték el. Mindenhol és minden alkalommal. Kérdezem: nem jött el az ideje annak, hogy az alkotmányban ott legyen irányadóul, hogy az embereknek egymással szemben a felebaráti szeretet szellemében kell cselekedni? Eljött az ideje - és mégis, az alkotmány-elõkészítõ bizottságban ezt ilyen formában nem tudtuk keresztül vinni.
Meg kell említenem, hogy az egyik legnagyobb kifogásunk - és ez kezdettõl fogva -, hogy a köztársasági elnököt pártok jelölik, nem pedig a nép választja. Olyan büszkén hangzik az alkotmányunkban, a jelenlegi törvényben, hogy minden hatalom a népé. A legkisebb hatalomnak a jele, hogy igenis, a nép válassza a köztársasági elnököt! Minden kifogás, ami ebben a vonatkozásban elhangzott, nem vehetõ komolyan. Az a köztársasági elnök, akit a pártok jelölnek, annak kötelessége, hogy lojális legyen a pártokhoz - és nem a néphez. Ha a nép választja, akkor a néphez lojális, nem pedig a pártokhoz.
Elérkezettnek tartjuk az idõt, igenis, hogy a magyar nép maga válassza a köztársasági elnököt. Nem tudnánk semmi olyan alkotmányt elfogadni, a Kereszténydemokrata Néppárt, amely elveszi a néptõl ezt a jogot. Szükségesnek tartjuk, és úgy érezzük, a fejlõdésünkben is eljutottunk odáig, hogy végre minden hatalom a népé, hát õ válassza meg a köztársasági elnököt is.
A Kereszténydemokrata Néppárt úgy véli, hogy igenis, azok a szempontok és amelyeket még az utánam lévõ kereszténydemokrata néppárti elõadók és szónokok meg fognak magyarázni, benne legyenek az alkotmányban, és enélkül nem tudnánk elfogadni. Kérdezem most az igen tisztelt Országgyûlést - itt ülünk, és még itt fogunk ülni sokszor az alkotmány vitájában -: ez a legsürgõsebb kérdés ma az országban? Nem arra ügyelnek a polgárok, hogy igenis, foglalkozzunk az õ szociális kérdéseikkel? A munkanélküliséggel? A pályakezdõ problémáival? A közbiztonsággal? A mezõgazdaság problémáival? A kis- és középipar támogatásával? Nem ez a legfontosabb kérdésünk ma, hanem arra kéne összpontosítanunk, ami az országnak az igénye.
Itt egy külön szempontot fölemelek, amely talán nem mindenkinek az álláspontjával egyezik, de a magam részérõl - és a Kereszténydemokrata Néppárt ebben egyetértett -, szeretnénk megadni a külföldön élõ nagykorú magyar állampolgároknak is a választójogot. Természetesen fölhangzik sok ellenvetés. A miniszterelnök úr részérõl az, hogy nem fizetnek adót - az adófizetés különben sem a választójog egyik elõfeltétele -, de szeretném megemlíteni azt, hogy igenis, a határokon kívül lévõ sok-sok ezer ember, sok-sok ezer polgár áldozatosan, folyamatosan dolgozott és dolgozik hazánk fejlõdéséért és ügyeiért. Úgy érzem és úgy értem, hogy elérkezett az ideje annak, hogy az alkotmányban megadjuk a jogot azoknak az állampolgároknak, akiknek lehet, hogy kettõs állampolgárságuk van, de hazájukon kívül élnek.
Igen tisztelt Országgyûlés! A Kereszténydemokrata Néppárt változatlanul fenntartja, hogy az Országgyûlés ne készítsen egy koraszülött alkotmányt. Ne járuljon ahhoz hozzá, hogy egy páratlan gyorsasággal készítsük el ezt a fontos törvényt. Ha nem volt nekünk 1000-1100 évig a nép által elfogadott demokratikus alkotmányunk, akkor úgy érzem, van idõnk arra, hogy ezt a kérdést alaposabban átvitassuk. Amennyiben az ország népénél egy igény jelentkezik arra, hogy legyen alkotmány, akkor igen, legyen. Mert mi is azt tartjuk, hogy az országnak jelenleg törvénye van, de nem alkotmánya, de az érjen be, és az ország minden lakossága, vagy legalábbis a többsége úgy érezze, hogy elérkezett az ideje, hogy alkotmány legyen.
(9.50)
Kérem tehát az Országgyûlést, hogy ne siesse el, semmiképpen se gyorsítsa, ne erõszakolja a magyar népre ezt az alkotmányt, adjon idõt rá, hogy beérjen, és úgy fogalmazásában, mint a magyar nép igényében megfeleljen annak a szellemnek, amelyet az ország ebben az idõszakában, történelmileg ebben a fázisában igényel és szükséges. Köszönöm. (Taps a teremben.)