DR. SZIGETHY ISTVÁN (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! Kezdem az utolsó gondolattal. Néhány napja, október 23- án volt 7 éve, hogy az akkori magyar Országgyûlés elfogadta azt a nagy terjedelmû alkotmánymódosítást, amelyik Magyarországot átvezette a jogállamiság, a köztársasági államforma keretei közé. Én úgy gondolom, hogy hét év eléggé tekintélyes idõ, és aligha lehet sietségrõl beszélni akkor, ha ezt a hét évet lekicsinyelljük, ezt a hét év alkotmányfejlõdést kevésnek tartjuk ahhoz, hogy a Magyar Köztársaság új alkotmányát meg lehessen hozni.
Ha az idõszerûségnél vagyunk, szeretném jelezni, hogy az elsõ alkotmánykoncepció-tervezetet márciusban az ország nyilvánosságára hoztuk. A napilapokban megjelent, bárki az Országgyûlés részére módosító indítványokat terjeszthetett elõ. Ezzel a joggal, ezzel a lehetõséggel sokan éltek is, ezek a gondolatok a mostani módosítási csomagban is megjelentek. Ezt csak bevezetõként mondtam, hogy senki ne érezze úgy, hogy itt bármiféle idõbeli szorítás lenne. Ez a hétéves folyamat nagyon értékes a magyar alkotmányfejlõdés történetében, de úgy gondolom, hogy elégséges ahhoz, hogy a magyar Országgyûlés elé az alkotmány-elõkészítõ bizottság egy valóban kiérlelt és kompromisszumokon alapuló szövegtervezetet terjesszen elõ.
A mai nappal ez a folyamat új fázisába lépett. Azon természetesen késõbb majd lehet vitatkozni - ez majd a történészek dolga lesz -, hogy a július óta eltelt néhány hónap, az ezzel járó idõveszteség pótolható-e, az a mostani, frissebb szöveg jobb-e a korábbinál annyiban, amennyiben esetleg ez az idõveszteség kockáztatja az alkotmány meghozatalának esélyét. Ezt mi itt aligha tudjuk eldönteni. Most kell cselekednünk, most kell a továbbiakban elõbbre lépnünk.
Gál Zoltán beszélt arról, hogy a mostani újabb szövegváltozat milyen új elemeket tartalmaz. Én ezeket nem szeretném megismételni. Kifejezetten három olyan elemre szeretnék csak hivatkozni, amelyekben vita volt, és amelyeknek a vitatottsága bizonyos mértékben közrehathatott abban, hogy júliusban az akkori szövegváltozat nem nyerte el a parlamenti képviselõk kétharmadának támogatottságát öt szavazat híján.
A Szocialista Párttal abban az idõben, illetõleg a Szocialista Párt néhány képviselõjével abban az idõben tulajdonképpen három kérdésben volt vitánk: a szociális jogállam kérdésében, az érdekegyeztetés kérdésében és a szociális jellegû állampolgári jogok terjedelmében kérdésében. Úgy gondolom, hogy a mostani szövegváltozat ezekben a kérdésekben megnyugtató kompromisszumot tartalmaz, olyan kompromisszumot, amelyik valamennyi félnek az igényeit kellõképpen kielégítette, illetõleg a megfelelõ összhangot megteremtette az eltérõ álláspontok között.
Kezdeném a szociális jogállam kérdésével. A mostani szövegváltozat változatlanul ezt tartalmazza: a Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam. Tehát az alapdefínició nem változott a korábbihoz képest. Ehhez azonban egy nagyon lényeges mondat került be új megszövegezésben, ez így hangzik: rögzíteni kell továbbá, hogy a Magyar Köztársaság szociális állam, elkötelezett a szociális értékek iránt, és az állam alapvetõ feladatának tartja az állampolgárok gazdasági és szellemi jólétének elõsegítését. Nem tényként állapítjuk meg, hogy eljutottunk valahová, de megállapítottuk, hogy mire kell törekednünk. És ez egy óriási különbség, ugyanakkor ez felel meg a jelenlegi magyar viszonyoknak. Aligha lehetne ennél többet jelenleg kimondani anélkül, hogy bármiféle üres címkézésnek a hibájába esnénk. Szeretném hangsúlyozni, hogy a szociális jogállamra való törekvésnek az egyes elemei már a korábbi koncepcióban is benne voltak, hiszen a szociális jogoknak széles körét az is tartalmazta abban a részében is, ahol az állampolgári jogokat rögzítettük, abban a részében is, ahol azokat a célokat rögzítettük, amelyeknek elérésére az államnak törekednie kell. De úgy gondolom, a definíciónál ez a kompromisszum a megnyugtató megoldás.
Ugyancsak hangsúlyozni szeretném, hogy az érdekegyeztetés kérdésében is jó kompromisszum született. Senki nem vonta kétségbe, hogy az érdekegyeztetés létezik, hogy az érdekegyeztetésre szükség van. Az alkotmányba azonban nem kerülhetett olyan formában, hogy valamilyen módon az érdekegyeztetés az állami tevékenységnek váljék részévé, az állami struktúrába tagozódjék be valamilyen formában. A kompromisszum ebben a szövegváltozatban is megnyugtató, benne van az érdekegyeztetés az alkotmánytervezet szövegében, koncepció szövegében, de ugyanakkor az érdekegyeztetés nem válik ebben a formában magának az állami tevékenységnek, akár a törvényhozási tevékenységnek a részévé.
Ugyancsak nyitott volt a Szabad Demokraták Szövetsége minden olyan szociális jognak az állampolgári jogként való rögzítésére, amely szociális jog valóban kikényszeríthetõ akár bíróság elõtt is. Azokat a célokat, amelyek nem kényszeríthetõk ki, gondolok az elõbbi felszólalásban elhangzott lakáshoz való jognak a kérdéséhez, nincs értelme alkotmányban rögzítenünk, de azokat a célokat igen, hogy ilyen céloknak az elérésére törekednünk kell. Ez a disztinkció megvalósult a mostani szövegben is, megnyugtató a megoldás, tehát az, amiben itt elõbbre léptünk, ugyancsak jó kompromisszum.
Gaál Zoltán beszélt arról ezen túlmenõen, hogy az alkotmány egyaránt tartalmaz keresztény, liberális és szociális elemeket. Én egy kicsit továbbmennék. A konzervatív elemek szélesebbek, mint csak a keresztény elemek, tartalmaz konzervatív elemeket, jó értelemben vett konzervatív elemeket. Tehát a hagyomány, a valódi megszerzett tudás megõrzésének az elemei benne vannak ebben a tervezetben; de benne vannak ugyanúgy a liberális elemek, tehát a szabadságra törekvés, az egyén önmegvalósítására, az a gátló tényezõk félretételére irányuló törekvés; ahogy benne van a harmadik elem is, az, hogy szociálisan a többi emberrel együttmûködve lehet ezeket a célokat megvalósítani. Ezeknek az elemeknek a megnyugtató egyensúlya jellemzi ezt a koncepciót, és ez a koncepció ezért jó.
Sajnos, az idõ korlátozottsága miatt a további elemekre most nem tudok kitérni, amelyekkel foglalkozni kellene. Természetesen a vita késõbbi szakaszában - amelyben egyébként Torgyán József félreértésétõl eltekintve - nem lesz idõkorlát az egyes képviselõk számára, csak az elsõ körben, el lehet esetleg mondani még a további észrevételeket is a vitában.
Szeretném azonban jelezni önmagában azt a kérdést, hogy a jelenlegi folyamat miért fontos. Ezzel Gál Zoltán is foglalkozott, Hack Péter is foglalkozott, Bihari Mihály is foglalkozott. És talán kicsit választ jelent a Varga László által feltett kérdésre is.
Már említettem a bevezetésben, hogy hétéves folyamat újabb szakaszához érkeztünk. És a hétéves folyamat nagyon sok tapasztalatot már összegyûjtött, és ezeket próbáljuk hasznosítani. Szeretném azonban jelezni azt, hogy a mostani alkotmány, amelyik Torgyán József szerint jobb, mint a koncepció, Varga László szerint nem is létezik, valójában a kettõ között van az igazság: ez egy módosított alkotmány, amely a módosításnak a szükségszerû hátrányaival együtt, de mûködõképes. Tehát visszatérve: a mostani alkotmányozási folyamatnak nagyon lényeges eleme az, hogy a hatályos rendelkezések szerint valamennyi képviselõnek kétharmadának szavazatával, tehát viszonylag könnyen ez az alkotmány megváltoztatható.
(10.00)
Úgy gondolom, ennek az alkotmánynak az a legfontosabb rendeltetése, hogyha már ezek az elvek, ezek a megoldások kikristályosodtak, akkor ezeket nehezen megváltoztatható alkotmányban rögzítsük. Ezzel rögzítsük azt a fejlõdést, amelyen eddig keresztülmentünk, és látszólag jogállami eszközökkel ezt a fejlõdést a késõbbiekben senki ne kérdõjelezhesse meg, akár egy más összetételû parlamentben, amelyben egy kétharmados többség nem biztos, hogy hasonló módon toleráns lenne, mint ahogy a jelenlegi kétharmados többség az.
Ez a folyamat széles társadalmi egyetértésen alapul, ezt már eddig is jeleztük. Most eljutottunk oda, hogy ezt le kell zárnunk, és ezt az alkotmány-koncepciót el kellene fogadnunk ahhoz, hogy utána a végleges szöveget kidolgozhassuk. Nagyon fontos a mostani a tárgyalási nap, és fontos a mostani folyamat ebben, de természetesen a végeredmény az lesz, amikor a magyar nép ki fogja mondani, remélhetõleg az igent arra az alkotmányra, amelyik azt a fejlõdést rögzíti már, amin 1989 óta Magyarország végigment.
Úgy gondolom, ebben részt venni mindenkinek szép feladat, és nem hiszem, hogy bárkinek is érdeke lenne az, hogy ezt a feladatot akár pártmegfontolásokból, akár másként gátolni próbálja. Én úgy gondolom, hogy jelenleg ebben a körben a vita nyílt még, de természetesen az eddigi széles megegyezésen alapuló eredménynek a tiszteletével, azzal, hogy ezt a parlament képviselõinek túlnyomó többségét képviselõ támogatás biztosította, hogy ide kerülhessen az Országgyûlés elé.
Köszönöm a figyelmet, és a vita további részében természetesen a további kérdésekben is reagálni fogunk. (Taps.)