DR. BALSAI ISTVÁN (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyûlés! Amikor 1996. június 6-án a Magyar Demokrata Fórum nevében volt szerencsém összefoglalni az akkori elsõ szakasz általános vitájának a tanulságait, azzal kellett kezdenem, hogy akkor mintegy 42 órás vita után az alkotmánykoncepcióval kapcsolatos parlamenti érdeklõdés néhány tucat képviselõt vonzott ide ezen a napon. Most, hat hónappal késõbb - sajnos meg kell ismételnem, tehát 1996. november közepén, vége felé - az új magyar alkotmány koncepciójának további általános vitáját a magyar parlament létszámának nem egészen 10 százaléka tartja érdemesnek, hogy jelenlétével is az eseményt üdvözölje.
Sajnálatos módon azt kell mondanunk a Magyar Demokrata Fórum részérõl és a saját meggyõzõdésünkként is, hogy az a tény, hogy a kormány változatlanul egy újonnan hivatalba lépett igazságügyi államtitkárral képviselteti magát, aki nyilván nem véletlenül, mint a korábbi elõkészítõ bizottság aktív tagja, fontosnak tartja, hogy jelen legyen. Ezen túlmenõen senkivel nem tartotta szükségesnek a Magyar Köztársaság kormánya, hogy legalább jelképesen ennek a folyamatnak, ennek az alkotmányos folyamatnak, amely a kormányprogram sarkalatos pontját képezte, legalább személyében jelenlétével megtisztelje.
Hogy júniusban még csak aggályaink voltak a kormány akkori passzív magatartása tekintetében, az még akkor indokolt volt. Ma, hat hónappal késõbb, szomorú eseménykrónikát kellene taglalni, amelynek kiemelkedõ motívuma, kiemelkedõ eseménye volt az, amikor a kormány leszavazta a Magyar Köztársaság Országgyûlésében jelentõs többséggel és támogatással kidolgozott és megvitatott alkotmánykoncepciót.
Igen, a kormány leszavazta, és tisztelt képviselõtársaim, amikor ezt Sepsey Tamás képviselõtársammal 22 kérdésben írásban föltettük a kormány egyes tagjainak, hogy például Vastagh Pál igazságügy-miniszter miért szavazott nemmel az új magyar alkotmány koncepcióját illetõen, amely már 92 módosítást tartalmazott, tehát a vita kapcsán a támogatott módosításokat is tartalmazta, majd megkérdeztük Kovács László külügyminiszter úrtól képviselõtársammal, hogy vajon õ miért szavazott nemmel, mint külügyminiszter, az új Magyar Köztársaság újonnan készülõ alkotmány-koncepciójára, vagy Keleti László honvédelmi miniszter miért szavazott nemmel, vagy Baja Ferenc miniszter miért szavazott nemmel, de egyáltalán, a miniszterelnök miért tüntette ki távollétével és ezzel nem támogatta lehetséges szavazattal az alkotmányt - nos, ezekre a kérdésekre, amelyeket júniusban - hangsúlyozom: 1996 júniusában -, több mint hat hónappal ezelõtt megfogalmaztunk, ezekre a kérdésekre többségében egyáltalán nem érkezett válasz, teljesen ellentétben a Magyar Köztársaság Országgyûlésének Házszabályával.
Azóta sokszor 30 nap eltelt már, ugye, hatszor 30 nap is eltelt, de néhány miniszter még arra sem méltatta a képviselõi érdeklõdést ebben a jelentõs kérdésben, hogy legalább néhány soros formális választ adjon, olyasféléket, amelyeket kaptunk - legutóbb éppen tegnap egyet - Baja Ferenc miniszter úrtól, aki azt mondta egységesen a többi választ adó társával, hogy nem tartozik az az ellenzéki képviselõre, hogy miért szavazott õ nemmel, õ képviselõi minõségében szavazott, és a szavazatával a választóknak kell elszámolni. Körülbelül ez van a levélben. A magyar kormány tagjaként, hát ilyen levélpapírt használva, tehát nem képviselõi levélpapírról van szó, hanem miniszteri válaszával azt közölte velünk - bizonyára lesz módja a gombnyomás útján szót kérni Hack Péternek egyébként a vita további során, most engedje meg, hogy kifejtsem a gondolataimat -, tehát azt közölte a Magyar Köztársaság minisztere, több minisztere, hogy ez a parlamenti érdeklõdés nem illet meg minket. Mi csak ne legyünk arra kíváncsiak, hogy miért kellett nemmel vagy tartózkodommal, vagy jelen nem léttel szavazni 1996 júniusában.
Nos, tisztelt Országgyûlés, ezt a néhány gondolatot azért tartom fontosnak a mi részünkrõl elmondani, mert úgy látjuk, a Magyar Demokrata Fórum úgy látja, és azt hiszem nem csalódik és nem téved meglátásában, hogy nemigen idõszerû jelenleg a politikai parlamenti koalíciós, koalíción belüli, egyes koalíciós pártokon belüli, a koalíciós pártoknak az ellenzéki pártokkal kapcsolatos viszonyát is figyelembe vevõ idõpont és helyzet nem a legszerencsésebb az alkotmányozási folyamat továbbvitelének. Természetesen hangsúlyozzuk, mint már eddig is többször voltunk kénytelenek ezt megtenni, mindenféle félreértések elkerülése végett, továbbra is érdekelt a Magyar Demokrata Fórum abban, hogy az országnak valóban korszerû és konszenzuson alapuló alkotmánya szülessék meg, függetlenül a megszületés konkrét idõpontjától.
Mi nem vagyunk azon azon az állásponton, amelyet a kormány részérõl szoktak hangoztatni és kormánypárti képviselõk, felszólalók és az alkotmány kidolgozásában érdekelt tisztségviselõk általában mondanak, hogy most vagy soha! És ha egykori x hónap x napjáig nem kerül megszavazásra valami, akkor majd megnézhetik magukat, fõleg az ellenzéki, obstruktív magatartást tanúsító képviselõk, bizottsági tagok, mert akkor már nem lesz ebben az évtizedben Magyarországnak alkotmánya.
Honnan tudják ezt, tisztelt képviselõtársaim? Milyen feltételezéseken és milyen tényeken alakul az a bölcs megállapítás, hogy ha most, november 30-áig a korábbi elképzelés szerint nem születik meg az alkotmány szövegszerû változata, akkor már nem lesz Magyarországnak új alkotmánya belátható idõn belül? Hogy ez mennyire nem így van, ezt mutatja az újabb változat, ahol végre elfogadták a Magyar Demokrata Fórum logikus álláspontját, nem teljesen, de 95 százalékos mértékben. Most már úgy gondolják - november 20-át írunk ma -, úgy gondolják, hogy talán mégsem várható el, hogy tíz nap alatt egy komplett szövegszerû alkotmány kerüljön a Ház elé. És most már hozzájárult a bizottság szükséges mértékû szavazatával ahhoz, hogy március 1-je legyen az alkotmány szövegének elkészítési határideje és arra törekedjen a bizottság, hogy a parlament döntésétõl függõen az alkotmány-elõkészítés további fázisában legalább egy olyan három hónapnyi idõ jusson arra, hogy az itt elhatározottak szerint a koncepcióból szöveg legyen.
Mi úgy gondoljuk, hogy ez egy olyan minimális idõtartam, amelynek szintén veszélyben forog a betartása. Már most megmondjuk a Magyar Demokrata Fórum részérõl - nem pesszimisztikus, hogy úgy mondjam, jóslásként szeretnénk ezt hangoztatni -, hogy kétségeink vannak az iránt, hogy a parlament mûködésének rendes körében elképzelhetõ az, hogy egy több száz szakaszból álló olyan alkotmánykoherens szöveg álljon a tisztelt Országgyûlés rendelkezésére 1997. március 1-jéig bezárólag, amely alkalmas lesz a vitára. És természetesen ismételten föl fogjuk vetni, és itt is föl kell vetni a társadalmi elfogadottság kérdését.
(10.10)
Azt kell mondanom, tisztelt Országgyûlés - és a televízió nyilvánosságát is kihasználva mondhatom ezt -, hogy 1996 júniusa óta, amióta az a csúfos, hogy úgy mondjam, kormányzati magatartás meggátolta a folyamatok továbbvitelét és további szakaszba érkezését, egyáltalán nem történt egyetlenegy lépés sem a felelõs pozícióban lévõk részérõl, elsõsorban a kormány részérõl, hogy az alkotmányozással kapcsolatos gondokat, vitás kérdéseket, kormányzati magatartást, MSZP párton belüli magatartást a nyilvánosság elé tárják, és magukban megmondják, hogy mi bajuk volt az alkotmánnyal, ezek a bajok hogyan lettek kezelve, hogyan oszlottak el.
Hogyha valaki elolvassa, veszi a fáradtságot, tisztelt Országgyûlés, és összehasonlítja az 1996. júniusi alkotmánykoncepciót azzal, amelyet ma kezdtünk el tárgyalni, lényegében ugyanazzal a koncepcióval találkozik két mondat kivételével. Mondhatom azt, ez a koncepció semmivel sem tartalmaz többet, mint amelyet a kormány tisztelt tagjai, államtitkárai és más vezetõ szocialista politikusok nem kívántak megszavazni.
Nem a szocialista javaslatot fogadta el a bizottság az állam szociális jellegét kidomborító megfogalmazást illetõen, hanem az egyik ellenzéki párt - a Kereszténydemokrata Párt - alapszövegét vettük a szövegbe új elemként most az ismételten benyújtott koncepcióba. Odaillõnek tartottuk, jobbnak mint a szocialisták által megfogalmazottat, és egyetlenegy mondattal tartalmaz többet, ami az érdekképviseletekkel, érdekérvényesítéssel kapcsolatos alkotmányos jogok felsorolását bõvíti.
Semmilyen más elemet illetõen az igazságszolgáltatást, az Országgyûlés szerkezetét, az állami intézményeket illetõen valódi újat, valódi kifogásolt és a sajtóból ismert kifogásokat illetõen más megoldást illetõ javaslatokat és nóvumokat nem tartalmaz.
Úgyhogy nagyon kíváncsiak vagyunk, hogy mikor mondott igazat az, aki leszavazta az alkotmánykoncepciót, akkor-e, amikor júniusban kitüntette a távollétévével, a nemjével vagy a tartózkodommal azt a koncepciót, mert valami nem tetszett, valami nem felelt; vagy pedig majd most, amikor szintén ezt meg kell ismételnie, majd támogatni fogja, de akkor ellentmondásba fog kerülni a korábbi döntésével. De hát ez természetesen - ahogy halljuk és olvassuk a levelekbõl - a képviselõi felelõsség körébe tartozik, úgy látszik, kormányzati felelõsség egy ilyen apróságot illetõen, mint az alkotmány koncepciója, ezek szerint nem fogalmazható meg Magyarországon, mert a kormány tagjai nem ilyen minõségben szavaznak.
Jó ezt tudnunk, és a továbbiakban mindenféle politikai megállapodást és közjogi aktivitást megelõzõen szeretném még egyszer megismételni, hogy úgy tûnik, hogy a kormány tagjai nem kormánytagokként szavaznak itt a parlamentben, hanem lelkiismeretük szerint. Ez érdekes és az alkotmányozási folyamatban mindenképpen figyelemre méltó motívum.
Tisztelt Országgyûlés! Szeretnék egy másik jelentõs ellentmondásra rámutatni az igazságszolgáltatást illetõ történések körébõl. Azt követõen, hogy ez a fiaskó bekövetkezett, azt követõen - és azóta több alkalommal - a kormány különbözõ szinteken és különbözõ fórumokon világossá tette azon szándékát, hogy az igazságszolgáltatást - úgymond - meg kívánja reformálni.
Ezalatt a jelenlegi hatályos alkotmány rendelkezésével ellentétes új intézményeket kíván életbe léptetni, nevezetesen az országos igazságszolgáltatási tanácsot, amely teljes mértékben más szerkezeti séma a jelenleg hatályos alkotmány szellemétõl, és bizonyos mértékig írott rendelkezéseitõl is eltér, másfelõl pedig egy újabb fokozatú bírósági fórumot kíván beiktatni, négyfokú bírósági szervezetet kíván megvalósítani.
Ez a nyilatkozata, a kormány ismételt és többször hangoztatott nyilatkozata és az ennek megfelelõ készülõdés a bíróságokon és más erre illetékes intézményekben azt mutatja, hogy megint csak nem veszi komolyan a kormány az alkotmányozással kapcsolatos helyzetet.
Ebben az alkotmánykoncepcióban, hogyha elolvassák, tisztelt képviselõtársaim - remélem, azért erre sor fog kerülni, hogy egyszer legalább átolvassák -, egyetlenegy rendelkezés sincs sem a négyfokú bírósági rendszerrõl, sem pedig az országos igazságszolgáltatási tanácsról. Most ehhez képest, ha itt most elfogadjuk ezt az alkotmánykoncepciót, tisztelt képviselõtársaim, akkor egyúttal nemet mond az Országgyûlés arra az igazságszolgáltatási reformra, amely Vastagh Pálnak és másoknak elkötelezett nyilatkozataiból azt a képet vetíti elénk, hogy valahol két nyelven beszélünk, két malomban õrölünk, hiszen mondhatunk itt valamit az alkotmányra, és kezdhetünk a minisztériumban másról beszélni, és pénzeket csoportosíthatunk át más célok megvalósítására.
Vagy pedig - és erre nem is merek gondolni, tisztelt képviselõtársaim - a kormány abban a meggyõzõdésben készülõdik az igazságszolgáltatás reformjára, hogy esze ágában sincs az alkotmányozást illetõen azt feltételezni, hogy lesz valamilyen új alkotmány, mert egy azutáni esetre készül fel, amikor ennek az alkotmányozási folyamatnak a kudarcát vagy meg nem valósulását kell majd belátnia, és az azt követõ helyzetben készülõdik a 72 százalékos parlamenti többség az alkotmányozási moratórium kötelezettsége alól felszabadulva egy olyan alkotmánymódosításra, amelyet az ellenzék vagy annak jelentõs része nem fog támogatni.
Tisztelt Országgyûlés! Ezeket a dilemmákat mint nagyon fontos és talán csak egy-két momentumát érintõ részét azért szeretném érzékeltetni a Magyar Demokrata Fórum képviseletében, hogy bizonyítsuk azt, hogy bár érdekeltek vagyunk az alkotmányozás tovább menetében, és aktívan - mint ahogy eddig is - részt kívánunk ebben venni, de a kilátásaink sokkal rosszabbak, úgy érezzük, hogy az ország közvéleménye is az alkotmánnyal kapcsolatban azt az álláspontot foglalja el, fogadná el, hogy nem idõszerû jelenleg már Magyarországon ilyen jelentõs parlamenti vállalkozást a választásokat megelõzõen véghez vinni. Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiból.)