BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselõtársaim! Sokszor elõfordult már az elmúlt több mint két évben, amióta ebben az összetételben ülésezik a magyar Országgyûlés, hogy én egyetértettem Kutrucz Katalinnal. De ebben a két és fél évben még soha nem értettem vele egyet annyira, mint a mai hozzászólásának a bevezetõ gondolatmentével. Igaza van, hogy olyan értelemben persze, hál' istennek, nincsen alkotmányozási szükséghelyzet, mint ahogy arról Hack Péter hozzászólásában beszélt, nem sorakoztak fel az elnök csapatai a Parlament körül, és fordítva sem, de az viszont igaz, amirõl Kutrucz Katalin beszél, hogy megbomlott bizonyos tekintetben, és ezt a mai vita is és az elõzõ 42 órás vita is tanúsította, a magyar társadalmi berendezkedés, politikai berendezkedés alapelveit illetõen, az utóbbi idõszakban már nem olyan szilárd az az általános egyetértés, mint amilyen 3-4 évvel ezelõtt még volt. Sok olyan eleme kérdõjelezõdik meg a parlamentben és a parlamenten kívül ennek az 1989- ben kialakult szerkezetnek, amely mondjuk '90-93-94. között nem kérdõjelezõdött meg a magyar politikai életben.
Ez a korábbinál is fontosabbá teszi azt, hogy azokban az alapelemekben, amelyekben egyetértés van a magyar politikai élet meghatározó, demokratikus erõi között, ezt az egyetértést egy a '89-es alapokat megerõsítõ, pontosító alkotmányos újraszabályozásban megjelenítsük. Ezért fontos, ebben értünk nagyon egyet, azt hiszem, Kutrucz Katalinnal, hogy fontos, hogy ez az alkotmány megszülessen. És ez nemcsak a prezidenciális rendszer vagy nem prezidenciális berendezkedés kérdéseire vonatkozik, hanem sok más kérdésre is.
És azt hiszem, azért fontos, hogy ma beszélünk errõl a júniusban nem megszavazott, nem elég nagy többséggel megszavazott szövegnek errõl az új változatáról, mert úgy tûnik, hogy itt most sikerült kialakítani egy olyan egyensúlyt a különbözõ politikai erõk elképzelései között, amely mellett megteremthetõ... - hiszen 5 parlamenti frakció egyetértésével nyújtotta be az alkotmány-elõkészítõ bizottság ezt a javaslatát -, hogy emellett ezt megerõsítsük, ezt a konszenzust, bizonyos alapvetõ kérdésekben. Többek között - és én csak arról szeretnék beszélni - a szociális állam, a második generációs jogok és abban a kérdéskörben is, amit némi leegyszerûsítéssel és pontatlansággal úgy szoktak nevezni, az érdekegyeztetés rögzítése az alkotmányban.
Mi az a konszenzus, amit sikerült az alkotmány-elõkészítõ bizottságban kialakítani? Ez a konszenzus tartalmazza a szociális állam kifejezést, és mindjárt hozzátesz egy értelmezést is. Ezzel az értelmezéssel, hogy az állam elkötelezett a szociális értékek iránt és alapvetõ feladatának tartja az állampolgárok gazdasági és szellemi jólétének az elõsegítését, értelmezi is a szociális állam fogalmának jelentését. Ezzel egyet tudtak érteni az alkotmány-elõkészítõ bizottságban megjelent pártok, és ez alkalmas arra, hogy kifejezzen egyfajta elkötelezettséget a következõ évekre, évtizedekre.
Azt kell mondanom, hogy a szociális jogok kérdésében is sikerült konszenzusra jutni abban, hogy - többek között szabaddemokrata javaslatokra is - kerüljön bíróság elõtt érvényesíthetõ jogként megfogalmazásra az, ami számon kérhetõ jogként egyáltalán megfogalmazható. Így került be a koncepcióba, mint errõl már szó esett, az egészségügyi alapellátás mint alkotmányos alapjog, valamint, ismét egy szabaddemokrata javaslatra is, a munkaidõ ésszerû korlátozására, a rendszeres fizetett szabadságra, a törvényes munkaszüneti napokra járó díjazáshoz való jog. Ezek olyan jogok, amelyek a civilizált európai országok gyakorlatának megfelelõen számon kérhetõ jogként szerepeltethetõk az alkotmányban, világossá teszik azt, hogy mit is jelent ez a szociális elkötelezettsége az államnak.
A másik kérdéskör, amirõl oly sok vita folyt az elõzõ tavaszi menetben, ez az érdekegyeztetés fogalomköre volt. Az a megfogalmazás, amiben az alkotmány-elõkészítõ bizottságnak sikerült megállapodni, az világossá teszi azt, hogy az alkotmányozók tudatában vannak annak, hogy olyan világban élünk, olyan társadalomban és olyan gazdaságban élünk, ahol a normális mûködésnek, a társadalmi és gazdasági béke fenntartására törekvésnek szerves része az, hogy létezik a szociális partnerek szervezett együttmûködése.
Ugyanakkor az a fogalmazás, amely úgy fogalmaz, hogy az állam elismeri a szociális partnerek szervezett együttmûködését, annak fórumait és a maga eszközeivel támogatja azt, világossá teszi, hogy ez a szociális partnerek együttmûködése nem része az állami berendezkedésnek. Nem emeli be az érdekképviseleteket az állami rendbe. Ezzel teljesen világossá teszi, hogy az a berendezkedés, ami Magyarországon kialakult, megfelel annak a berendezkedésnek, amely Nyugat-Európa fejlett szociális piagazdaságaiban ismert. Tudja, hogy egyfajta együttmûködés van, ugyanakkor nem teszi kérdésessé a kormány, az Országgyûlés szuverenitását a gazdaságpolitika alapkérdéseiben.
Hozzáteszi mindjárt a koncepció, hogy az érdekegyeztetés konkrét formáiról a törvény rendelkezik. Fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy ma is vannak ilyen törvények, gondoljunk a jogalkotási törvényre, a munka törvénykönyvére, amelyek ma is rendelkeznek az érdekegyeztetés konkrét formáiról. Ez a rendelkezés tulajdonképpen megerõsíti ezt a jelenlegi gyakorlatot, és ekképpen mi ezt támogatni tudjuk.
Azt gondolom tehát, tisztelt képviselõtársaim, hogy abban a vitában, amely a tavaszi fordulóban folyt itt az Országgyûlésben és az Országgyûlésen kívül, az alkotmány-elõkészítõ bizottság munkájában sikerült megtalálni azt a megoldást, amely összhangban van a modern európai joggyakorlattal. Elfogadható, úgy láttuk a munka során, a pártok többsége számára. Feloldotta azt a problémát, hogy azon pártok számára, amelyek a koncepció elfogadhatósága alapkérdéseinek tekintették ezeknek az összefüggéseknek az alkotmányos kezelését, elfogadható legyen az alkotmánykoncepció.
Tehát minden tekintetben azt gondolom, hogy a tavasz óta, a nyáron és õsszel elvégzett munkával elõre jutottunk, olyan koncepció született, amely abban a szellemben, amirõl itt beszéltünk, a pártok többsége számára bizonyosan elfogadható. Ezáltal megszerezhetõ az a konszenzus, amivel elfogadható ez a koncepció, és ennek nyomán az alkotmány-elõkészítõ bizottságban rögzített menetrend szerint megszülethet az új normaszöveg is. Köszönöm a figyelmüket. (Általános taps.)