Tímár György Tartalom Elõzõ Következõ

DR. TÍMÁR GYÖRGY (FKGP): Köszönöm a szót, mélyen tisztelt elnök asszony. Kedves Képviselõtársaim! Igen tisztelt Államtitkár Úr! Úgy gondolom, hogy államéletünk leglényegesebb kérdése a napirend tárgya, az alkotmány. És akkor, amikor ennek az alapelveivel kapcsolatosan van lehetõségünk gondolatainkat kifejteni, akkor mindenekelõtt azt kell tisztázni, hogy idõszerû-e ennek a témának a tárgyalása, illetõleg annak a joganyagnak az egész koherens formában történõ megalkotása, amelyet alkotmánynak nevezünk.

A korábbiakban már hasonló jellegû megszólalásra kaptam lehetõséget a Háztól, és próbáltam megvilágítani azt - amit most is szeretnék megismételni -, hogy az én álláspontom szerint társadalmunk egy átmeneti korszakban levõ társadalom, és ma, ennek következtében fogalmilag nem látjuk annak a folyamatnak a végét, amelyhez ez az átmeneti lépéssorozat el fog bennünket vinni. Ebbõl viszont az következik, hogy teljesen "papiros ízû" lenne minden olyan alaptörvényi rögzítés, amely a majdani államélet kereteit megvonja, meghatározza.

Kérem. Egyikünk sem lát a jövõbe. Nem tudjuk, hogy milyen formájú változások következnek be úgy a társadalomban, a személyeken, a jogalanyokon, a polgárok körét értve ez alatt, mint a gazdaságban. Márpedig ez a két alapvetõ tényezõ, amely funkciója, amely együttmûködése, együtthatása kerülhet egy alkotmányba rögzítésre.

Én úgy gondolom, hogy a jelenlegi helyzet a társadalom széles rétegei számára, a többség számára nem annyira kívánatos, hogy ezt a helyzetet kívánnák véglegesíteni. Elegendõ azokra az irdatlan és elviselhetetlen társadalmi, anyagi, gazdasági jellegû különbségekre utalnom, amelyek sajnos a jelenlegi társadalmi élet tényei.

A korábbiakban jeleztem már, hogy az ország úgynevezett "rózsadombjain" kialakult milliárdos, hivalkodó vagyonok, míg a paneltelepeken hát, nem biztos, hogy mindig a XXI. századhoz méltó emberi körülmények között laknak az ott élõ polgárok. Tehát itt valahogy egy olyan társadalmi igazságtalanság vagy talán a társadalmi igazságosság hiányát kell tényként elviselni a polgárnak, amely biztos, hogy nem olyan, amelyet véglegesíteni akar. Márpedig fogalmilag hogyha valamit az alkotmány meghatároz, az legalábbis egy- két emberöltõnyi idõszakra zsinórmértéket kell hogy jelentsen az államra nézve.

Kérem. Én úgy gondolom, hogy mindenekelõtt tisztázni kellene az alapvetõ emberi jogok kategóriáit. Mit tekintünk a XXI. század küszöbén Európai szívében és egy ilyen társadalmi és gazdasági helyzetben levõ, tényhelyzetekben levõ állam számára olyan elemeknek, amelyeket az alapvetõ emberi jogok kategóriájába fogadunk el.

Természetes az élethez, a vagyonhoz fûzõdõ jogokat és mindazt, ami ebbõl levezethetõ, ezt idetartozónak minõsítjük. De ugyanakkor tisztázni kell a szociális háló elemeit. Azokat, amelyeket fél évszázadon keresztül hirdetett a korábbi korszak, hogy biztosítja a társadalom tagjai számára, és most, amikor ledolgozván a munkás éveiket rászorulnának, hirtelen kiderül, hogy nincs is ilyen háló.

Kérem. Rendkívül súlyos gondokkal küzd a társadalom, és ezeknek az egyértelmû meghatározása nélkül teljesen értelmetlen lenne minden alaptörvény megalkotása vagy újraalkotása, már csak azért is, mert az a jelenlegi alaptörvény, amely ma képezi a Magyar Köztársaság alaptörvényét, alkotmányát, az gyakorlatilag ellátja azt a funkciót, képes ellátni, amelyet elvárunk tõle. Igen elgondolkoztató, hogy miért forszírozzák bizonyos erõk egy új alkotmány megalkotását és életbe léptetését.

(11.40)

Én két szempontot ajánlok az önök figyelmébe. Egyrészt lehet személyes hiúság. Azok, akik a hatalom közelében vannak, azok saját személyes jogi, szakmai, erkölcsi megkoronázásukként értékelhetnék vagy érhetnék el, hogyha részt vehetnek egy ilyen rendkívül fontos jogszabály megalkotásában, mint amelyet egy alkotmány jelent.

A másik, a sokkal veszélyesebb, a társadalom igazságérzetére nézve hátrányosabb szempont, az az lehet netán, hogy azok, akik hibás módon szereztek jogokat, vagyonokat, milliárdokat, azok netán arra gondolnak vagy gondolhatnak, hogy egy új alkotmány hatálybalépését követõ idõszakban nincs lehetõség, elvi lehetõség visszanyúlni a megelõzõ periódus hibás szerzéseinek felülvizsgálata vonatkozásában. Én azt hiszem, inkább ez vezeti azokat, akik mesterségesen erõltetnék ki egy új alkotmány létrehozatalát.

Kérem, elhangzott az általam igen tisztelt jogtudóstól, Bihari professzor úrtól a mai napon, hogy itt tulajdonképpen egy szerves fejlõdéssel állunk szemben. Én ezzel egyetértek. De sajnos az ebbõl a megállapításból következõ logikus következtetést nem minden esetben vonta le idáig sem Magyarország Országgyûlése, sem a törvények alkotmányossági bírói feladatát betöltõ Alkotmánybíróság. Ezt azért említem meg, hogy rámutassak arra, hogy sajnos lenne a jelenlegi alkotmány keretei között is rendbe tenni való.

Kérem, akkor, amikor a korábbi idõszakban hibás módon, a polgári jog szabályai ellenére megszerzett jogokat továbbra is érvényben tartatja a hatalom, és az Alkotmánybíróság semmilyen vonatkozásában nem kérdõjelezi meg ennek az alkotmányszerûségét, és akkor, amikor a korábbi idõszakokban elszenvedett, kikényszerített hátrányokat nem oldja föl eredetre visszamenõleg a Ház, akkor itt valami olyan logikai törést találok abban, amit az Alkotmánybíróság is jelzett - ha jól emlékszem, az 1992. évi 9. és 11. számú határozataiban, amikor deklarálta, megállapította, hogy egy koherens fejlõdés eredménye a jelenlegi állapot, és nem volt robbanásszerû politikai változás -, tehát a régi törvények hatályban vannak, ugyanakkor a 27/1991-es alkotmánybírósági határozatában megerõsítette alkotmányosságában a kárpótlási törvényt, a XXV./1991-es törvényt.

És szeretnék rámutatni egy turpisságra. Egy olyan turpisságra, amely gyakorlatilag rávilágít mindarra, ami az elmúlt 6-7 év alatt itt lejátszódott.

Kérem, akkor, amikor a Magyar Köztársaság parlamentje alávetette magát a pártatlan és nemzetközi jogi kontrollnak, akkor kizárta ebbõl a körbõl a kárpótlás intézményét. Akkor itt tulajdonképpen mi történt? A parlament hozott egy törvényt, az Alkotmánybíróság megerõsítette hatályában, látszólag jogtudósi szinten, és rögtön utána, gyakorlatilag vele egyidejûleg a magyar parlament beismerte, hogy nem bírna el egy nemzetközi jogászi kontrollt.

És most szeretnék visszatérni - még egyszer hangsúlyozom - az általam igen tisztelt Bihari professzor úr megállapítására. Ha itt egy koherens fejlõdés van, jogfejlõdés, ha itt nincs robbanás - politikai értelemben vett robbanás - a jogszabályok koherenciájában, akkor igenis, a lopott holmi visszajár. És teljesen alkotmánysértõnek minõsítek minden ezzel ellentétes, látszólagos törvényes lépést.

Tehát egy új alkotmány alkotásánál, létrehozatalánál nekünk ebben érdemben kell lépni, és figyelembe kell venni; de addig, ameddig kielégítési alapokat holmi célszerûségi szempontokra való hivatkozással elvonnak, addig itt erõsen megkérdõjelezhetõ a jogbiztonság.

Egyébként saját képviselõi meglátásomnak fogok most hangot adni. Kérem, itt nagyon sok politikai erõ címkéz. Önmagát vagy a szemben ülõket ellátja bizonyos jelzõkkel, és ehhez pejoratív vagy egyéb véleményeket társít hozzá. Kérem, én elmondom, hogy a tényekbõl következõen a legliberálisabb, a legszélsõségesebben liberálisnak én a magam részérõl nem a jelenlegi kisebbik kormányzó pártot tartom, hanem azt, amelyik 1990-tõl 1994-ig korlátlanul lehetõvé tette a hibás tulajdonszerzést, és nem vette érdemben figyelembe azt, amit a konzervativizmus lényege kifejez. Ez nem pejoratív megállapítás, csak egy tényközlés. Örömmel vennék minden olyan jogi, szakmai és etikus vitát, amely ezt érdemben kiértékelné. Én egy ember vagyok, tévedhetek. Megadom a másik embernek is a tévedési jogát. De ezt tisztázni kell.

(A jegyzõi székben Tóth Istvánt dr. Kávássy Sándor váltja fel.)

Tisztelt Képviselõtársaim! Én befejezésül egyetlenegy dologra szeretném önöket felhívni. Oldják meg azt a morál tekintetében bennünket, társadalmunkat sújtó súlyos helyzetet, amelyet én egy trianoni vereséggel hasonlíthatok össze. A morál megbomlott. Persze, hogyha a kisember azt látja, hogy akik a hatalom közelében vannak, azok korlátlanul hozzájuthatnak gazdasági elõnyökhöz, akkor mit várunk az egyszerû polgártól? Én úgy gondolom, hogy nekünk ahelyett, hogy azt vindikálnánk magunknak, hogy egy alaptörvényt, egy koherens egészet alkotunk, ehelyett kellõ alázattal és tisztelettel, a polgárok és a valóság tényeivel szemben meg kellene próbálni lebontani azokat a határokat, azokat a mesterséges határokat, amelyeket morális Trianonnak vagy a morál tekintetében trianoni nemzetvereségnek tudunk minõsíteni. Nagyon köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok oldalán.)

(11.50)

Tartalom Elõzõ Következõ

Eleje Homepage