DR. GÁSPÁR MIKLÓS (KDNP): Köszönöm. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyûlés! A Magyar Köztársaság új alkotmányának szabályozási koncepciójáról szóló országgyûlési határozati javaslat öt hónappal ezelõtt lefolytatott vitájában az álláspontunkat részletesen kifejtettük. Az alapkérdésekben a véleményünk változatlan.
(12.00)
Anélkül, hogy ezeket most részleteiben megismételném, csak ismét leszögezem: egy új alkotmány megalkotására valóban szükség lenne, hiszen véleményem szerint Magyarországnak 1944. március 19. óta, vagyis a német megszállás és az ország szuverenitásának elvesztése óta mind a mai napig nem született minden tekintetben legitim, chartális alkotmánya. A jelenlegi társadalmi-politikai helyzet és idõszak azonban nem alkalmas egy új alkotmány létrehozására.
Az alkotmánykoncepció társadalmi vitájára megszabott 45 nap, amely idén április 1-jétõl május 15-éig tartott, az érdemi társadalmi vitára elégtelen, az országgyûlési vitára akkoriban megszabott szûk 40 óra pedig méltatlan volt egy új alkotmányhoz. A társadalmi vitáról annyit, hogy az alkotmánykoncepcióhoz mintegy 100 magyar állampolgár küldött észrevételt a 8 millió választásra jogosult magyar állampolgárból, az alkotmánykoncepcióhoz észrevételt a társadalmi szervezetek közül pedig mintegy 70-80 társadalmi szervezet küldött a több száz vagy több ezer társadalmi szervezetbõl.
Álláspontom szerint egy új alkotmány megalkotása nemzeti ügy, és ezért nem lehet pusztán a parlamentben éppen helyet foglaló pártok zárt ajtók mögött folyó egyezkedésének az eredménye. A népfelség, illetve a népszuverenitás elve megköveteli, hogy a koncepció kardinális kérdéseiben maga a nép döntsön elõzetes népszavazás útján. Az utólagos népszavazás ugyanis már csak formalitás, hiszen egy olyan kész alkotmányról kell szavazni, amelynek kidolgozásában a társadalom véleménye figyelmen kívül maradt. De megfelelõ megoldás lenne az is, ha az új alkotmányt egy alkotmányozó nemzetgyûlés vagy pedig két egymást követõ, eltérõ politikai összetételû országgyûlés alkotná meg. E megoldások mindegyike a társadalom széles részvételét biztosítaná az alkotmányozási folyamatban, és lehetõvé tenné, hogy maga a nép döntsön azokról az alkotmányos politikai, államszervezeti és gazdasági kérdésekrõl, keretekrõl, amelyek között hosszú ideig élni fog.
Egyetértek Varga László képviselõ úrral: a kormánypártok propaganda szempontjain kívül nincsen semmi olyan körülmény, amely indokolná az új alkotmány gyors megalkotását, sõt, minden ésszerû ok, az alkotmány stabilitása és a néprészvétel elve is ez ellen szól.
Maga az Országgyûlés alkotmány-elõkészítõ bizottságának létrehozásáról szóló országgyûlési határozati javaslat 6. pontja is úgy rendelkezik, hogy a bizottság csak törekedjen bizonyos határidõre az Országgyûlés elé terjeszteni az alkotmánykoncepciót, majd az alkotmányszöveget, tehát a határidõk betartására nem ír elõ kényszert, sõt a javaslat indokolásának utolsó mondata kifejezetten kimondja, hogy, idézem : "E határidõk ajánlás jellegûek, elmulasztásukhoz a javaslat nem fûz jogkövetkezményt." Az új alkotmány megalkotásáról szóló politikai megállapodás 4. pontja pedig ezzel összhangban úgy rendelkezik, hogy a pártok, idézem: "kifejezésre jutattják egyetértésüket abban, hogy az új alkotmányt a szükséges egyetértés kialakításához és a gondos jogalkotói munkához kívánatos idõ biztosítása mellett kívánják mielõbb megalkotni".
Hangsúlyosan szerepel itt tehát a gondos jogalkotói munkához kívánatos idõ biztosítása. Ismeretes, hogy az Országgyûlésnek még a nyár elején elõször beterjesztett alkotmánykoncepciót az Országgyûlés nem szavazta meg. Nem szavazta meg, mert az alkotmány-elõkészítõ bizottságban létrejött megállapodással ellentétben az MSZP egy része a koncepció ellen szavazott. Ez egyúttal azt is jelentette, hogy az MSZP- s kormánytagok és az SZDSZ-es kormánytagok egymással ellentétesen szavaztak. Ebbõl pedig az a rendkívül lényeges következtetés is levonható, hogy mivel az alkotmánykoncepció az államszerkezet és a gazdaság jellegének legfontosabb kérdéseit tartalmazza, a kormánynak nincs egységes jövõképe.
Az MSZP megállapodásszegését követõen az MSZP és az SZDSZ között külön háttértárgyalások kezdõdtek, amelyek eredményeként az SZDSZ elfogadta az addig általa elutasított MSZP-s elképzeléseket egyes szociális jogok kikényszeríthetõ alapjogkénti szabályozására, illetve a szociális állam kategóriájának és az érdekegyeztetésnek alkotmánykoncepcióba emelését illetõen. Sajnos az MSZP egyébként a valóságban nem ezen értékek mentén politizál, például a gazdaságpolitikája ezen értékekkel teljesen ellentétes. Megjegyzem, hogy ezeket az elképzeléseket szociális elkötelezettsége következtében az alkotmányozási folyamat során a KDNP kezdettõl fogva képviselte, és elõ is terjesztette.
A probléma nem is az, hogy ezek az elképzelések a most újra benyújtott alkotmánykoncepciónak már a részét képezik, sõt, ezzel természetesen egyetértünk. Hanem a probléma az, hogy ezzel teljesen felborult a pártoknak az alkotmányozási folyamat során a Házszabályban is rögzített egyenjogúsága. Egészen pontosan arról van szó, hogy az MSZP az elõzõleg benyújott alkotmánykoncepció leszavazásával egyértelmûen megszegte az alkotmány-elõkészítõ bizottságban létrejött megállapodást az új alkotmány létrehozásának konszenzusos módjával kapcsolatban, majd ezt követõen az SZDSZ-szel folytatott külön tárgyalások során mégis érvényesíteni tudta elképzeléseit. Kiderült tehát, hogy nemcsak a társadalom hiányzik az alkotmányozási folyamatból, de még a részt vevõ pártok sem egyenjogúak ebben a folyamatban, amire pedig oly sokszor hivatkoznak a kormánypártok.
Nyilvánvaló ugyanis, hogyha nem az MSZP, hanem valamelyik ellenzéki párt szegte volna meg a megállapodást arra hivatkozással, hogy az elképzeléseit nem tartalmazza az alkotmánykoncepció, akkor a kormánypártoktól nem jutalmat kapott volna azzal, hogy ezen elképzeléseket beveszik a koncepcióba, hanem ezt az ellenzéki pártot mint megállapodásszegõt bélyegezték volna meg. Az MSZP megállapodásszegését követõen ugyanakkor bármelyik ellenzéki párt fenntarthatja magának a jogot, hogy szintén ne szavazza meg az alkotmánykoncepciót. És különösen fenntarthatja magának e jogot azok után, hogy a legutóbbi napokban pedig a kisebbik kormányzó párt, két éve folyó tárgyalások után történt megállapodás ellenére, rendkívül súlyos közjogi botrányt okozva, nem szavazta meg az ellenzéki pártok alkotmánybíró-jelöltjét.
A most beterjesztett alkotmánykoncepció egyébként három fontos kereszténydemokrata javaslatot is magában foglal. Az egyik a magyar nyelv védelme, amelyet az elõzõ koncepció nem tartalmazott. A másik az, hogy a Magyar Nemzeti Bank független ugyan a kormánytól, de köteles vele együttmûködni az erre vonatkozó törvény szerint. Ezek alapján tehát a jegybank nem abszolút független intézmény, hanem csak relatív függetlenséggel rendelkezik és a kormányzás együttmûködésre kötelezett részese. Ellenkezõ esetben ugyanis ellentétes pénzügypolitikát folytathatna a kormány gazdaságpolitikájával, ami lehetetlenné tenné a kormányt azon alkotmányos kötelezettsége teljesítésében, miszerint politikájáért felelõs az Országgyûlésnek. A harmadik pedig az, már a harmadik kereszténydemokrata javaslat, amely szerepel az alkotmánykoncepcióban, hogy az alapvetõ alkotmányos elvek és célok között meg kell fogalmazni az állam kötelességét a magyar nemzethez tartozó, de a magyar államhatáron kívül élõ magyarság jogainak a védelmére. A határon túli magyarság ugyanis az egységes és oszthatatlan magyar nemzet része. Indokolt tehát jogaik védelmének az alapvetõ alkotmányos elvek és célok közti szerepeltetése állami kötelességként.
Sajnos ugyanakkor többek között továbbra is az indokoltnál szûkebben szerepelnek az alkotmánykoncepcióban a szociális jogok alanyi jogként, továbbra sem a nép választja közvetlenül a köztársasági elnököt, az Országgyûlés továbbra is csupán egykamarás marad.
(12.10)
Továbbra sincsenek szabályozva a közszolgálati médiumok pártatlanságának a garanciái. A képviseleti demokrácia mellett megengedhetetlenül visszaszorul a közvetlen demokrácia, a népszavazás, azaz a nép önálló akaratnyilvánításának az intézménye. Továbbra is ismeretlenek a kormányzó pártoknak a választójogi törvénnyel kapcsolatos elképzelései. Álláspontom szerint nem megfelelõ az Agyészség államszervezeten belül elfoglalt helye, hiszen továbbra is az Országgyûlés, nem pedig a kormány alá tartozik. A Szent Korona, sajnos, továbbra is csak egy holt múzeumi tárgy marad, ahelyett, hogy az Országgyûlésben közjogi szerepet kapva, kifejthetné a magyarságot illetõ, integratív szerepét.
Teljesen egyetértünk azzal, hogy a termõföldvédelem kifejezetten szerepeljen az alkotmánykoncepcióban. Csak szeretnék emlékeztetni arra, hogy a külföldiek termõföldtulajdon-szerzési tilalma az elõzõ országgyûlési ciklusban kereszténydemokrata javaslatra került be az akkori törvénybe.
A példálózó felszólalás is mutatja, hogy ez a második alkotmánykoncepció tartalmilag valamivel jobb ugyan, mint az elõzõ, de távolról sem megfelelõ. Ami azonban a legnagyobb problémát jelenti, az az, amelyrõl a felszólalásom elsõ részében szóltam.
Az alkotmány az államalkotás, a nemzet legfontosabb dokumentuma. E mögül az alkotmánykoncepció mögül viszont maga a nemzet hiányzik. Teljes mértékben nélkülözi a társadalmi konszenzust és legitimációt, hiszen a magyar nép részvétele nélkül született. Olyan ez, mint amikor régi korokban egy uralkodó felülrõl alkotmányt adományozott a népnek, ami a XX. század végén, a népszuverenitás korában elfogadhatatlan.
Az alkotmánynak a parlamenti pártok közremûködésén túl valódi társadalmi szerzõdéssel, a népakarattal megfelelõen kell megszületnie. Ellenkezõ esetben a nép nem is fogja magáénak érezni azt. Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzék padsoraiban.)