BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm szépen. Szándékosan nem szóltam hozzá két percben az elõzõ vitában Varga László képviselõtársunkkal, mert tudtam, hogy Gáspár Miklós következik, és akkor is elmondhatom vagy föltehetem azt a kérdésemet igazából, hogy - elõször is -, ha annak idején a Kereszténydemokrata Néppárt alá tudta írni azt a megállapodást, amelyik rögzítette a menetrendet és az idõrendet, hogy mennyi idõ alatt akarunk új alkotmányt csinálni, akkor most miért mondja azt, hogy ez valami hajrá? Akkor nem tudta, hogy mit jelent, hogy ennyi idõ alatt akarjuk? Ez az elsõ kérdésem.
A második kérdésem. Gáspár Miklós elmondta, hogy azt követõen, hogy a júniusi nem megszavazás után újrakezdõdött ez a menet, bekerült számos további kereszténydemokrata javaslat az új alkotmánytervezetbe. Azt is elmondta, hogy számos javaslatuk nem került be. Igaz. Ugyanúgy, mint az összes többi frakcióé. Úgy ítéli meg Gáspár Miklós képviselõtársunk, hogy csak akkor elfogadható számukra, hogyha az összes többi párt elfogadja minden kérdésben a Kereszténydemokrata Néppárt álláspontját az alkotmányban? Elképzelhetõnek tart egy olyan megoldást is, hogy az kerüljön be az alkotmányba, amivel egyetértést lehet találni a pártok között, akik a magyar Országgyûlésben képviseltetve vannak?
Végül a harmadik dolog. Tényleg azt gondolja Gáspár Miklós, hogyha a demokratikusan választott Országgyûlés alkotmányoz, ha ráadásul ez a demokratikusan választott Országgyûlés úgy alkotmányoz, hogy az alkotmányban elõírt kétharmadnál sokkal szigorúbb követelményt, egy 80 százalékos követelményt alkalmaz az alkotmány elfogadása, akkor ez ugyanúgy viszonyul a népképviselet általi alkotmányozás elveihez, mintha egy uralkodó adna a maga ízlése szerinti alkotmányt? Ez tényleg ugyanaz volna? Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárt padsoraiban.)