DR. SALAMON LÁSZLÓ (független): Köszönöm a szót, elnök asszony. Az egyik kérdésben - itt elmondták a véleményt már más képviselõtársaim - egy mondatot még a szómegvonás terhe mellett is azért engedtessék meg. Be kell látni, hogy az elõzetes népszavazás és az a konstrukció, amit elfogadtunk az új alkotmány elõterjesztésére, összeegyeztethetetlen. Egymás a kettõt kizárja. Nem kívánok ezzel többet foglalkozni.
A másik kérdés. Kérem szépen, lehet természetesen alapkoncepcionális kérdéseket népszavazásra föltenni. Elméletileg most ez a megállapodás ezt nem teszi lehetõvé, de most én elméletileg közelítem a kérdést. Azonban koncepcionális kérdéseket a maguk teljes összefüggésével lehet elbírálni akár nem népszavazáson, akár népszavazáson, és velük foglalkozni. És például az, hogy hogyan válasszák a köztársasági elnököt, az a kormányforma egészének kérdésétõl - legalábbis az én megítélésem szerint és nagyon sokak véleménye szerint - elválaszthatatlan, és ez az az ok, ami miatt azt kellett mérlegelni, hogy mennyiben változtathatók, választhatók szét az alkotmány egyes alapvetõ koncepcionális kérdései.
Mert visszatérek megint, kérem szépen, a felsõház témájára. Semmitmondó az a döntés, hogyha azt mondjuk, hogy legyen második kamara, hogyha hat pártnak hatféle merõben gusztusában, ízlésében ütközõ és összeegyezhetetlen elképzelése, modellje van egy második kamaráról, a két kamara egymás közti viszonyáról, a hatáskörû kérdéseknek a rendezõdésétõl. Ezt nem lehet így odavágni, hacsak nem akarunk abban a kvázi kérdésben, egy kérdésben odatenni a nép elé, a választópolgárok elé, hacsak nem akarunk abban tetszelegni, hogy úgy csinálunk, hogy valóban döntési helyzetbe akarjuk õket hozni. Ezt akarjuk elfogadtatni velük, holott az eljárásunk valójában alkalmatlan erre. Köszönöm szépen. (Taps.)
(12.50)