DR. SEPSEY TAMÁS (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselõtársaim! Amellett, hogy meg kell köszönnöm elnök asszonynak, hogy végre megadta a szót nekem sok-sok kétperces után, meg kell köszönnöm azt az elõzetes derûlátó feltételezését, hogy én majd nagyívû koncepcionális kérdésekben fogok hozzászólni.
Én szeretnék néhány gondolatot elmondani arról az eléggé körbejárt témáról, amit korábban mások úgy fogalmaztak meg, hogy legyen-e új alkotmány? Én úgy teszem fel a kérdést, hogy legyen-e alkotmány? Kell- e alkotmány? Én azt hiszem, hogy a szakértõ fülek talán már most érzik ennek a kérdésfeltevésnek a bizonyos újszerûségét, illetõleg érzik azt, hogy az elmúlt idõszak történései bizony meggondolkoztatják az embert.
Utána szeretnék szólni azért néhány kérdésrõl, amelyek az új alkotmány koncepciójában most itt vannak a Ház elõtt, illetõleg azokról, amelyek nincsenek, de a hiányuk - megítélésem szerint - hátrányos erre az alkotmánykoncepcióra.
Igen tisztelt Országgyûlés! Kénytelen vagyok egy múltkori beszélgetésre hivatkozni, amikor képviselõi fogadóórámon egy választópolgár megkérdezte tõlem, milyen érzés egy üres Ház elõtt beszélni? Milyen érzés, amikor kongnak az ember szavai, mert nincsenek jelen a képviselõk? Mondtam neki, hogy elég rossz volt eleinte, de az ember megszokja. Megszokja, de soha nem lehet szó nélkül azért elmenni amellett, hogy amikor az elsõ menetét tárgyaltuk az alkotmánykoncepciónak, a Magyar Köztársaság kormánya tüntetõleg távol volt a vitáktól, képviselõtársaim is tüntetõleg távol voltak. Aztán mikor szavazni kellett, akkor felelõsségük teljes tudatában szavaztak. Sõt, olyanok, akik egyáltalán nem vettek részt az alkotmánykoncepció vitájában.
Én nyugodt lélekkel merem mondani: veszik azt a felelõsséget maguknak, hogy nyilatkoznak az új alkotmányról, nyilatkoznak alkotmányos intézményekrõl anélkül, hogy a szakmai tudás mögöttük lenne. Minden tisztelet és bátorság az ilyen politikusoké, csak talán nem kellene nekik irányítani ezt az országot.
Az alkotmány kapcsán a szükségességét tekintve volt egy nagyon figyelemre méltó közvéleménykutatás, ami talán el kell hogy gondolkoztassa azokat, akik mindenáron érvelnek amellett, ennek az országnak a lakosságát érdekli az új alkotmánykoncepció vitája. Ennek az országnak a lakossága nagyon sokat vár attól, hogy még ebben a parlamenti ciklusban megszülessék az alkotmány. A közvélemény-kutatás adatai, igen tisztelt képviselõtársaim, messze nem ezt igazolták.
Közel háromnegyede az ország lakosságának egyáltalán nem érdekelt abban, hogy alkotmány szülessen, nem érdekli, hogy mirõl vitatkozunk ebben a Házban, nem érdekli õket a jogászoknak a véleménye. Az ország lakossága háromnegyed része - sajnos - a mindennapi megélhetési gondokkal van elfoglalva.
Én azért sajnálom ezt a tényt, mert az a magas szakmai munka, ami az alkotmány elõkészítését, mármint a bizottsági elõkészítését megelõzte, és azt követõen az a magas szintû szakmai munka, ami errõl a bizottságban folyt, azért az tiszteletreméltó, és talán a közvélemény szempontjából is több megbecsülést kellene hogy kiváltson. (Taps a kormánypárti sorokból.)
Akkor, amikor én feltettem, igen tisztelt képviselõtársaim, azt a kérdést, hogy kell-e alkotmány, akkor az elmúlt néhány hónapnak igen szomorú tapasztalata ösztökélt engem erre a kérdés feltevésre. Biztos, hogy furcsa dolog, hogy egy konzervatív párt tagja, aki feltétlenül a jogállamiság, az alkotmányosság talaján áll, és folyamatosan a kormányon is ezen szabályoknak a betartását kéri számon, miért teszi fel ezt a kérdést.
Miért teszi fel, hogy kell-e alkotmány? Azért, igen tisztelt képviselõtársaim, mert az elmúlt idõszaknak az eseményei, és ezt ne vegyék a jelenlevõk személyes támadásnak, de amely eseményeknek aktív résztvevõi voltak a kormánypárti képviselõk, aktív résztvevõi voltak a kormány tagjai, elkeserítettek.
Elkeserítettek, hogy itt, ebben a Házban vagy szónoki emelvényeken önök mindig az alkotmánynak a nagyszerûségét domborítják ki, önök mindig hangoztatják, hogy a jogállamiság újabb és újabb intézményrendszereit építjük ki. Önök szónokibbnál szónokibb fogásokkal alátámasztják, hogy 1994 óta milyen hatalmas léptekkel halad ez az ország a nyugati demokráciák felé, és közben ezzel éppen ellentétes dolgok történnek.
Mondok példákat is, mert nyilvánvalóan szónoki lenne az egész mondandóm, hogyha nem támasztanám alá.
(Az elnöki széket dr. Gál Zoltán,
az Országgyûlés elnöke foglalja el.)
A Magyar Köztársaság alkotmánya az alkotmány legfõbb védelmezõjeként az Alkotmánybíróságot nevezi meg. A pártatlan és független Alkotmánybíróságot. Az alkotmánykoncepció sem kívánja ezt kétségbe vonni.
Ezek után akkor viszont meg kell kérdeznem, hogy lehet arról beszélni, hogy a múltkor szavazásra bocsátott két jelölt közül az egyik kormánypárti jelölt volt, a másik ellenzéki jelölt volt. Akkor hogy lehet azt mondani, hogy a kormánypárti jelöltet megszavazza az Országgyûlés akkor, amikor a bizottságban mind a két jelöltet egyhangúlag támogatták, az ellenzéki jelöltek viszont leszavazzák?
Tudniillik mit jelent ez a választópolgárok szemében, igen tisztelt képviselõtársaim? Azt, hogy egyes kormánypárti képviselõk állítólag a lelkiismeretükre szavazva nem szavazták meg Bruhács urat, politikát akarnak bevinni az Alkotmánybíróságba.
Ezért kérdezem én meg, tisztelt képviselõtársaim, ha az Alkotmánybíróság tagjai közé úgy akarunk személyeket választani, illetõleg önök úgy akarnak személyeket választani, hogy politikai pártok állnak egyes személyek mögött, akkor ez az Alkotmánybíróság pártatlanul az alkotmányosság talaján fogja védeni az alkotmányt, vagy a pártoknak az a szándéka, hogy pártos legyen az alkotmánybíráskodás?
Én nem vitatom, hogy Magyarország elmúlt évtizedeiben egyfajta politikai berendezkedés megkövetelte - Alkotmánybíróság nem volt - a bíróságoktól a pártos ítélkezést. Voltak jobb politikai irányelvek, amelyek le is írtak sok mindent, és természetesen voltak le nem írt, de olyan elvárások a bíróságokkal szemben, hogy a politika céljainak megfelelõen folyjék a napi ítélkezési gyakorlat.
Én úgy gondolom, nemcsak én, nemcsak a Magyar Demokrata Fórum tagjai, de nagyon sokan 1990-tõl kezdve bíztak abban, hogy a jogállamiságnak valóban olyan alapintézményeit építjük ki, amelyek lehetetlenné teszik a politika közvetlen, direkt befolyását az Alkotmánybíráskodásra, illetõleg egyéb alkotmányossági intézményekre.
Nem így történt. Ez az esemény, ez rettenetesen megdöbbentõ, és azt hiszem, ezt érzékelte Sólyom alkotmánybíró úr is, amikor igen szomorúan nyilatkozott az eseményt követõen. És ezért kell feltennem a kérdést ebbõl az egyetlenegy aspektusból, képviselõtársaim, kell nekünk alkotmány? Hogyha az alkotmány ellenõrzését, az alkotmány betartását egyesek pártpolitikai célokkal kívánják összhangba hozni. Az alkotmány betartását, az alkotmány értelmezésére hivatott Alkotmánybíróság tagjainak a megválasztásában nem a szakmai szempontok fognak ezentúl érvényesülni, hanem a politikai szempontok.
(13.00)
Én úgy gondolom, azok, akik nem szavazták meg mind a két alkotmánybírót, elárulták, hogy milyen közállapotokat kívánnak ismét visszahozni Magyarországra. Ezt nyíltan ki kell mondani, hogy ez azt a jelzést adta a jelenlegi ellenzéki pártok számára, hogy a kormánytöbbség adott esetben az alkotmányt nem fogja betartani. Még ezt az alkotmánykoncepciót sem.
Szükség van-e alkotmányra, igen tisztelt képviselõtársaim, amely biztosítja a képviselõknek a jogosítványait? Amely elõírja a miniszterelnöki és a miniszteri felelõsséget? Tartottak-e önök önvizsgálatot, igen tisztelt kormánypárti képviselõk, hogy az elmúlt, több mint kétéves kormányzásuk alatt valóban az alkotmányos alapelveknek megfelelõen mûködött-e ez a Ház, a képviselõk betartották- e a legelsõ nap tett esküjüket, hogy a törvényeket betartják és betartatják vagy sem?
Mert hogyha igen, akkor szükség van alkotmányra. Mert az alkotmány az az alaptörvény, amely az alapvetõ jogokat és kötelezettségeket biztosítja, amely egy vázt ad az államszervezet mûködéséhez. Ha ezeket az alkotmányos intézményeket mûködtetjük, és a törvény szerint mûködtetjük, akkor szükség van alkotmányra, szükség van új alkotmányra. Ha ez nem igaz, ha azt a szerepet szánjuk az új alkotmánynak, amilyen szerepet ez a régi is nagyon sokszor betölt, akkor talán nem kell se új alkotmány, se alkotmány, hanem akkor kell egyfajta rendpárti kormányzás.
Hisz' azért képviselõtársaim jól emlékeznek arra, hogy Keleti miniszter úr nyíltan megsértette az alkotmányt, amikor magyar katonai kötelékek az Országgyûlés hozzájárulása nélkül külföldre távoztak. Ez az alkotmány hasonló szabályokat kíván majd lefektetni. Az alkotmánysértésnek, a nyílt alkotmánysértésnek volt valami következménye? Semmi az égadta világon!
Tisztelt Képviselõtársaim! Remélem, emlékeznek még rá, hogy nemrég Lakos földmûvelésügyi miniszter úrról derült ki - hogy Csiha Judit szavait idézzem -: "Ha szigorúan vesszük, valóban nem tartotta be a törvényt." Határidõre - több mint 3 hónapos mulasztásra - nem hirdette meg az agrárrendtartás szerinti árakat. Történt valami ebben az ügyben, képviselõtársaim? Nem történt semmi.
Tehát van egy alkotmányunk jelenleg. Ennek az intézményrendszerét jobbítani akarjuk, de a mûködõképesség szempontjából ez az alkotmány akár holt betûnek is tekintendõ. Amikor Bihari képviselõtársam korábbi expozéjában, most is elmondta, hogy ez egy normatív alkotmány lesz, akkor azért föl kell tennem a kérdést, hogy ilyen esetekben a normativitás hol mutatkozik meg?
Tudom én, úgyhogy nem kell majd a képviselõnek válaszolni, mert két perc alatt erre azért elég nehéz. De azért nem lehet egy olyan alkotmányt alkotni, hogy bizonyos esetekben a normativitást kidomborítjuk, és bizonyos esetekben, amikor a politikai felelõsséget kellene levonni a kormányzó pártoknak - mert az alkotmányból azért ez is következik -, a kormányzó pártok széttárják a kezüket, és egy jól bevált, négy évtizedes hatalmi arroganciával kijelentik, hogy nincs igaza az ellenzéknek. Igaz, hogy megtörtént, de azért ez nem olyan súlyú.
S még egyetlenegy alkotmányossági jogosítvány, ami a képviselõket illeti, és ami kapcsolódik ehhez az alkotmánykoncepcióhoz: a kérdésfeltevésnek a joga és az interpellációs jogosítvány. Kormánypárti képviselõtársaim szavazógépként mindig tudomásul veszik, bármilyen miniszteri válasz hangzik is el, egy-egy kormánypárti interpellációtól eltekintve.
Itt el lehet mondani ebben a Házban, hogy valóban banktisztviselõk megsértették a legalapvetõbb etikai normákat, de a helyükön maradnak. A választ tudomásul veszik. Hogy azután az ország lakossága milyen következményeket von le ebbõl, az más kérdés. A jogszabályoknak a tisztelete, a hitele egyre jobban erodálódik. Az alkotmányé is.
Hiába lesz egy nagyon jó alkotmányunk, egy nagyon pontosan, jogásziasan megfogalmazott alkotmányunk, hogyha megint senki nem fogja betartani a jogszabályokat. Hogyha az alkotmánysértésért nem felel a honvédelmi miniszter, akkor azt fogja mondani az egyszerû magyar állampolgár, hogy: Éhes vagyok, krumplit loptam, engem miért büntetnek meg? Mennyivel nagyobb az én szükség által elkövetett bûncselekményemnek a társadalomra veszélyessége, mint egy politikai cselekménynek hasonlóképpen, a jogállamiságot veszélyeztetõ súlya?
Amikor a múltkor kormánypárti képviselõtársaim egy része vagy nem szavazott az alkotmány módosító javaslatairól, vagy tartózkodott, vagy nemmel szavazott, akkor számtalan kérdést tettem föl Balsai István képviselõtársammal együtt a minisztereknek.
Ez a kérdés két részbõl állt, és jellemzõ, hogy majdnem 6 hónappal a kérdésfeltevés után még mindig néhányan egyáltalán nem válaszoltak, mások viszont megkerülték a válaszadást. Mert mi nem arra tettünk föl kérdést, képviselõtársaim, hogy az egyéni lelkiismerete szerint az illetõ miniszter, illetõleg a miniszterelnök úr hogyan és miként szavazott, hanem ezek a kérdések - és bárki a jegyzékbõl megnézheti - arra irányultak, hogy a feladatkörét tekintve bizonyos módosító javaslatokkal egyetért vagy sem. Erre nem kaptunk választ. Keleti miniszter úrtól honvédelmi kérdésekkel kapcsolatos...