DR. SEPSEY TAMÁS (MDF): ... figyelemfelhívását. Igen. Köszönöm szépen. A kérdéseknél még azért azt meg kell említenem, hogy akkor, amikor módosító javaslatokról szavazott a tisztelt Ház, olyan módosító javaslatok, amelyek például a kisebbségi jogok gyakorlása terén kimondták volna a magyar alkotmányban, hogy a kisebbségek kollektíven is gyakorolhatják jogaikat, akkor én úgy gondolom, hogy a külügyminiszter úrnak a feladatkörébe tartozott, és csak alkotmányossági jogait gyakorolta az a képviselõ, amikor megkérdezte a külügyminisztertõl, hogy: "Egyetért-e ön ezzel?"
Tudniillik ezt leszavazta, akárhogy veszem, a külügyminiszter úr, ezért meg kell kérdezni, hogy azért ezzel a kisebbségi politikánkat és a határon túl élõ magyaroknak a helyzetét alapvetõen befolyásoló elvvel egyetért, vagy nem ért egyet.
Igen tisztelt Országgyûlés! A koncepció megvitatása során - ugye, a második menetrõl van most szó. A második menetbe továbbra sem kerültek be véleményünk szerint olyan alapvetõ jogintézmények, amelyek hiányában errõl az alkotmányról azért nem lehet elmondani, hogy ez a koncepció a Magyar Demokrata Fórum alkotmánykoncepciója.
(13.10)
De éppen tudomásul vévén azokat az eljárásjogi lehetõségeket, amelyek adottak jelenleg, a Magyar Demokrata Fórum számtalan építõ, jobbító javaslatot tett az eljárás során. Ezért nem érhet minket az a vád, hogy gátolnánk az alkotmányozás folyamatát. Nem érhet minket az a vád, hogy szakmailag olyan dolgokat próbálunk az alkotmánykoncepcióba beépíteni, amelyek egyáltalán nem állják meg a helyüket. Sajnos, a sajtó sok tekintetben elhallgat számtalan olyan dolgot, amely a Magyar Demokrata Fórum javaslata alapján került be már a korábban támogatott módosító csomagba és a jelenlegi alkotmánykoncepcióba is.
Ezek közül csak egyetlenegy dolgot említenék, ami nagy örömömre szolgál. Ez az, hogy ez az alkotmánykoncepció most végre tartalmazza azt a korábban a kormánypártok által leszavazott módosító javaslatot, hogy az alkotmányban legyen külön rendelkezés a közvagyonról. Legyen külön rendelkezés arról alkotmányos szinten, hogy mi tekinthetõ a köz vagyonának, kik felelõsek a közvagyonnak a mûködtetéséért. És remélem, hogy a normaszöveg kibontása során nagyon alapvetõ és pontos szabályok kerülnek majd megfogalmazásra.
Lehet, hogy látnokok voltunk akkor Balsai István képviselõtársammal, amikor ezt a módosító javaslatot beadtuk még a korábbi idõszakban. Nem tudtuk elõre, hogy lesz Tocsik-ügy, nem tudtuk elõre, hogy milyen hihetetlen korrupciókra fognak fényt deríteni a szorgalmas kutakodók. De már akkor éreztük, hogy valami indoka van, hogy a korábbi szándékaink szerinti javaslat nem került megszavazásra. Hogy a köztársaság alkotmánya a közvagyonról egy szót sem akar szólni. Arról, ami tízmillió magyar állampolgárnak a közös vagyona. Hogy ennek a mûködtetése kinek a felelõssége. Hogy kinek kell majd elszámolni a vagyonnak a vészes csökkenése folytán.
Én örülök. Nem annak, hogy bekövetkeztek ezek a privatizációs botrányok, mert ezek nem jó események. De törvényszerûek voltak, hogy be fognak következni, ezt azért megjósoltuk. Hogy most végre alkotmányossági szinten ez a kérdés talán rendezõdni fog.
Még a nyáron, a nyári vita során én elég megrázó szavakkal szóltam, hogy ennek az alkotmánynak, alkotmánykoncepciónak az állami jelképek között tartalmaznia kellene a Szent Koronát. Akkor, amikor errõl beszéltem, fönt a karzaton fiatalok egy csoportja volt látható. És utána ezektõl a fiataloktól kaptam egy lapot. Kiderült, hogy erdélyi fiatalok voltak, és ezen a lapon, amit beküldtek nekem, az állt: "Köszönjük, képviselõ úr, hogy megerõsített minket a magyarságunkban."
Hát én úgy gondolom, igen tisztelt képviselõtársaim, nemcsak a határon túl élõ magyarokat kell megerõsítenünk a magyarságukban - a határon belül élõket is. Mindannyiunkat. Mindannyiunkat, és ennek az egyik eszköze, hogy az állami jelképek között nemcsak a címer részeként határozzuk meg a Szent Koronát, hanem külön nevesítjük a Himnusz mellett. Mondhatnám így is: a Himnusszal egyenrangúan. Én tudom, hogy ez nagyon sokak számára nem egy szimpatikus ötlet. De azért el kellene gondolkodni azon... - látom, Bauer képviselõtársam bólogat is, róla egészen biztosan tudom, hogy a Szent Korona nem a szívügye. És nem egy olyan jelkép, mint nekem. De ennek az országnak adunk alkotmányt, igen tisztelt Bauer képviselõtársam, nem pedig egyes politikai irányzatoknak.
A Szent Korona ezer éve létezik, amikor az ön által képviselt nézetek még sehol nem voltak. S a Szent Korona még remélem, ezer év múlva is lesz, és lehet, hogy az ön által képviselt nézetek már nem lesznek. De ez az a tárgy, igen tisztelt képviselõtársaim, amelynek a kiejtése, az legalább olyan öröm lehet a magyar ember számára, mint a Himnusznak a hallgatása. Mert a Szent Korona az évszázadok történelmi viharaiban egy olyan szimbólummá vált, amely a világ magyarságát jelképezi. Egységbe forrasztja.
Ennek az országnak számtalan nagyon véres, nagyon viharos történelmi idõszak jutott osztályrészül. Ezeknek a történelmi viharoknak az eredményeképpen mondhatta azt a költõ is, hogy "...megfogyva bár, de törve nem/ él nemzet e hazán". Ha elõdeinknek, akikre hivatkozunk a preambulumban, a magyar állam ezeréves jogfolytonosságára, amit mindenki elismer, mert szerencsére ezt a tényt nem lehet vitatni, hogy a magyar államiság ezeréves évfordulóját rövidesen ünnepeljük, azok számára, akik ezeket a tényeket elismerik, azt hiszem, a Szent Korona mint szimbólum, mint jelkép elismerése sem tûnhet távoli célnak.
Tudom, hogy lehetett volna más megközelítésben is kérni a Szent Korona befoglalását az alkotmánykoncepcióba. De ez biztos jóval nagyobb, esetleg indokolt ellenállást váltott volna ki. Nem ezt kértük, igen tisztelt képviselõtársaim. Jelképként, szimbólumként kérjük önöket. És ebben talán az ország lakosságának többsége támogat is. Hogy szerepeljen az állami jelképek között a Szent Korona. Ennek a lehet, hogy Szent István fejét illetõ koronának kell hogy legyen egy olyan tartalma, amely világnézettõl, pártállástól, talán még származástól is függetlenül minden magyar állampolgár számára egy jelentéstartalmat kell hogy hordozzon. Ahogy a zászló, ahogy a címer sem különböztet meg állampolgárokat egymástól, úgy a címer egy részletének külön kiemelése, külön nevesítése, úgy gondolom, találkozik többségünk akaratával.
Úgy véljük, ez egy olyan dolog, amely megfontolásra érdemes. És körülbelül ebben az idõpontban Balsai képviselõtársam ismét beadja kettõnk nevében ezt a módosító javaslatot, hogy lehetõség legyen arra, a tisztelt Ház megfontolja ezt. A Magyar Demokrata Fórum sokszor engedményt tett akkor, amikor más pártok módosító javaslatait támogatta. És nem használta ki a bizottságban, a bizottság eljárásában rejlõ szavazási metódus lehetõségeit. Nem akadályozta meg szíve szerint nem igazán alkotmányba illõ, de azért véleménye szerint elfogadható jogintézmények alkotmányba bekerülését.
Úgy gondoljuk, hogy a jelenlegi két kormányzó pártnak kellene hogy legyen olyan hozzáállása, hogy ebben a kérdésben, amely mindannyiunkat érint, változtassa meg az álláspontját. Ha nem, akkor én nem tudom elképzelni, hogy legközelebb Szent Istvánnak az ünnepén, augusztus 20- án vagy az ezeréves államiságot elõkészítõ bizottság ülésén akár a kormánypárt néhány tagja, akár kormánypárti képviselõk valóban megszólalhassanak. Nem lesz mögöttük az az erkölcsi háttér, amely akkor lenne, hogyha támogatnák a Szent Koronának állami jelképként történõ felsorolását.
Ehhez kapcsolódik, igen tisztelt képviselõtársaim - ugye, a kereten belül vagyok? (Az elnök bólintással jelzi, hogy igen.) Mármint a tartalmi kereten belül. Mert egy pillanatra... Köszönöm szépen.