BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Elõre jelzem, hogy meg fogom kímélni képviselõtársaimat attól, hogy hosszas zárszót kelljen tõlem hallgatni, de hát lássák be, elõször van módom elõterjesztõként ebben az Országgyûlésben mondani, úgy, hogy nem mondhattam le errõl a lehetõségrõl.
Továbbá azt is szeretném elmondani, hogy csak a vitához szeretnék megjegyzést fûzni, ami egy korábbi alkalommal és a mai napon itt folyt. Nagyon örülök, és nagyon köszönöm azoknak a kereszténydemokrata, szocialista és kisgazda képviselõtársaimnak, akik megtiszteltek azzal, hogy törvényjavaslatunkhoz észrevételeket fûztek.
Annál jobban sajnálom, hogy más képviselõcsoportok, amelyek napirend elõtti vitákban oly lelkesedéssel foglalkoznak a magyar privatizáció kérdéseivel, a Magyar Demokrata Fórum vagy a Fidesz képviselõcsoportjaira gondolok, nem találtak alkalmat arra, hogy ehhez az elõterjesztéshez bármilyen megjegyzést fûzzenek a parlament plénumán.
(16.00)
Bízom benne, hogy ez egyszerûen azzal függ össze, hogy teljesen egyetértenek javaslatommal, és azt meg is fogják szavazni. Ehhez a vitához, ami itt ma folyt, ehhez nagyon röviden szeretnék csak valóban nagyon rövid megjegyzéseket tenni. Torgyán József képviselõtársunk 26 és fél perces beszédében összesen két ponton szállt érdemi vitába az elõterjesztéssel.
Az egyik megjegyzése az volt, hogy az a javaslatunk, amelyik azt mondja, hogy az emlékeztetõt, amit a privatizációs törvény valóban jelenleg is elõír, csatolni kell a nyilvántartáshoz, és itt õ megállt az olvasásban, holott ezt követõen a következõ mondat, amit Miklós László nagyon helyesen idézett, hogy: "Az emlékeztetõt bárki megtekintheti."
Én azt gondolom, hogy lehet, hogy Miklós László képviselõtársam számára ez magától értetõdõ, én attól tartok, hogy ez eddig nem volt így. És azért tartottuk fontosnak, hogy a törvényjavaslat ezt tartalmazza, hogy bizalmat keltsünk a magyar állampolgárokban, hogy az, ami a magyar privatizációban folyik, az nem valami tõlük elzárt, számukra megismerhetetlen folyamat. Ezért azt gondolom, hogy nem fölösleges, hogyha ezt a törvényjavaslat tartalmazza. Kérdezzük majd meg az ÁPV Rt. illetékeseit, hogy örülnek-e annak, hogy ezt a törvényjavaslat kimondja.
Legalább ennyire megkérdezhetjük az ÁPV Rt. illetékeseit arról, hogy örülnek-e annak a másik pontnak, amit Torgyán József itt szintén szóvá tett, miszerint nem lehet módosítani az egyszer meghirdetett pályázat feltételeit. Torgyán József képviselõtársunk úgy gondolta, hogy ez nyilvánvalóan jelenleg is így van. Téved. Csak föl kellett volna lapoznia a Magyar Közlönyben az ÁPV Rt. jelenlegi versenyeztetési szabályzatát, amelyet a kormány jóváhagyott, és kormányhatározatként nyilvánosságra került a Magyar Közlönyben.
Ez a versenyeztetési szabályzat lehetõvé teszi az egyszer kiírt pályázat feltételeinek módosítását, mi ezt szeretnénk megszüntetni. Ez egy - hogy mondjam - keményebb feltételeket teremt az ÁPV Rt. számára. Alaposabban kell elõkészíteniük a pályázatot. Ez nekik nehézség, de a privatizáció iránti közbizalmat fokozhatja, és ezért nagyon fontosnak tartjuk. Bízom benne, hogy a kormány képviselõje majd támogatni fogja ezt a részét is a javaslatunknak.
Tulajdonképpen ez minden, amit Torgyán József képviselõtársunk hozzá tudott tenni ehhez a javaslathoz. Azt gondolom, hogy ezek az észrevételei nem voltak megalapozottak, miként nem volt megalapozott az sem, amit a privatizációs törvény 8. §-ával kapcsolatba mondott, hiszen Miklós Lászlónak van igaza: ez a paragrafus valóban csak azt mondja, hogy a kormány az Országgyûlés elé terjesztheti a privatizációs koncepciókat, és ezzel a lehetõséggel élt is - mármint hogy terjesztheti, vagy nem terjeszti, ha nem tartja indokoltnak.
Kötelezettséget csak abban irányzott elõ a privatizációs törvény, hogy ezeknek a társaságoknak a listáját kell összeállítania és az Országgyûlés elé terjesztenie a kormánynak, ezt a kormány megtette, jelentõs késéssel tette meg, ezért tõlünk, kormánypártoktól is megkapta a maga szemrehányását, de végül is megtette, és az Országgyûlés elfogadta ezt a listát.
Az utolsó megjegyzésem: nagyon örülök annak, hogy a Kereszténydemokrata Néppárt hozzászólói - korábban Ivanics István, most Csépe Béla - alapjaiban támogatják ezt a javaslatot, és remélem, hogy ez majd a szavazatukban is érvényre jut. Amit Csépe Béla most szóvá tett, nevezetesen az, hogy javaslatunk utolsó cikkelye azt javasolja, hogy kötelezzük az ÁPV Rt.-t arra, hogy minden olyan társaság esetében, amely nem szerepel a tartós állami vagyonhoz tartozó társaságok listáján, kötelezzük az ÁPV Rt.-t arra, hogy legalább egyszer kísérletet tegyen az értékesítésre.
Ez nem azt jelenti, hogy el is kell adni. Nem irányoz elõ olyan határidõt, hogy a privatizációnak bármi áron be kell fejezõdnie. Csak azt tartalmazza, hogy legalább egy kísérletet tegyen rá, mert ha ezt nem írjuk elõ, akkor nagyon nagy a veszély arra, hogy a társaságok egy részét egyszerûen - primitív kifejezéssel - bespájzolják, elteszik. És ez nem lenne jó. Már csak azért sem, mert abban a kérdésben is fölmerülhet az a bizalmi vagy bizalmatlansági kérdés, hogy vajon kinek teszik félre.
Ezért gondolom azt, hogy az a helyes elõírás, amit mi javaslunk, hogy legalább egyszer kísérelje meg az értékesítést a javasolt határidõig az ÁPV Rt. Tudjuk, hogy az elsõ kísérletet esetleg második, harmadik követi, és ahhoz, hogy túljussunk a privatizáció keservein, ahhoz az kell, hogy hozzáfogjunk. Ezért javasoljuk ezeket a módosításokat.
Én nagyon köszönöm még egyszer képviselõtársaimnak azt, hogy észrevételeikkel és részben módosító javaslattal is segítik ennek a törvénynek az elfogadását. És remélem, hogy még idén egy határozathozatallal ez a törvény megszületik, és ezáltal a magyar privatizáció átláthatóbbá, nyíltabbá, korrektebbé válik, és a privatizációba betett társadalmi bizalom egy árnyalatnyit javul, és akkor már megérte. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártiak padsoraiból.)