DR. LATORCAI JÁNOS (KDNP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselõtársaim! Napirend elõtti felszólalásomban egy példán keresztül szándékozom szemléltetni, hogy a privatizációs folyamat során lehetséges-e az állami tulajdon mûködtetésére, a vagyon hasznosítására létrehozott társaságon keresztül egy magáncégnek ingyen vagyonhoz jutnia ma Magyarországon. A Magyar Villamosmûvek Részvénytársaság igazgatóságának 1993 tavaszán hozott döntése értelmében stratégiai fûtõolaj-tároló kapacitások épültek abból a célból, hogy a társaságcsoporton belül a stratégiai készletezés megoldott legyen, és ezáltal a társaságcsoport kiszolgáltatottsága egy esetleges kõolajválság, vészhelyzet esetére minél kisebb legyen. A tárolók a Dunamenti Erõmûben és a Tiszai Erõmû Részvénytársaságban épültek ki 90 ezer, illetve 80 ezer tonna kapacitással.
1995-ben az MVM Rt. vállalatvezetése 20 millió forint alaptõkéjû társaságot alapított a tárolókapacitások mûködtetésére Fortus Rt. néven. A Fortus Részvénytársaság tulajdonosai: az MVM Rt. 11 millió forint alaptõkével és az Altus Rt. 9 millió forint alaptõkével. Az eredeti alapító okirat szerint az Altus Rt. 5 százalék osztalék- és szavazatelsõbbségi részvényt kapott, melyet a késõbbiekben 3 százalékra módosítottak. Erre a megállapodásra feltételezhetõen azért volt szükség, hogy egy késõbbi, a többségi tulajdonos részérõl bekövetkezõ tõkeemelés esetén a kisebbségi tulajdonos anyagi érdekei a lehetõ legteljesebb mértékben érvényesüljenek.
Információink szerint az MVM Rt. vállalatvezetése a szerzõdéskötést követõen fontolgatta, hogy a körülbelül 4 milliárd forint értékû tárolóparkot apportálja a Fortus Rt.-be. A tranzakció végbemenetele esetén a kisebbségi tulajdonos így 120 millió forint értékû vagyonhoz jutott volna. Úgy értesültünk, hogy az MVM Rt. igazgatósága ezt az ügyletet és a társaság-alapítást többször is vizsgálta, és azt az álláspontot rögzítette, hogy a Villamosmûvek Részvénytársaság csak akkor köthet tárolási szerzõdést a Fortusszal, ha az bizonyítani tudja, hogy a Villamosmûvek Részvénytársaság 11 millió forintos vagyonával és a 4 milliárd forint értékû tartályparkkal olyan 1996. évi eredményt ér el, amely igazolja az olajtárolók apportálásának indokoltságát.
A Tiszai Erõmû Részvénytársaság privatizációját megelõzõen az erõmû vezérigazgatója állítólag az MVM Rt. társaságvezetésének a nyomására tárolási szerzõdést kötött a Fortus Részvénytársasággal, azért, hogy az elõzõekben ismertetett igazgatósági álláspontot igazolni lehessen. Megjegyezni kívánom, hogy ugyanilyen szerzõdést a Dunamenti Erõmû esetében nem sikerült keresztülvinni.
Tisztelt Képviselõtársaim! Az Állami Számvevõszék a Dunamenti Erõmû Részvénytársaság privatizációjának vizsgálata során feltárta a közös társaságalapításnak és az ilyen típusú vagyonhasznosításnak az anomáliáit, és elõzetes vizsgálati jelentésében mindezt úgy minõsítette, fennállt annak a lehetõsége, hogy a közös vállalkozásban a kisebbségi tulajdonos lényegében ingyen jutott volna a Magyar Villamosmûvek Részvénytársaság vagyonának egy részéhez.
A Színes Hírnök címû közéleti hetilap 1996. november 9-ei számában "Lemondott a Tiszai Erõmû vezérkara" címû cikkében mindezt részletesen elemzi, különösen kiemelve a vállalkozás mögött megbúvó párt- és kormányzati kapcsolatokat.
Joggal vethetõ fel tehát a kérdés: jogszerû és indokolt volt-e a 3 százalékos osztalék- és szavazatelsõbbséget biztosító részvénycsomagnak a kisebbségi tulajdonos részére történõ átadása, és alátámasztható-e gazdaságossági adatokkal mindennek a Magyar Villamosmûvek Részvénytársaság részére szükséges és eredményes tevékenységnek egy közös vállalkozásba történõ kivitele.
Tisztelt Képviselõtársaim! Felszólalásomnak távolról sem az volt a célja, hogy az esetleg még tájékozatlanoknak értékes ötleteket adjak az állami vagyon ingyenes megszerzésének lehetõségeirõl, mindössze arra szerettem volna rámutatni, hogy mennyire áttekinthetetlen, rendezetlen nálunk jelenleg is a privatizáció, és milyen veszélyek leselkednek az egyre csökkenõ állami tulajdonra. Köszönöm. (Taps a jobb oldalon.)