DR. LATORCAI JÁNOS (KDNP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselõtársaim! Az energiaár kérdése azzal lett igazán fontos és súlyos kérdés a magyar gazdaságban, a magyar társadalomban, hogy az energiaszektor gyakorlatilag többségi tulajdonlása külföldiek kezébe került annak ellenére, hogy például az energetikai szektor területén nagyon sok esetben ezt a többségi tulajdonlást a külföldiek kisebbségi tulajdon megszerzése után birtokolják, hiszen a privatizációs szerzõdésekben az állam biztosította számukra a menedzsment kiválasztás és a stratégia megválasztás jogát.
Ha visszaemlékeznek képviselõtársaim - a miniszter úr is említette -, hogy a két energetikai törvény: a villamos energiáról és a gázszolgáltatásról szóló törvények rögzítik azt, hogy költségarányos energiaárakat kell 1997-tõl alkalmazni.
De tisztelettel kérdezem 1995-ben, amikor a kormány egy pici változtatással ezt a költségarányos árat 8 százalék tõkearányos eredményt biztosító fogyasztói árként minõsítette, akkor van-e valahol a világon arra vonatkozóan támpont, összehasonlítási alap, hogy egy kereskedelmi, egy szolgáltatói tevékenységet egy országban - függetlenül a költségszerkezet, a gazdálkodás alakításától - törvényben biztosított nyereségszinten lehet biztosítani.
Tisztelt Képviselõtársaim! Én úgy hiszem, az igazi probléma ez. Amikor az ár azt mondja, hogy a befektetõnek biztosítani kell a fejlesztési költségeket (Az elnök pohara kocogtatásával jelzi a hozzászólási idõ lejártát.) - én azt a konzekvenciát is levonom -, hogy tulajdonképpen most majd az árból fogjuk mi, a fogyasztók térítésén keresztül (Az elnök ismételten megkocogtatja a poharát.) ezeket a fejlesztési költségeket megfizetni. Köszönöm. (Taps az MDF padsoraiban.)