LÁNYI ZSOLT (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! A Független Kisgazdapárt, mint ismeretes, már a 88-as törvényt (sic.) - amelyrõl kifejtette Gyuricza képviselõtársam a véleményünket, mint ellenzéki képviselõknek -, azt nem akarnám ismételni, hogy az alkotmányellenes, nem jogszerû, és ezért természetes, hogy egy rossz törvénynek a módosítása sem lehet jó, ezért a törvény ilyen állapotában nem elfogadható, és a módosítás sem elfogadható
A Független Kisgazdapárt és a szerény véleményem az, hogy az anyagi és a morális leépítése folyik folyamatosan a Magyar Hadseregnek. Ezt már több törvénnyel kapcsolatban kifejtettük, az összes hivatásos és sorkatonára vonatkozó törvények, valamint a benyújtott egyéb honvédséggel kapcsolatos törvények mind ezt sugallják, és a Független Kisgazdapártnak ezekrõl a törvényekrõl ez a véleménye. Mert ha egy kicsit megnézzük közelebbrõl, mi történik? A HM hoz rendeleteket, átszervez most már évek óta folyamatosan, és a hadsereg tiltakozik ellene, szakszervezettel, kézzel-lábbal, különbözõ szinteken, különbözõ módon. Évek óta folyik nem kis arányú átszervezése a honvédségnek, mert parancsnokságokat hoznak létre, szüntetnek meg, katonai körzeteket hoznak létre, szüntetnek meg, dandár és egyéb nagy mozgásokat igénylõ területeken intézkednek és módosítanak, és ezek a változások mind azt jelentik, hogy egyrészt megalapozatlanok, nincsen mögöttük semmi hatástanulmányozás és ilyesmi, másrészt - és amely még fontosabb - jelentõs anyagi kihatása van, a szûkös költségvetésbe juttatott pénzbõl igen jelentõs százmilliókat visznek el ezek az ad hoc intézkedések, amely egy-egy HM-ben lévõ parancsnok, fõparancsnoknak az ötlete gyanánt kialakul, azután még se jó, megváltozik. Erre rengeteg példát lehetne felhozni.
Az idõ rövidsége miatt nem kívánok több példát felhozni, de még ennél is borzalmasabb a Független Kisgazdapárt megítélése szerint az a morális hatás, amelyikre a bevezetõ mondatomban utaltam, hogy egyszerûen az anyagi és a morális tönkretétele folyik a hadseregnek. Az a morális hatás, hogy most már évek óta a hivatásos állomány nem találja a helyét, nem tudja, hogy mi a teendõje, nem tudja, hogy hová fog kerülni, és egyik hétrõl a másikra létbizonytalanságban van. Ennek következménye, hogy sok-sok ezer jól képzett - amely az államnak nagyon sok pénzébe került -, jól képzett katona hagyja el a pályát, lépnek ki, mennek el, nincsen megfelelõ tiszthelyettesi állományunk, és ez mind oda vezet, hogy a hadsereg védelmi képessége, a hadsereg hatékonysága határozottan rosszabbodik, és egyre inkább rosszabb helyzetbe kerül.
Érdekes ebben a módosításban - hogy konkrétan beszéljek arról is -, az, hogy itt van egy nagyon veszélyes, hogy úgy mondjam, tendencia ebben a törvényben, nem is eldugva, hanem egyértelmûen benne van. Az, hogy mivel Keleti honvédelmi miniszter úr is elismerte a múltkoriban, és többször elismerte azt, hogy bizony nagyon rosszul állunk már jól képzett tisztekkel, nagyon gyengén állunk tiszthelyettesekkel is. Ugyanakkor ez mind azért van, mint az elõbb említettem, hogy ez a diletáns és hogy úgy mondjam, tervszerûtlen felsõ vezetés bizonytalan helyzetben tartja a hivatásos katonákat.
Még van ebben egy pont, hogy az együttes kezelése a hivatalos állománynak, amely azt jelenti, hogy a tisztek, tiszthelyettesek és a zászlósoknak a kategóriája össze van vonva, és abban fel- és lefelé lehet változtatni. Tehát, ha polgári foglalkozást mondjak az érthetõség kedvéért, ez körülbelül úgy néz ki a seregen belül, hogy mondjuk a sebész fõorvos helyett lehet oda tenni egy mûtõst, és egy mûtõs helyére lehet tenni egy sebész fõorvost, mert a törvény ezt sugallja. Azon kívül itt most van a tiszt, van a tiszthelyettes, van a zászlós. A Független Kisgazdapárt a zászlós kategóriával nem tud mit kezdeni. Nem tudja, mi az, mert hol van zászlósképzés? Van zászlós, törzszászlós, fõtörzszászlós, ez nem tiszthelyettes, de nem is tiszt, hanem zászlós. Ezt a zászlóst hol képzik, mire képzik, mert én nem tudok róla, hogy zászlósképzés volna a seregen belül, és ezeknek a rendfokozatoknak a bõvítése - akár dandártábornokról beszélek, akár zászlósokról beszélek - gyakorlatilag a meglévõ és az állományban már régen szerepelõ beosztásoknak és rendfokozatoknak a ledegradálásához vezet. Ennek sincs sok gyakorlati jelentõsége.
Ez emlékeztet engem arra, hogy az '50-es években, tehát nosztalgiás érzéseim vannak, amikor én katona voltam, akkor volt ilyen, hogy egy politikai alhadnagy parancsolt, és annak jelentést kellett adjon egy ezredesnek és a többi és a többi, amelyet már egy modern, NATO-hoz közeledõ hadseregnél nem nagyon tartok ildomosnak. Azon kívül ezeknél a kisebb átszervezések is nagy költségekkel járó, de semmi eredményt nem hozó, teljesen jellegtelen és teljesen eredménytelen átszervezésekkel a világon semmire nem megyünk, csak a pénzt költjük, csak bizonytalanná tesszük a hivatásos állománynak a helyzetét, ugyanakkor amit már nagyon régen javasol a Független Kisgazdapárt, egy igazi hadseregreformot, amely például, csak egy példát mondok, hogy a határõrséget, a zöld ÁVO-t, amelyet 1945-ben találtak ki, már régen meg kellene szüntetni, azt már régen be kellene a hadseregbe tagolni, és csak a határrendészeti feladatok maradnának a Belügyminisztériumnál. Miért kell fenntartani hatalmas költségekkel egy határõrséget, amikor végeredményben a honvédségnek az a kötelessége, hogy a hazáját védje, márpedig a hazát általában a határokon szokták védeni.
Elég régi felépítése a seregnek az, hogy a határvadászó ezredek, századok s a többi azok a honvédséghez tartoznak, most azonban '45 óta ez egy sztálinista módon ávósokká tették, zöld ávósokká, megbízhatóbbakká tették, mert különbözõ dolgok voltak, amelyre megint nem akarok hosszasan kitérni. Ennek már meg kellene szûnni. Kevés költségvetésbõl sokkal gazdaságosabb lenne, hogyha értelmes célokra fordítanánk a pénzeket, nem pedig fenntartani két párhuzamos kútfejet, ahol hatalmas mennyiségben vannak lakkcipõs tisztek, itt is, ott is, amott is, és ugyanakkor a csapatnál pedig jelentõs problémák vannak, villanyszámla-problémák meg élelmezés meg ellátásokkal kapcsolatos problémák is vannak.
Éppen ezért, mivel ezek így néznek ki, és mi nem értünk egyet a drasztikus létszámcsökkentéssel sem, mert hiszem, a technika nem fejlõdik hozzá, és védettlenné lesz az ország, ez a mi alapálláspontunk. Nem értünk egyet az együttkezelésével a tiszt, tiszthelyettes és zászlósi részeknek, mivel tudjuk, hogy a zászlósok gyakorlatilag abszolút képzetlen és katonailag nem sokat jelentõ, tiszteletre méltó hölgyek, akik nagyon jó titkárnõk, gépírónõk voltak, és azokat most átminõsítettük, és különbözõ rendfokozatokat adtak nekik annak következtében, hogy javítsák a tiszt és a tiszthelyettesi állomány közti különbséget. Általában az európai hadseregeknél a szokásos arány az 1:3-hoz körülbelül, hogy egy tiszthez három tiszthelyettes tartozna, tehát ez az arány a jó. Itt több a tiszt jelen pillanatban, mint a tiszthelyettes, még így megfejelve is, hogy bizonyos nem katonai és katonai képzettséggel rendelkezõ polgári alkalmazottakat öltöztettek be és adtak rendfokozatot nekik. Ez megint emlékeztet engem a nagy Vörös Hadseregre, amelyik '45-ben, amikor bevonult, mindenki tiszt volt, a rajparancsnok tiszt volt, a rajparancsnok-helyettes is tiszt volt.
E felé tendál ez a honvédség, ez ellen a Kisgazdapárt tiltakozik, a honvédség morális és anyagi tönkretételét nem helyesli, sõt kimondottan károsnak tartja, nem akarok erõsebb kifejezést használni, és természetesen mint az eddigi ilyen jellegû törvényeket elutasított, ezt a törvénytervezetet sem kívánja és nem fogja támogatni. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)