GLATTFELDER BÉLA (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! A törvény alapvetõen fontos, a mezõgazdaságban és a nemzetgazdaságban betöltött szerepérõl már elõttem többen beszéltek, a jelentõségérõl számos szóvirág elhangzott, amelyet a korábbi felszólalók már csokorba kötöttek. Én ebbe a csokorba újabbakat tûzni nem kívánok, inkább ezért néhány kritikai észrevételt fogalmaznék meg a törvény jelentõségének elismerése mellett.
Általánosságként megemlíthetõ, hogy a törvény az úgynevezett szakmai törvényjavaslatokhoz képest meglehetõsen felületes és pontatlan. Ezek a pontatlanságok részben figyelmetlenségre, részben pedig elvi bizonytalanságra utalnak a törvény egyes helyein, így például egy tévedés csupán szerintem, amikor a törvényjavaslat szövege úgy rendelkezik, hogy a fajtabejelentõnek a bejelentéssel egyidejûleg nyilatkoznia kell arról, hogy a bejelentett fajta genetikailag módosított-e, mert ebben az esetben különleges eljárást fognak lefolytatni ezzel a fajtaelismeréssel kapcsolatban.
Most teljesen nyilvánvaló, hogy minden fajta genetikai módosítás eredménye, így a genetikailag módosított megjelölés nem elég pontos, hanem más, pontosabb megjelölést kellene itt alkalmazni, mondjuk például olyasmit, hogy géntechnikailag, genetikailag módosított, vagy valami ehhez hasonlót, hiszen a törvényjavaslatban említett külön törvény majd valószínûleg fogja tartalmazni, hogy mi értendõ az alatt, hogy egy növényfajta genetikailag módosított. Azonban ezt a pontosító meghatározást nem tartalmazza a mostani törvényjavaslat, ezért még az a törvény nem születik meg, addig fontos, hogy ez a törvény ezt a fogalmat pontosan meghatározza.
Elvi bizonytalanságot tükröz a 25. §-nak például az (1)-es bekezdése, amelyet Berregi képviselõtársam is idézett, amelyben a törvényjavaslat arról szól, hogy a bizonyos költségeket részben a központi költségvetésbõl kell fedezni. Azonban a törvényjavaslat nem mondja meg, hogy milyen arányban kell a felmerülõ költségeket a törvényjavaslat szerint a központi költségvetésbõl fedezni, pedig ez feltétlenül fontos részletkérdése lenne a törvényben, hiszen elvben elképzelhetõ, hogy a törvény olyan tág értelmezést ad a jogalkalmazó számára, hogy majd minden költséget a költségvetés fizet, de lehetséges olyan értelmezés is, hogy szinte semennyi költséget sem fedez, vagy a költségeknek csak egy egészen kicsiny hányadát fedezi a költségvetés.
Mindezek apró észrevételek, amelyek szerintem könnyen javíthatóak. Némelyekre módosító javaslatot is nyújtottunk be, a túlnyomó többségét azonban majd megítélésünk szerint a bizottsági munka keretében vagy valamilyen elõzetes egyeztetés keretében lenne érdemes korrigálni, ezért helyes lenne, ha a mai nap során nem kerülne sor az általános vita lezárására.
Néhány elvi kifogásunk is van a törvényjavaslattal kapcsolatban, azonban én ezekbõl most csupán egyetlenegyet kívánok megemlíteni. Ez az úgynevezett zárt körzeteknek az ügye, amelyik emlékezetem szerint a 18. §-ban van szabályozva. De ez egy meglehetõsen bonyolult kérdés, mégis megpróbálom a tisztelt Ház számára röviden, de nem eléggé részleteiben összefoglalva. A zárt körzet annak érdekében került kialakításra, hogy a vetõmagtermesztés során a védõtávolság tartható legyen, vagyis hogy a termesztendõ vetõmagvak fajtahûsége az idegen beporzás elkerülésével, illetve megfelelõ növény-egészségügyi állapota a fertõzés kizárásával biztosítható legyen. Ez nyilván olyan módon valósul meg, hogy az idegen beporzásra, illetve a fertõzés átadására alkalmas növények a védõtávolságon belül nem lesznek termeszthetõek.
Zárt körzet akkor alakítható ki, ha a földhasználóknak legalább húsz százaléka bejelenti vetõmagtermesztési igényét, és kezdeményezi a zárt körzet kialakítását. Ilyenkor az elsõ lépés, hogy a többi földhasználóval egyeztetnek a zárt körzet kialakításáról. Ha ez az egyeztetés nem vezet sikerre, akkor az illetékes terméktanácshoz fordul a zárt körzet kialakításában érdekelt vetõmagtermesztõ, és innentõl egy nagyon bonyolult eljárás veszi kezdetét, hiszen ebben az esetben a terméktanács helyettesíti az agrárkamarát, ahol pontosabban, az agrárkamara területileg illetékes szervét, aki egyeztetést kísérel meg a földhasználók illetve a vetõmagtermesztésben érdekeltek között.
(20.50)
Ha ez létrejön, akkor errõl értesíti a terméktanácsot, amely majd nyilván - ugye, szépen folytatódik tovább a folyamat - majd értesíti az érdekelteket, bár errõl már a törvényjavaslat nem rendelkezik. Ha nem jön létre egyezség az érintettek között, akkor a miniszterhez továbbítják a zárt körzet kialakítására vonatkozó igényt, aki valamilyen, általa kinevezett szervet kér meg az egyezség létrehozására. Pontosabban: ha ilyent nem sikerül létrehozni, akkor abban az esetben ez a bizonyos szerv elrendeli a zárt körzet kialakítását, valamilyen, közelebbrõl meg nem határozott szabályok alapján. A minisztérium ezt jóváhagyja, hogy milyen elvek alapján, milyen határidõvel, megint csak nem tartalmazza a tervezet, majd ennek a jóváhagyásnak az alapján a termelés korlátozható, megtiltható, illetve az ennek ellenére folytatott termelés eredménye megsemmisíthetõ az adott területen. Végezetül pedig rendelkeznek a szabályok a kártalanítás módjáról is.
Most azzal a problémáink a következõk. Elõször is a zárt körzetek kialakítására vonatkozó szabályok - megítélésünk szerint - nem ebbe a törvénybe, hanem a földtörvénybe valók. A földtörvény 1992. évi vitájánál - ha jól emlékszem -, akkor erre vonatkozó javaslatot éppen Juhász Pál tett, és akkor én ezzel egyet is értettem, hogy itt a különbözõ szomszéd földtulajdonosok közötti jogokat a földtulajdon szabályozza. Ez egy érthetõ és logikus elgondolás megítélésem szerint, hiszen ez a szabály nem annyira a vetõmagtermesztéssel kapcsolatos, hanem - ha belegondolunk - sokkal inkább a föld tulajdonával és használatával kapcsolatos kérdést érint, tehát ilyen módon az ezt szabályozó földtörvénybe való.
A másik probléma, hogy ez a szabályozás alapvetõen érinti a tulajdonhoz fûzõdõ alkotmányos jogokat, hiszen a tulajdonhoz fûzõdõ alapjog lényeges tartalmát a rendelkezés, a haszonszedés jogát korlátozza, méghozzá - megítélésem szerint - indokolatlanul és aránytalanul nagy mértékben, ezért én úgy vélem, hogy ez a szabályozás ebben a formában alkotmányellenes, ami nyilván azt is maga után kell hogy vonja, hogyha ez ebben a formában elfogadásra kerül, akkor lesznek olyanok, és maga a Fidesz is kezdeményezõ szerepet vállal ebben, akik az Alkotmánybíróságnál ezt a szabályozást megtámadják.
Harmadsorban jelentõs gond az, hogy a szabályozás ezen a területen is meglehetõsen felületes, ezért számos jogbizonytalanság fakad a szabályozatlanságból fakadóan. A jogbizonytalanság pedig általában is az alkotmány szellemével ellentétes.
Összefoglalóan elmondható, hogy ez a szabályozás csupán a vetõmagtermesztõk érdekeit védi, és a használók érdekeit teljességgel figyelmen kívül hagyja. Tulajdonképpen itt egy szégyenletes "Einstand" készül, a Pál utcai fiúkból vett példázattal.
Nézzük végig, hogy milyen kérdések merülnek föl. Mi van például akkor, ha többen jelentkeznek egy adott területen vetõmag-termesztési igénnyel? Hiszen elképzelhetõ, mivel egy területen 20 százalék jelentheti be érdekeltségét a vetõmagtermesztésre. Ugye, a 100 százalékban a 20 százalék ötször van meg, hogy egyazon területre akár öt különbözõ csapat is bejelenti a vetõmag-termesztési igényét, akik között ma a törvény alapján nem lehet tudni, hogy milyen elvek szerint fognak különbséget tenni: bejelentési sorrend alapján, az általuk korábban tulajdonolt föld nagysága alapján, a korábban végzett vetõmagtermesztõ tevékenység adatai alapján, vagy egyáltalán milyen módon, ezt - azt hiszem - szabályozni kellene a törvényben.
A törvényjavaslat külön jogszabályba utalja a zárt körzet kialakításának feltételeit. Megítélésem szerint - mivel itt alapjog korlátozásáról van szó, és alapjogot az alkotmány szerint csak törvény korlátozhat - ezért az ezzel kapcsolatos összes rendelkezésnek törvényjavaslatban van a helye, különben az alkotmány alapjog korlátozásra vonatkozó rendelkezéseit a jogalkotó kikerülné.
Fontos gond az is, hogy egyetlen eljárásnak egyetlen határideje sincs meghatározva a törvényjavaslatban. Ismertettem, hogy itt egy meglehetõsen bonyolult eljárás folytatódna le, ami részben azzal a veszéllyel jár, hogy ezek az eljárások soha nem fejezõdnek be, hiszen egyetlenegy itt meghatározott szervezet számára sincsen kötelezõ határidõ az eljárás lefolytatására.
De ami szintén veszélyként jelenik meg, hogy ezek a különbözõ szervezetek, amelyek itt határidõ nélkül dönthetnek vagy akár nem dönthetnek a fentiekbõl következõen, lévén, hogy a vetõmagtermesztés a biológiai ciklusokhoz igazodik, ezért meglehetõsen rövid idõn belül érdekmúlás következhet be. Ez a korrupció kialakulásához is vezethet, hiszen egyesek esetében - esetleg, akik ugyanarra a területre jelentenek be vetõmag-termesztési igényt - egy nap alatt döntenek, míg mások ügyében majd csak három év múlva fogják az említett döntést meghozni.
A jogbizonytalanságot erõsíti az is, hogy a zárt körzet kialakítására vonatkozó döntést a minisztériumnak csupán a hivatalos lapjában fogják megemlíteni, amit tudni kell, hogy Magyarországon alig néhány százan vagy talán ezren olvasnak, és egyáltalán nem tételezhetõ fel, hogy az érintett gazdálkodók, akiknek a területén a zárt körzetet kialakítják, ilyen módon értesülhetnek majd a zárt körzet kialakításáról. Ezért lényegesen nagyobb jogalkalmazási biztonságot eredményezne az, ha az adott területen gazdálkodókat, földtulajdonosokat közvetlenül is értesítenék a zárt körzet kialakításáról. Ez egyébként az információ megkapására vonatkozó tény beállását is rögzíthetõvé tenné.
Azonban mi a helyzet akkor, merül fel a kérdés, ha nem lelhetõ fel a tulajdonosa az adott területnek? Ez, sajnos, a mai ingatlan- nyilvántartási, gazdálkodási állapotok között könnyen elképzelhetõ. Erre vonatkozóan is szabályt kellene tartalmaznia a törvénynek. Több helyen is felmerül az a kérdés, hogy vajon a törvényben említett rendelkezésnek ki az alanya. Például ki jogosult korlátozni, megtiltani vagy megsemmisíteni a termelést a zárt körzeten belül? Errõl nem rendelkezik ez a jogszabály. Vajon maga a minisztérium, a Terméktanács, az Agrárkamara, az érintettek vagy kicsodák és milyen módon, mikor? Államigazgatási határozattal vagy valamilyen más döntési forma az, ami a zárt körzet kialakítását lehetõvé teszi. Ezt a kérdést szintén tartalmaznia kellene a törvényjavaslatnak.
Rendelkezik ugyan a törvény arról, hogy kártalanítást kell fizetni, de egész érdekes módon a törvény itt sem határozza meg az adott intézkedés alanyát, hiszen kinek kell fizetnie a kártalanítást, teszem fel a törvényjavaslat alapján? Erre nem lehet válaszolni. Talán az, aki elrendeli? De az elõbb megállapítottuk, hogy nem lehet megállapítani a törvényjavaslat alapján, hogy ki az, aki elrendeli a zárt körzet kialakítását. Vagy a vetõmagtermesztésben érdekeltnek? Ez sem derül ki a törvénybõl.
Talán a legelképesztõbb az a szabály, ami a kártalanításról szól. Eszerint azoknak, akiknek megtiltják a gazdálkodást a zárt körzetben, csak az átlagos jövedelem nagyságát kell megtéríteni, amit a termeléssel egyébként elérhettek volna. Ez a polgári jogelveknek alapvetõen ellentmond, hiszen aszerint az okozott kárt kell megtéríteni az érintettek számára, nem pedig az átlagos kárt. Egyébként pedig milyen adatok alapján állapítható meg az átlagos jövedelem? Több kutatóintézet is foglalkozik ezzel. Az adatok meglehetõsen ellentmondásosak: ezek általában az elõzõ évi kárra vonatkoznak, és sok esetben az a megállapítás derül ki, még mértékadó kutatóintézetek esetében is, hogy valamely mezõgazdasági növény termesztése semmilyen jövedelmet nem eredményezett, hanem csupán veszteséget eredményezett. Itt példaként említhetõ meg az Agrár Gazdasági Kutatóintézetnek mondjuk az 1993-as termelési eredményekre vonatkozó kutatása.
Ki fogja megbecsülni az átlagos jövedelem nagyságát?
(21.00)
Mikor kell fizetni az átlagos jövedelem nagyságát annak, aki nem folytathatta a vetõmagtermesztés miatt a rendes mezõgazdasági tevékenységét? Ezeket szintén nem tartalmazza a törvényjavaslat.
Fontos megemlíteni, hogy a költségek jelentõs része akkor is felmerül, ha nincs termelés, aki az állandó költség fogalmát ismeri, annak nem kell ezt részletesen magyarázni. De példaként megemlíthetõ, hogy mondjuk egy szövetkezet esetében a szövetkezeti alkalmazottakat akkor is foglalkoztatni kell - vagy gondolom, akarják majd -, ha a szövetkezet a földterületének jelentõs részén vetõmagtermesztés miatt, mivel zárt körzetbe esik, nem folytathatja azt a mezõgazdasági termelést, amelyre gépekkel rendelkezik. Ebben az esetben, ha viszont mégis úgy dönt, hogy az ideiglenes problémák miatt elbocsátja alkalmazottainak egy részét, akkor ennek is többletköltségei vannak, amit minden bizonnyal nem fog fedezni az átlagos jövedelem átutalása.
További példaként említhetõ meg, hogy még milyen externális hatások jelentkezhetnek, például elképzelhetõ, hogy valamelyik állattartó telep takarmánytermõ bázisa is a zárt körzetbe esik, és mivel feltehetõleg leggyakrabban hibridkukorica-termesztés miatt fognak zárt körzeteket kialakítani, elképzelhetõ, hogy ezen belül nem lesz módja és lehetõsége az állattartó telep tulajdonosának silókukoricát termeszteni, ami viszont azzal az eredménnyel jár, hogy csak jelentõs többletköltségekkel fog tudni a szükséges takarmányhoz hozzájutni. Ez a rendelkezés, amelyet a törvény tartalmaz, ez ebben az esetben sem fogja lehetõvé tenni, eleve kizárja annak a lehetõségét, hogy az õt ért károkat megtérítsék.
Tisztelt Képviselõtársaim! A fentiek alapján azt javaslom, hogy a törvényjavaslatnak a zárt körzet kialakítására vonatkozó szabályait - a 18. § (1) bekezdését ide nem értve - hagyjuk ki ebbõl a törvényjavaslatból, ezt a kérdést egy alapos átgondolás után a megfelelõ helyre, a földtörvénybe a részletes szabályok meghatározásával fogalmazzuk meg.
A részletes vitában, azt hiszem, számos pontosító megjegyzés megfogalmazására lesz lehetõség, sajnálom, illetve remélem, hogy nem fog lezárulni ma az általános vita, és így lesz lehetõség a fentieken túli pontosító megjegyzések megtárgyalására is. Köszönöm szépen. (Taps a jobb oldalon.)