DR. AVARKESZI DEZSÕ igazságügyi-minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyûlés! Tisztelt Képviselõtársaim! Tisztelt Kutrucz Katalin és Kónya Imre! Vastagh Pál miniszter úr az expozéja után ismertette a kormány álláspontját a képviselõi indítvánnyal kapcsolatban.
(21.50)
Én most - az általános vita lezárása elõtt - néhány, általunk fontosnak tartott kérdésre szeretném ráirányítani a figyelmet.
A kormány nem ért egyet a Btk. módosítására irányuló képviselõi indítvánnyal, annak ellenére, hogy a Btk. szankciórendszerének felülvizsgálatát - bizonyos módosítását - indokoltnak tartjuk és a javaslat több elemét hasznosíthatónak tartjuk és hasznosítani is kívánjuk.
Minden képviselõi törvényjavaslat szükségszerû következménye, hogy óhatatlanul megzavarja a kormány-, illetve tárcaszinten folyó programozott kodifikációs munkát. Az Igazságügyi Minisztériumban a büntetõeljárási törvény kodifikációja mellett, azzal is összefüggésben folyik a büntetõ törvénykönyv büntetési rendszerét érintõ törvényjavaslat elõkészítése.
A kormány a Btk. módosítására irányuló törvényjavaslatot - várhatóan - 1997 márciusában nyújtja be az Országgyûléshez. Ez lényegében két terület vizsgálatát, illetve átalakítását jelenti majd. Egyrészt az 1993 óta bekövetkezett módosítások, amelyek a Btk. egy-egy részterületét érintették, gazdasági bûncselekmények, a feketegazdasággal összefüggõ bûnözés, illetve a fiatalkorúak, gyermekek védelme. Ezek óhatatlanul aránytalanságokat keletkeztethettek a módosításokkal nem érintett bûncselekményekkel, ezeknek a tételeivel összevetve.
Ezért a felülvizsgálat egyrészt a megfelelõ arányok visszaállítását célozza, vagyis az egyes büntetési tételeknek a cselekmény társadalomra veszélyességét, annak mértékét kell tükrözniük.
A felülvizsgálat másrészt a Btk. büntetésekre és intézkedésekre vonatkozó rendelkezéseire terjed ki. Itt alapvetõ célkitûzés a differenciáltabb büntetéskiszabási gyakorlat törvényi feltételének a megteremtése. Erre pedig azért van szükség, mert Magyarországon, ahogy ezt Csizmadia képviselõtársunk elmondta, a közép-kelet-európai országokkal összevetve is, igen magas a szabadságvesztésüket töltõk aránya. Feltételezhetõ, hogyha a szabadságvesztéssel nem járó szankciókat jobbítani tudjuk, akkor több bûnelkövetõvel szemben lehetne hatásosan alkalmazni ezeket a szankciókat. Természetesen itt nem a súlyos bûncselekmények elkövetõire gondolok.
Ha nem akarjuk a szabadságvesztés büntetésüket töltõk számának jelentõs emelését - és gondolom, hogy ebben egyetértés van -, akkor ki kell alakítani a jelenleginél hatékonyabban mûködõ alternatív szankciókat. Ugyanakkor megfigyelhetõ, hogy egyes súlyos bûncselekményeknél - esetenként - indokolatlanul enyhe a büntetéskiszabási gyakorlat. Ez valós gond, a törvényhozásnak megoldást kell találnia erre a problémára.
Az indokolatlanul enyhe ítéletek elkerülésének módját illetõen azonban ellentétes a tárca és az elõterjesztõk véleménye. Az IM álláspontja az, hogy a magyar Btk.-nak a büntetések felsõ tétel határára vonatkozó szabályai biztosítják a kirívóan súlyos cselekmények elkövetõinek megbüntetését. A különösen nagy értékre elkövetett vagy ilyen kárt okozó vagyon elleni bûntettek esetében 2 év és 8 év közötti szabadságvesztés szabható ki. De figyelemmel arra, hogy ilyenkor rendszerint több bûncselekmény valósul meg - a halmazati szabályok alapján -, 12 évig terjedõen állapítható meg a szabadságvesztés tartama, ami összehasonlítva például a maradandó fogyatékosságot eredményezõ testi sértéssel, ahol a büntetési tétel 5 évig terjed, meglehetõsen súlyos.
Az IM ezért a nemkívánatos, enyhe ítéletek megelõzését azzal látja biztosítottnak, ha egyes bûncselekménynél az alsó határ emelkedik, illetve egyes bûncselekményeknél a büntetés enyhítésére vonatkozó rendelkezés alkalmazását zárja ki a jogalkotó.
A képviselõtársaim által benyújtott indítvány célja részben megegyezik a tárca elképzeléseivel. De egyoldalúan csak a szabadságvesztés büntetések számának és tartamának növelésére törekszik, és sokszor ebben is következetlen. Elsõdlegesen azt célozza, hogy a vagyon elleni bûncselekmények körében, a különösen nagy érték - 5 millió forint - tízszeresére, húszszorosára, harmincszorosára elkövetett bûntettek esetében a kiszabható büntetés arányosan növekedjék. Például felsõ határ a rablásnál 20, halmazat esetén 30 év, adócsalásnál 15 év, de ha már két adónemre követik el, 22 és fél év és így tovább.
Arról én most nem kívánok beszélni, amit Csizmadia képviselõtársam elmondott, hogy mennyire bonyolulttá tenné a rendszert, hiszen hét különbözõ kategóriát állapítana meg, amelyikbõl egyik sem a Btk.-ban - magában - szerepelne, hanem a Btk.é.-ben, illetve bizonyos matematikai számítás alapján.
A javaslat törekszik egyfajta arányosság megteremtésére is azzal, hogy a szándékosan okozott - halállal járó - bûncselekményeknél is emeli a büntetési tételeket. A további arányosítást azonban nem végzi el, így adódnak olyan következetlenségek, hogy például az emberrablásnál hasonló vagy nagyobb vagyoni sérelem esetén, amihez járul még a rabláshoz hasonló erõszak vagy fenyegetés és szabadság- elvonás is, a büntetõjogi fenyegetettség jóval kisebb lesz. Vagyis az a nyilván elfogadhatatlan helyzet áll elõ, hogy egy kiemelkedõen súlyos bûntett miatt enyhébb büntetés kiszabására van lehetõség, mint a rablás vagy más, kizárólag a tulajdont károsító cselekmény miatt.
Az indítvány érintetlenül hagy továbbá olyan bûncselekményeket, amelyek manapság nagy értékben elkövetett bûncselekményeknél is jobban nyugtalanítják az állampolgárokat és amelyek közérzetüket, életminõségüket rontják. Ha az emberek meggondolják azt, hogy színházba, moziba elmenjenek-e egyáltalán, mert a hazatérés nem veszélytelen, akkor nyilván arról is kell gondoskodni, hogy a fizikai erõszakot alkalmazók kiszoruljanak az utcáról, és ebben a büntetések szigorának is szerepe lehet.
Mint ahogy már említettem, a Btk. módosításának elõkészítése folyik az Igazságügyi Minisztériumban, egy idõben a büntetõeljárási törvény munkálataival, és ennek során olyan szabályokat dolgozunk ki, amelyek biztosítják azt, hogy a bûnösök ne vonják ki magukat a felelõsség alól, mert az a tudat alkalmas leginkább a bûnözés visszaszorítására, hogy a felelõsségre vonás elkerülhetetlen vagy nehezen elkerülhetõ. Köszönöm szépen figyelmüket.