DR. VARGA ISTVÁN (MDF): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyûlés! A miniszterelnök úr szorgalmasan járja az országot, és meglehetõsen - minek is látná, ha nem - rózsaszínûnek látja az 1997-es évet. Mindenütt ígéretek hangzanak el, mintha hatna rá a hely szelleme. Ez jó pszichológiai érzékre vall, mert láthatóan tudja, hogy akkor van szükség egy kis biztatásra, amikor az emberekre újabb megpróbáltatások várnak.
A legutóbbi békéscsabai lakossági fórumon sem bocsátkozott hosszas történelmi, filozófiai vagy gazdaságpolitikai fejtegetésekbe a miniszterelnök úr, hanem mindjárt a dolgok közepébe vágott, és kijelentette, arra kaptunk önöktõl felhatalmazást, hogy rendbe tegyük az ország dolgait. Véleménye szerint megáll a lakosság reáljövedelmének és a nyugdíjak reálértékének csökkenése, és végre megalapozott növekedés következik be mind a gazdaságban, mind a lakosság életkörülményeiben.
A miniszterelnök úr valószínûleg nem ismeri a Központi Statisztikai Hivatal legújabb jelentését, mely szerint a gazdasági növekedés a vártnál sokkal szerényebb, sõt, a gazdaság egyes területein folytatódik a teljesítmény csökkenése. Vélelmezem, hogy a Ház elõtt lévõ költségvetés mélyebb összefüggéseit sem tanulmányozta legmagasabb közjogi méltóságunk, mert ebbõl világosan kitûnik, hogy a 2 százalékos növekedés nem nevezhetõ magasnak, míg a tartós felemelkedés alapjai hiányoznak, hisz a fogyasztás csökken, jelentõs exporttöbblettel nem számolhatunk, a vállalkozási beruházások a harmadik negyedévben tovább lassultak, és a hitelfelvételek helyett a vállalkozási betétek növekedését tapasztaljuk.
A költségvetés az árindex 17-19 százalékos növekedésével számol, a várható infláció 22-23 százalék, ugyanakkor a nettó átlagkereset 17 százalékos növekedést prognosztizálják, miközben egy sor kiadást - lásd energia - a költségvetés áthárít a lakosságra.
Hivatkozom, tisztelt Országgyûlés, a legnagyobb "ellenzéki" lap, a Népszabadság gazdasági szakírójára, aki figyelmezteti a minap a miniszterelnök urat, hogy a 2-3 százalékos növekedési ütem még nem éri el a vállalkozók és a polgárok észlelési küszöbét. Horn Gyula Békéscsabán kijelentette azt is, hogy: "Munkához lehet jutni - szó szerint idézem -, csak akarni kell".
Felmerül a kérdés, ismeri-e a miniszterelnök úr Békés megye tragikus munkaügyi helyzetét, vagy valóban úgy gondolja, hogy csupán akarati alapon lehet munkát szerezni, és a félmillió munkanélküli önhibájából nem jutott munkahelyhez? Óriási eredménynek tartja miniszterelnökünk a Duna Plaza és a Pólus Center felépítését, mert véleménye szerint ez is a vásárlókedv erõsödését bizonyítja.
Nehezen tudom elképzelni - tisztelt Országgyûlés -, hogy a magyar lakosság, melynek 33 százaléka a szegénységi küszöbön él, sõt a legújabb szociológiai tanulmányok szerint a polgárok 50-60 százaléka a létminimum határán van, e fényûzõ áruházakban fogja megvásárolni a csirkelábat és a parizert.
Békéscsabán a miniszterelnök úr kijelentette azt is, hogy a koalíció privatizációjára a "piaceladás nem jellemzõ" - megint szó szerint idézem. Úgy látszik bagatell kérdés, hogy a kormány kétéves tevékenysége idején külföldieknek adták el az áramszolgáltató 47 százalékát a menedzsmentjogokkal együtt, 8 százalékos nyereséget garantálva, eladták továbbá a gázszolgáltatásokat, a Mátravidéki Erõmûvet a lignitvagyonnal együtt, ami nézetem szerint a magyar energiapiac hosszú távú és felelõtlen elkótyavetyélését jelenti.
(8.40)
A miniszterelnök úr elõrelépést ígér a kultúra, a sport, a tudomány területén, kedvenc szófordulatával élve ismét rendbe tesszük az oktatást, az egészségügyet, valamint a bíróságok és a rendõrség személyi feltételeit.
Nagyon szépen kérem a kormánykoalíciót, hogy a kétéves rendbetétel után próbálják mellõzni az eddig felelõtlen és kapkodó intézkedéseket, mely miatt a rendõri állomány ellehetetlenült, a bíróságok munkaterhe katasztrofálissá vált, és minden túlzás nélkül elmondhatjuk, hogy nemcsak a rendõri állományból, hanem a bíróságokról, ügyészségekrõl is elindult a kedvezõtlen elvándorlás.
A közbiztonság tragikus helyzete, a szervezett bûnözés növekedése meggyõzõen igazolja, hogy a személyi és tárgyi feltételek nélkül teljesen hatástalan a bûnözés elleni küzdelem. Lehetetlen hatékony bûnüldözést elvárni a rendõrségtõl, amikor olyan alapvetõ kérdésekkel kell foglalkozni, hogy lesz-e elég benzin a járõrautóba, vagy hogy mennyivel szponzorálják a vállalkozók a költségvetést.
Tisztelt Országgyûlés! A polgárok azt mondják, hogy elég volt a felelõtlen ígéretekbõl. Elég volt azokból a szóvirágokból, amelyek két éve jellemzik ezt a koalíciót, az embereknek elegük van. Köszönöm figyelmüket. (Taps a jobb oldalról.)