IZSÓ MIHÁLY (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Igen tisztelt Államtitkár Asszony, Képviselõtársaim! Az 1996. február 16-án feltett kérdésem utóéletével - amely kérdés címe: "Átcsúszott a tevebõr a vámhatáron" volt - kívántunk megismerkedni 1996. október 24-én Peresztegen.
Az ott elhangzott tájékoztatás szerint a tevebõr megsemmisítésére pályázatot írt ki a KTM, amire hat-nyolc pályázat érkezett. Ebbõl kettõ volt elfogadható. Az egyik pályázat 150 kilométerre kívánja elszállítani az anyagot elégetés céljából, a másik pedig helyben szeretné átmosatni azt a krómtartalomtól.
A körülbelül 450 fordulós szállításhoz nagyon komoly szállítóeszközök szükségesek, hiszen a kellemetlen illatot 10-12 község lakója érezné. Az átmosás pedig technikailag nem kivitelezhetõ, mivel az anyag ömlesztve van, s lesz olyan rész, ahova sohasem jut el az átmosóvíz. Mindkét eljárásnál a táj nem rehabilitálódik.
A gond az 1983-as évben rosszul elvégzett munkából adódik. Nem vették figyelembe, hogy a krómozott bõr nehezen bomlik, nem fedték gondosan és vastagon az ott tárolt anyagot, az épített gát is inkább nyúlgátnak nevezhetõ.
Szerintünk a helyszínen elvégzendõ tereprendezéssel, útjavítással, a tárolt anyag kellõ vastagságú fedésével és gondosabb védõgát építésével a károsító anyag humusszá képezhetõ, és a költségek és a fent említett módszerek mintegy 80 százalékát tették ki. Az öthektáros területet azonnal erdõsíteni kellene, az így telepített erdõ 20 éven belül kultúrerdõvé növekedne, a gyökérzóna alatti megsemmisítésre váró anyag is humusszá válna. Természetesen elõzõleg meg kell nézni a tevebõr alatti vízzáró réteget. A helyi lakosság mindazt a kárt, amit elõzõ évben szenvedett, például útkárosodást, meg tudná oldani.
Kérdezem az államtitkár asszonyt, hogyan áll a peresztegi tevebõrök ügye mint szennyezõ forrás megszüntetése tekintetében? Tisztelettel várom válaszát.