SZALAY GÁBOR (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. A vita e szakaszán belül több kérdéshez kívánnám röviden elmondani a véleményemet, úgyhogy végigfutnék egymás után ezeken a kérdéseken, amik belül vannak ezen szakaszban.
Az ajánlás 22. pontjában Balsay István az "atomenergia alkalmazójának" fogalmát ki kívánja terjeszteni a tulajdonosokra is, majd ezt a törvényjavaslat más helyein is meg kívánja jeleníteni. Arra kell felhívjam a figyelmet, hogy az alkalmazó és a tulajdonosi jogkörök elválasztása indokolt, a kettõt nem lehet egybemosni, különösen, hogy nem zártuk ki például az atomerõmû privatizációjának lehetõségét. Nyilvánvaló, képtelen helyzet lenne, hogy bármely kistulajdonost, kisrészvényest, de akár önkormányzati vagy biztosítóintézeti tulajdonost nukleáris felelõsséggel ruháznánk föl. Ezért tehát ez a javaslat - véleményem szerint - nem támogatható.
Az ajánlás 39. pontjában az alkotmányügyi bizottság a törvényjavaslatból az "atomenergia felhasználásán alapuló fegyverek" fogalmát el kívánja távolítani. Ez - azt hiszem - egy nagyon helyes és támogatható megoldás, hiszen nyilvánvaló, ez a törvényjavaslat, amelyik hangsúlyozottan csak az atomenergia békés felhasználásával foglalkozik, nem adhat arra választ, hogy vajon nukleáris fegyvereket Magyarország csak nem alkalmaz, vagy nem is tárol, vagy nem engedi meg, hogy területén azok transzferére lehetõség nyíljon. Ezt a kérdést nem egy ilyen száraz, szakmai törvényben kell eldönteni.
Az ajánlás 45. pontjában Balsay István arra tesz javaslatot, hogy a törvény rendelkezzen arról, hogyhazánk területén nem folytathatunk nem békés célú atomkutatást. Ez a javaslat elsõ ránézésre helyesnek tûnhet, ámde ha az ember belegondol abba, hogy például egy alapkutatás során azt elõre nehéz megállapítani vagy megbecsülni, hogy a végén az alapkutatás eredményét békés célú atomkutatásra vagy nem békés célú alkalmazásra használják-e föl, ezért ez a javaslat nem igazán támogatható.
Több képviselõi indítvány is foglalkozik azzal, hogy a "társadalmilag elfogadható kockázati szint"-et, amit az elõterjesztõ megjelölt, mint az atomenergia alkalmazásának kritériumát, tehát a "társadalmilag elfogadható kockázati szint"-et hagyjuk el a törvényjavaslatból. Ezzel például az ajánlás 46., 47. pontja is foglalkozik. Arra hivatkoznak az ajánlattevõk, hogy ez a fogalom nem konkretizálható, és egyébként is a társadalmilag elfogadható kockázat nem megfogható.
Arra kívánnám fölhívni a tisztelt képviselõtársak figyelmét, hogy minden gazdasági vagy akár emberi tevékenységnek van kockázati oldala, ezt kiküszöbölni természetesen csak úgy lehetne, hogy magát a tevékenységet küszöböljük ki. Aki természetesen ezt kívánja tenni az atomenergia alkalmazása kapcsán, annak ezt kell mondania, aki nem ezt akarja elérni, annak viszont ezt a fogalmat el kell vállalnia, hiszen arról van szó, hogy itt a várható hasznot kívánjuk szembeállítani a vállalt kockázattal. A vállalt kockázattal, ami pedig nem más, mint az esemény bekövetkezésének a valószínûsége és a várható kár szorzata.
Ez minden tevékenységnél tulajdonképpen megjelenik, és hogyha azt akarjuk, hogy az atomenergia alkalmazásánál ezt a fogalmat ne alkalmazzuk, akkor tulajdonképpen prohibíciót követünk el az atomenergia alkalmazásával szemben, hiszen - mint említettem - minden emberi tevékenység kockázattal jár, miért pont az atomhasznosításnál várnánk el a kockázatmentességet. Azon túlmenõen ennek a fogalomnak az elhagyása egyúttal végrehajthatatlan követelmények támasztását tenné lehetõvé, tehát végsõ soron ismét az atomenergia használatának meghiúsítását eredményezné.
Az ajánlás 53. pontjában Balsay István, de több ajánlattevõ is arra tenne javaslatot, hogy az ésszerûen elérhetõ legalacsonyabb a sugárterhelést mindenkor az ésszerûen elérhetõ legalacsonyabb szintre kellene csökkenteni, mármint ez szerepel a törvényjavaslatban, és õk az "ésszerû" jelzõt kívánnák kiiktatni a törvényjavaslatból, ezáltal az maradna meg, hogy a technikailag vagy a tudomány jelen állása, adott állása melletti legalacsonyabb szintre szeretnék csökkenteni a sugárterhelést.
Ez azt jelentené, hogy exponenciálisan megnõnének a költségek, hiszen nyilván a tudomány és a technika adott fejlõdési szintjén el lehet érni egy minimális sugárterhelési értéket, azonban ennek a költségkihatása aránytalan, azaz megint arról van szó, hogy tulajdonképpen megakadályoznánk ennek a módosító indítványnak az elfogadásával az atomenergia használatát. Ugyanezzel foglalkozik több más képviselõi indítvány is.
Az ajánlás 58. pontjában Balsay István arra tesz javaslatot, hogy az a pont maradjon ki a törvényjavaslatból, ahol az emberi teljesítõképesség lehetõségeinek figyelembevételét javasolja az elõterjesztõ.
(20.00)
Én azt hiszem, hogy képviselõtársunk részérõl ez egy teljes félreértése az e pontban javasoltnak. Hiszen pont azért javasolta az elõterjesztõ az emberi teljesítõképesség figyelembevételét, hogy az emberi teljesítõképesség lehetõségeit és korlátait is figyelembe kell venni minden nukleáris létesítmény tervezésénél, illetve üzemelésénél, azaz pont biztonsági szempontból tartotta szükségesnek az elõterjesztõ ezt a mondatot a törvényjavaslatba betenni. Hogyha ezt innen kivennénk, akkor a szándékolttal, feltehetõen a szándékolttal pont ellenkezõ célt érnénk el.
Több képviselõi indítvány, például a 60-as pontban szintén Balsay képviselõtársunk arra tesz javaslatot, hogy a törvényjavaslat szövegébõl a jövõ generációkra háruló elfogadhatatlan teher jelzõje - tehát az elfogadhatatlan - kerüljön ki. Ez azt jelentené más szóval, hogy a nukleáris energia alkalmazásának semmilyen, a jövõ generációra veszélyt vagy kockázatot jelentõ terhe nem jelenhetne meg a tevékenységgel együtt. Ez természetesen ismét egy prohibitív rendelkezés lenne, hiszen ismét arra kell hogy felhívjam a figyelmet, hogy nincs olyan emberi tevékenység, amelyik valamely kockázatot ne hozna magával, amely valami kockázatot és terhet ne jelentene a jövõ számára. Sajnos az emberi civilizáció fejlõdése egyértelmûen ezt mutatja.
Az ajánlás 64-es pontjában Balsay képviselõtárs arra tesz javaslatot, hogy a hatósági ellenõrzésnek és a mûszaki biztonsági tevékenységnek a finanszírozását ne a központi költségvetésbõl, hanem az atomenergia alkalmazójának büdzséjébõl kelljen biztosítani. Én úgy gondolom, hogy ez a biztonsági megfontolásokkal ellentétes lenne. Ez bizony költségvetési tétel, és a költségvetésnek kell az atomenergia- biztonsági kérdéseinek finanszírozására fedezetet találni.
A vita ezen szakaszában több módosító indítványhoz nincs megjegyzésem. Köszönöm szépen.