Sarkadiné Dr. Lukovics Éva Tartalom Elõzõ Következõ

DR. SARKADINÉ DR. LUKOVICS ÉVA (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Kedves Képviselõtársaim! Lehet, hogy eretnek gondolatoknak fognak tûnni, de ha kigondoltam már, elmondom, hogy mindahányszor költségvetést látok, nekem a tyúk és a tojás esete jut eszembe. Vagyis a kérdés adódik számomra, hogy melyik szemléletmód a helyes. Az a jó költségvetés, amelyik azt helyezi elõtérbe, hogy az elvégzendõ feladatokhoz van-e elegendõ pénz rendelve, vagy az a jó költségvetés, amelyik azt nézi, hogy adott, inkább feltételezett pénzbõl milyen feladatok teljesíthetõk?

Számomra kemény feladvány ez, hiszen egy modern országban követelmények vannak a feladatok sokaságának elvégzésére, ugyanakkor azt már egy kisgyerek is tudja, hogy mondjuk két építõkockából nem lehet várat építeni, legfeljebb egy tornyot, s abból is a kisebbet. Ha ez az alapkérdés nem lenne, bizony nemigen tudnánk mirõl vitatkozni, kormánypárt és ellenzék, mert tipikusan ellenzéki érvelés, miszerint kevés a pénz - jelen esetben társadalombiztosítási feladatokra -, és tipikusan kormánypárti érvelés, hogy sajnos csak ennyi van - jelen esetben társadalombiztosítási feladatokra.

Jól jellemzi ezt a mai kusza körülményt, ami körülvesz bennünket, hogy ezek az érvelések idõnként átfedik egymást, minden bizonnyal az enyémet is. A megoldás viszont akár kézenfekvõ is lehet, ha elismerjük. Vannak feladatok, amelyeket mindenképpen el kell végezni. Itt jegyzem meg, hogy jó lenne végre egyértelmûen meghatározni részleteiben is, hogy mik ezek a társadalombiztosítás területén. Ugyanakkor mindezekhez szükséges pénzt is elõteremteni, ami mint tudjuk, nem az egyszerûbb ügyek közé tartozik. A feladatok tehát és a feladatok ellátásához szükséges források abszolút tyúk-tojás esetét jelentik, egymástól el nem választhatók, mindkettõ egyformán fontos és egymás nélkül nem értelmezhetõ és kezelhetõ.

Nos, mindezek tükrében, kedves képviselõtársaim, hogyan is látom a két alap, a Nyugdíjbiztosítási és az Egészségbiztosítási Alap 1997-es költségvetését? Négy kérdést fogalmaztam meg számomra. Elõször: a feladatok megjelennek-e benne? Másodszor: a feladatok ellátásához van-e elegendõ pénz? Harmadszor: Vont-e le következtetéseket az elõzõ évek tapasztalataiból; és ehhez kapcsolódóan negyedszer: a bevételek biztonságosak-e, a kiadások pedig nem alábecsültek-e? Hiszen akkor kevésbé nyugtalanító - csak kevésbé - egy költségvetés, ha a bevételek óvatosak, a kiadások pedig reálisak.

A feladatok kapcsán meg kell jegyeznem, ahhoz képest, hogy az állami költségvetés mintegy felével gazdálkodik, igen szûkszavú. A központi költségvetés, mint tudjuk, több kötetnyi, a társadalombiztosításé viszont alig néhány oldal. Címszavakban megjelennek benne ugyan a feladatok, de hogy azok mit takarnak, ebbõl a javaslatból nem derül ki. Ugyanakkor jó ha tudjuk, hogy a nyugdíjkiadások elõre aránylag jól behatárolhatók, addig az egészségügyben nemigen lehet tudni elõre, hogy hány beteget és milyen betegséggel kell majd ellátni.

A következõ kérdés, hogy elegendõ forrás áll-e a rendelkezésünkre? Erre a kérdésre a legnehezebb a válasz, hiszen tudjuk, a nyugdíjak túlnyomó többsége évek óta gyalázatosan alacsony, az egészségügy pedig évek óta alulfinanszírozott. Ezzel a kijelentéssel - látom államtitkár úr arcát -, (Akar László pénzügyminisztériumi államtitkár úrnak szólt a megjegyzés.) hogy a Pénzügyminisztérium igen gyakran vitatkozni szokott.

(09.10)

Ennek tudatában azt érdemes megvizsgálni - legalábbis számomra -, hogy ezekre az alacsony nyugdíjakra és az alulfinanszírozott egészségügyre van-e elegendõ pénz. A papírforma szerint ezt ígéri nekünk a Pénzügyminisztérium: meglesz. A bevételek és a kiadások egyenlegben vannak.

Ezen túl az elõzõ évi teljesítéshez képest - tehát nem a tervhez képest - a jövõ évi költségvetés 15 százalékkal magasabb az összeg, és ahogyan államtitkár úr mondta, a tervhez képest 19 százalékkal.

Ez azért jó, mert tudomásul veszi, hogy van infláció ebben az országban, ha nem is követi. Reményeink szerint tehát azok a feladatok, amelyek 1996-ban ellátottak voltak, azok 1997-ben is el lesznek látva, ha nem is jobb, de legalább hasonló körülmények között.

A nyugdíjakról. Jövõre 102,9 milliárddal több fog jutni nyugdíjakra, mint az idén. Egy kormánydöntés értelmében - a jövõ évtõl évente egyszer kell nyugdíjakat emelni, mégpedig januárban - az eddigiektõl eltérõ módon -, hiszen nemcsak az elõzõ évi nettó átlagkereset- növekedést kell majd figyelembe venni, hanem az inflációt is.

Meg kell jegyezzem, hogy sajnos ehhez a törvényi szabályozás hiányzik. A kormányrendelet ellenkezik azzal a törvénnyel, amelynek értelmében évente kétszer kell a nyugdíjak emelésével foglalkoznunk. Ezt az elmaradást minden bizonnyal pótolnunk kell.

Mindezek szerint tehát 1997 januárjától a nyugdíjak 19,5 százalékkal fognak emelkedni, amelynek fedezetét szerencsére a javaslat tartalmazza. Egy olyan helyzetben, amikor a tervezett nettó átlagkereset-növekedés és az infláció tervezett mértéke egyaránt 18 százalék.

Az egészségügyben is valamivel több pénz lesz, mint 96-ban, különösen azokra a területekre összpontosítva, amelyekrõl az idén kiderült, kevésnek bizonyult a tervezett összeg. Így például gyógyító- megelõzõ ellátásokra mintegy 15 százalékkal, gyógyszerekre 6,8 százalékkal, táppénzre 7,6 százalékkal fordíthatunk többet a következõ évben, mint 1996-ban.

Ezt persze lehet kevesellni, mit is tehetnének mást ellenzéki képviselõtársaim, ha nem ezt. Ezzel azonban nemigen tudnak önök sem mit kezdeni, hogy ennél több, arányaiban több nem igen vonható el már senkitõl, sem társadalombiztosítási, sem pedig egyéb feladatokra. A jelenlegi körülmények között és a gazdaság jelenlegi teljesítõképessége mellett.

Nem tehetõ félre, sõt, számomra igen elgondolkodtató volt az Állami Számvevõszék véleménye a benyújtott javaslatról. Mert az egyszerûen és röviden számomra lesújtó volt. Azon túl, hogy pénzügytechnikai hibák sokaságát tárja föl, azt kifogásolja, ami az egész 97. évi költségvetés realitását kérdõjelezi meg. És pont az eddig megtett reformintézkedések gyakorlati értelmét vitatva.

Az Állami Számvevõszék ugyanis úgy fogalmaz, mely szerint a tervezett bevételek teljesülése megkérdõjelezhetõ. És pont ez volt a kimenekülési irány, kedves képviselõtársaim, amit választottunk. Vagyis az állandó hiányokat a bevételek növelésével kívánnák orvosolni, amelyre magam sem látok más megoldást.

Itt térek át a még saját magamnak föladott két kérdésre. Az elõzõ évek visszatérõ problémája volt, hogy a bevételek rendre elmaradtak a kiadásoktól. Többen állították, hogyha nem változik semmi, a költségvetésben kódoltan benne van mintegy 20 milliárdnyi hiány. Ezt elkerülendõ már történtek lépések, reform jellegû lépések a bevételek biztonságosabb elõteremtésére.

Az elmúlt hetekben hoztunk olyan törvényeket, kedves képviselõtársaim, amelynek eredményeképpen emelkedett a járulékplafon, és szélesedett a járulékalap. Csak e két intézkedés 50 milliárd forinttal hozhat a büdzsé kasszájába, mint amire most '96-ban lehetõség volt, illetve van. A természetbeni egészségügyi ellátásokat pedig a forrás szempontjából minden bizonnyal ki fogja segíteni a minimum egészségügyi hozzájárulás.

Mindezek mellett 3,5 százalékban csökken a munkáltatói járulék, ami kis lépés ugyan - tudom - az egyéb terheket is figyelembe véve, azonban mégis jó, hogy végre erre is sor kerülhetett.

Összességében a két Alap, a Nyugdíjbiztosítási és az egészségbiztosítási bevételei legalább 80 milliárddal nagyobb lesz, mint az idén volt, ígéri számunkra a Pénzügyminisztérium. Legalábbis a papírforma szerint. Ahhoz már, hogy ez ne csak írott malaszt legyen, mi itt e Házban már nemigen tudunk tovább többet szólni. A költségvetés sorsa a járulékfizetõk fizetési hajlandóságán fog múlni.

Ismerve sajnos az elõzõ évek tapasztalatait, ebben a költségvetésben csak reménykedni lehet, és nem alappal bízni. Számol ugyan nem is csekély bevételnövekedéssel, de hogy ezek befolynak-e avagy sem, ezt csak a jövõ döntheti el.

Legfõbb erénye, hogy van. Mégpedig idõben van, ami nem is kevés, képviselõtársaim. Kevésbé kockázatmentes megoldás ismerete hiányában, kormánypárti frakció tagjaként, frakciótársaim nevében elfogadásra ajánlom tisztelt képviselõtársaimnak a társadalombiztosítás 1997. évi költségvetésérõl szóló törvényjavaslatot. Köszönöm a figyelmet. (Gyér taps a kormánypártok padsoraiban.)

Tartalom Elõzõ Következõ

Eleje Homepage