DR. SZILÁGYINÉ CSÁSZÁR TERÉZIA (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! A most tárgyalásra kerülõ törvényjavaslat az idei õsz társadalombiztosítási törvénycsomagjának az utolsó darabja. Igazán szomorú, hogy ez sem marad el társai mögött, ami az elõkészítetlenséget, átgondolatlanságot és a felelõtlenséget illeti.
Azt már megszoktuk az elmúlt két évben, hogy a törvénytervezetekhez hatástanulmányokat nem kapunk, az azonban végképp elfogadhatatlan, még akkor is, ha megpróbálják kormánypárti oldalról magyarázni, hogy az elõterjesztõ - törvénysértõ módon - nem mutatja a költségvetés tervezetében a '95. évi tényadatokat és a '96. évi várható teljesítést. Ezáltal lehetetlenné tesz minden szakmai összehasonlítást. Azt gondoljuk; szándékosan, hogy szakmai munkájának hiányosságai ki ne derülhessenek.
Az Országgyûlés párhuzamosan tárgyalja az jövõ évi állami költségvetést is, amelyben nem találjuk azonban a társadalombiztosítási alapoknak nyújtott támogatást, hiszen ezt a költségvetést nullszaldóval állította be a Pénzügyminisztérium.
Az államtitkár úr optimista, a nullszaldó tartható. A Számvevõszék pesszimista ebben a kérdésben. Azonban - azt gondolom - mindenki tudja, és egyes szakmai elõrejelzések szerint ez a költségvetés nem nullszaldós, hanem máris mintegy 20 milliárd forintos hiányt tartalmaz.
Elég ha csak arra utalok, hogy tegnap este a lemondott népjóléti miniszter mintegy 20-25 milliárd forintot kért volna a magyar egészségügy részére, hogy az mûködõképes maradjon. A kormány azonban errõl nem vesz tudomást, a tervezésben és a kivitelezésben a realitásoktól távol tartja magát, veszélyeztetve ezzel a nyugdíjasok és az egészségügy alapvetõ biztonságát.
Nagyon nehéz helyzetben vagyunk, hisz nem lehet megítélni a közölt összegek realitását, már csak azért sem, mert a tervezés alapjául szolgáló bevételt garantáló jogszabálytervezetek - a mostani parlamenti vita során - jelentõsen módosultak. Csökkent az egészségügy hozzájárulás mértéke, továbbra is biztosítási alapon marad az egészségügy, és még sorolhatnám tovább.
Ezek után joggal merül fel bennünk a kérdés, hogy mi maradt meg ebbõl a törvénytervezetbõl - ma még használható - vitaanyagnak? Mindez azonban egy dolgot bizonyít, ékesen mutatja a Népjóléti Minisztérium és a Pénzügyminisztérium szakmai munkájának hihetetlenül alacsony színvonalát, azt az állandó vezetési válságot, ami ezt a szférát jellemzi.
A Népjóléti Minisztérium ágyszám-leépítési törvénye ma már a társadalom számára bukott koncepciónak tekinthetõ, amelynek végrehajtása ellen az egész országban tiltakoznak a betegek és az egészségügyi dolgozók. Pénzügyileg megtakarítást nem garantál, az év elején a kormány és az érdekképviselet által megkötött béremelésre nem nyújtott fedezetet, noha a népjóléti miniszter ezt az év elsõ felében többször - minden ellenzéki kritikával szemben - hangoztatta.
A jövõ év azonban ebbõl a szempontból sajnos még bizonytalanabb. Ma senki sem tudja az egészségügyben, hogy mit hoz a holnap, hisz december elsejétõl több kórházban, kórházi osztályokon nem volna szabad felvenni új betegeket, és január elsejétõl ezeket be kellene zárni.
Mire lesz elég ilyen körülmények között a mûködõ egészségügyre fordítható 13,5 százalékos többlet, amely sem a béreket, sem a dologi kiadásokat nem lesz képes fedezni. Hihetetlen káoszt okozott eddig a kormány ezen a területen, melynek negatív hatásai a betegellátásban jelentkeztek és fognak jelentkezni.
Újságcikkek szólnak a várólistán szereplõ betegek haláláról, akik mûtõasztalra kerülve - idõben - elkerülhették volna végzetes sorsukat, ha lett volna kapacitás a szükséges beavatkozások elvégzésére. Eközben a tárca vezetõi a kapacitáscsökkentés szükségességérõl szólnak úton- útfélen.
Ha a most benyújtott paraméterekkel ezt a törvényjavaslatot a parlament elfogadja, a helyzet sokkal súlyosabb lesz, mint eddig. Ha megtörténik a végzetes ágyszámcsökkentés, és betegek ezrei szorulnak ki a kórházi osztályokról, teljesen joggal vetõdik fel a kérdés, lesz-e elegendõ gyógyszer, gyógyászati segédeszköz vagy otthonápolási kapacitás az ellátásukhoz.
Hihetetlen felelõtlenséget mutat a tervezet ezen a területen is. Csak 6,5 százalékkal nõ a gyógyszerek társadalombiztosítási támogatása jövõre, miközben több ambuláns beteg szorul majd rá, hisz be sem kerülhet már a kórházba. A deficit ismét súlyosan fog jelentkezni, permanens feszültséget okozva állampolgárnak, orvosnak, gyógyszerésznek és finanszírozónak.
Erre persze egy válasz lesz, amit már most is hangsúlyoz a Pénzügyminisztérium, nõni fognak a lakossági terhek. Igen, de nem 6,5 százalékkal, hanem ennek a többszörösével. Tovább fog nõni azon családok száma, akiknek napi gondot fog okozni a gyermekeknek kiváltott gyógyszer, azoknak a nyugdíjasoknak a száma, akik nem tudják kiváltani felírt receptjeiket, és súlyos betegen, rettegésben várják állapotuk rosszabbra fordulását.
Mindez a szociálisan érzékeny kormány gondos szakmai munkája következtében lesz a jövõ évnek is meghatározó társadalmi jelensége, ha a parlament most felelõsen ezt nem akadályozza meg. Ki a felelõs azért, hogy az idei második, szégyenteljes nyugdíjemelés után is tovább fog romlani a nyugdíjasok helyzete, hisz az emelés tervezett mértéke - még ha jól hangzik is a 19,5 százalék - nem fogja elérni a magasabb infláció mértékét, ami hihetetlenül nehéz, leszakított helyzetbe hozza a nyugdíjasok széles tömegeit. Mindez megfûszerezve a korábban már említett gyógyszeráremeléssel, villany-, gáz-, közüzemi díjak emelésével.
Ez a költségvetési javaslat, amit a kormány összeállított és a parlamentnek benyújtott, nagyon nehéz évet jósol Magyarország öregeinek, ezt azonban nem érdemlik meg.
Figyelemreméltó, hogy folytatódik a már olyan sokszor kritizált vagyonfelélés gyakorlata is, hiszen a törvényjavaslat készítõi több mint 9 milliárd forintot szánnak erre a célra. Felelõtlen gyakorlat, hiszen a vissztehermentesen átvett vagyonból csak 350 millió forintot terveznek bevétel gyanánt. Hová fog vezetni ez a gyakorlat, milyen hatással lesz késõbb az alapok likviditási helyzetére.
Joggal vetõdik fel a kérdés, hogy ilyen vagyonkezelési gyakorlat láttán kell-e még ingyenes vagyonjuttatás az önkormányzatoknak? De az is látszik persze, hogy megpecsételõdött az önkormányzatok sorsa, hiszen a jövõre lejáró mandátumuk új önkormányzatok megalakítását tennék szükségessé. Az ezzel kapcsolatos kiadás azonban egyik alap költségvetésében sem szerepel. A kormány tehát döntött, a költségvetési tervezetbe burkolózva elrendezte az önkormányzatok sorsát.
A kereszténydemokraták véleménye szerint ez a törvényjavaslat átgondolatlan, szakmailag nem kellõen elõkészített, az utóbbi hetek parlamenti vitái miatt már sarokszámaiban sem illeszkedik az elõterjesztõ megalapozatlan szándékaihoz, ezért tárgyalásra alkalmatlan. Ezért arra kérjük tisztelettel a kormányt, hogy vonja vissza, és egy új, a realitásokhoz és a társadalmi elvárásokhoz jobban illeszkedõ változatot nyújtson be a Háznak tárgyalásra.
De nézzünk most a költségvetés-tervezetbõl néhány elemet, amelyekkel kapcsolatban nekünk, kereszténydemokratáknak komoly aggályaink vannak, és számtalan, természetesen tudom, megválaszolatlanul maradó kérdéseink fogalmazódnak meg.
Vizsgáljuk meg a Nyugdíjalap bevételi oldalának egyes tételeit, összehasonlítva az idei benyújtott pótköltségvetési adatokkal! 1996-hoz képest a munkanélküli-ellátás és a munkanélküli-járadék után 1997-re 150 millió forinttal kevesebb bevételt terveztek. Megkérdezem tisztelettel az elõterjesztõt, hogy ezt mi alapozza meg? A kinnlévõségek behajtása és a rendkívüli behajtás összesen 25,2 milliárd forinttal szerepelt az idei pótköltségvetésben. Jövõre 41 százalékkal kevesebbet állított be erre a célra az elõterjesztõ, miközben szlogenek folynak arról a kormány politikusai részérõl, hogy szigorítani fogjuk a behajtást.
(10.10)
Akkor meg kell kérdeznem, hogy miért csökken 41 százalékkal? Kamat- és hozambevétel idén 3 milliárd forint. Jövõre csak 3,2 milliárd forint, az emelkedés 8 százalék. Ezért annál jobb pénzügyi pozíciókat vár hivatalosan is el a Pénzügyminisztérium. Vagy csak ilyen színvonalú vagyonkezelésre képes az önkormányzat? Akkor ezt ki kell mondani. Ha változnak a szabályok, mi lesz a most nem szereplõ, de eddig létezett keresztfinanszírozás sorsa?
A mûködésre fordított kiadások jövõre 22 százalékkal nõnek. Dinamikájuk évek óta feltartóztathatatlan, és a költségvetésben ma már 1,9 százalékot tesznek ki például a tavalyi 1,67-tel szemben. És itt csak a Nyugdíjalapról van szó. Amióta abszolút számokban tervezik a mûködési kiadásokat, azóta szinte ellenõrizhetetlenül növekednek, és meghaladják a szolgáltatásokra fordított összegek dinamikáját. Ezen belül is irreálisan magas a Nyugdíjbiztosítási Alap központi irányításának költségnövekedése, amely 35 százalékot tesz ki. Hát ez egyszerûen elképesztõ! Ha hinni lehet a benyújtott törvénytervezetnek, magánál az Országos Nyugdíjbiztosítási Fõigazgatóságnál a bérek, személyi juttatások 60 százalékkal fognak nõni. Azt gondolom, erre senki nem tud nekünk magyarázatot adni.
Az Egészségbiztosítási Alap bevételeinek általános tételeire is igazak a nyugdíjnál elmondottak, azzal a különbséggel, hogy itt az egészségügyi hozzájárulás mértékének módosítása teljesen bizonytalan helyzetet fog teremteni. Figyelemreméltó, hogy a munkáltatói táppénz- hozzájárulás ismét 12 milliárddal számol úgy, mint az idei év elején. Csakhogy a pótköltségvetésben már a felére tett javaslatot a Pénzügyminisztérium. Érthetetlen, hogy miért tervez ismét irreálisan magas összeget. Kinek jó az, hogy az elõterjesztõ becsapja a törvényhozást? Miért nem nõ a terhességmegszakítás egyéni térítési díja? Úgy mint idén, változatlanul 700 millió forint, miközben sajnos a megszakítások száma nem csökken, hanem növekszik. Az pedig azt jelenti, hogy a hiányzó forrásokat a teljesítményfinanszírozás szabályai szerint törvényellenesen a járulékbevételekbõl fedezi az OEP, és ez számunkra elfogadhatatlan. De ugyanez vonatkozik a terhességmegszakítással kapcsolatos költségvetési térítéssel kapcsolatban is. A késedelmi pótlékból, rendbírságból befolyó összeget alacsonyabbra tervezik. Megint meg kell kérdeznem, miért? Hisz semmi nem utal arra, hogy csökkenne az ezt indokló ügyek száma.
Ugyancsak elfogadhatatlan, hogy az egészségügyi feladatok ellátásával kapcsolatos központi költségvetési hozzájárulás, terhesgondozás például, évek óta változatlanul 2,5 milliárd forint. Itt is folyik a vagyonfelélés. Az idei 2,1 milliárd forint helyett jövõre már csak 6,3 milliárd körüli forintbevételt ír elõ a törvényjavaslat vagyonhasznosításból. Ez szintén elfogadhatatlan.
A kiadások természetesen részletesen majd a késõbbiekben megtárgyalásra kerülnek. Most csak annyit mondanék, hogy összességében 2,3 százalékkal nõnek a pótköltségvetésben elõirányzotthoz képest. Itt leplezõdik le igazán a kormány képmutató magatartása. Arról beszélt, hogy azért hajt végre struktúraátalakítást, hogy pénzt ki nem vonva az ágazatból végre tudja hajtani a megígért béremeléseket és a hatékonyabb mûködés folytán a szinten tartást. Ehelyett pénzt von ki az egészségügybõl, nyomort és zsúfoltságot elõidézve. A következmények tragikusak lesznek. Elszomorítóak és nemzetnyomorítóak.
A beígért béremelések pedig az egészségügyben sajnos továbbra is csak ígéretek fognak maradni. De érdemes néhány kasszát egyenként is górcsõ alá venni. A háziorvosi ellátásban a kormány 1800-zal több háziorvost ígért, ami természetesen már akkor is csak egy megalapozatlan blöff volt. Hol van ennek a töredékének a fedezete a költségvetés-tervezetben. A 16,7 százalékos növekedés a szinten tartáshoz is kevés a jelenlegi létszám mellett is. Hol van a beígért növekedéshez szükséges forrás? Az iskola-egészségügyi ellátás össze fog omlani. Növekedése nevetséges: 1,5 százalék. Mi lesz a megígért és sokszor hangoztatott prevencióval? A nemzet jövõjét veszélyezteti az, aki e területrõl forrásokat von el úgy, ahogy most ezt az elõterjesztõ teszi.
Ugyancsak kevés az ügyeletekre szánt 7,7 százalékos növekedés. Már ma is az önkormányzatok kényszerülnek arra, hogy kipótolják az erre fizetett összegeket, hogy fenn tudják tartani a folyamatos betegellátást, orvosaink pedig bírósági úton kényszerülnek munkájuk ellenértékéért harcolni. Szembeszökõ a fogászati ellátás 36,4 százalékos növekedése, ami akár megnyugvással is tölthetne el bennünket, ha nem tudnánk, hogy ez az OEP tartalékpénze. A szabad átcsoportosítás miatt ezt az összeget nem a lakosság fogászati ellátására fordítják, hanem dugipénzként kezelik, és év végére kiürítik más, esetleg át nem tekinthetõ, ellenõrizhetetlen célokra. Közben pedig fogatlanná válik a nemzet nagy része.
Csendben tönkreteszi a kormány a mozgó szakorvosi szolgálatokat is, hisz támogatásuk még az ideit sem fogja elérni. Minden hatástanulmány nélkül, nem beszélve az egészségügyi állapotban bekövetkezõ változásokról, az utazási költségtérítések növekedésérõl, hisz azok, akik erre a szakorvosi konzíliumokra rosszul megközelíthetõ településeken rászorulnak, most tömegközlekedési eszközt igénybe véve fogják csupán csak elérni. Állandósul hazánkban a vérellátási zavar, életmentõ mûtétek maradnak ma már el emiatt. Ugyanakkor csak 8 százalékkal fognak nõni az erre fordított kiadások. Miért?
A mentés, betegszállítás 21,5 százalékkal nõ, aminek tulajdonképpen örülhetnénk is, ha nem tudnánk, hogy ellenõrizhetetlenül nõnek ebbõl az összegbõl az alternatív betegszállítás mentésköltségei, ellehetetlenítve az Országos Mentõszolgálat mûködését. Vagy a különlegesen nagy értékû mûszerekkel végzett vizsgálatok, mint például a komputertomográfiai kiadások 43,1 százalékkal, a mûvesekezelés költségei 38,9 százalékkal fognak nõni. Tulajdonképpen örülhetnénk neki. Mi ebben a problémánk?
Hát ez a baj, hogy ez az a kör, ahol erõsen dominálnak a vállalkozások, kiknek magasabb költségeit, valamint a befektetett eszközök amortizációját, profitját fedezni kell. Mindezt törvényellenesen és persze a negatívan értelmezett szektorsemlegesség keretében a koalíciót támogató érdekcsoportok igényeinek megfelelõen. Közben az ellátás többi része ebbe belenyomorodik, mert a szûkös források allokációja nem a szakmai igényeknek megfelelõen, hanem sajnos ilyen érdekek mentén történik.
De nevetséges, ami a házi szakápolás területén uralkodik. Az idei 600 millió forint semmire sem volt elég, ezért szétosztása csak az év vége felé kezdõdött meg. Jövõre 8 százalékkal fog nõni, ami az idei szinten tartást sem teszi lehetõvé. Mi lesz a következménye? Nem lesz országos szolgáltatás, hisz csak a lakosság töredéke számára marad elérhetõ. Hol marad a struktúraváltás keretében utcára került betegek otthoni ellátása? Az aktív fekvõbetegek ellátásának finanszírozására csak 10,7 százalék növekedés áll rendelkezésre. A következmények? A pénzt kivonják a fekvõbeteg-ellátásból, konzerválják ott a pénzügyi nyomort ugyanannyi beteg ellátása mellett. Hát körülbelül így néz ki a struktúraváltás Horn-kormány módra.
A kórházi elbocsátások esetén szükséges végkielégítésre 3,5 milliárd forintot szánnak, ami elõször mutatja meg igazán, hogy körülbelül 10 ezer dolgozó, orvos, nõvér és egyéb alkalmazott elbocsátását tervezi a kormány. A mûködési költségvetés-növekedés 17 százalék, jelentõsen meghaladja a mûködõ egészségügy költségvetési növekedését. A törvénytervezet például szabályozza, hogy a két alap együttesen, de eltérõ mértékben összesen 75 milliárd forint összegig kamatmentes hitelt vehet fel a kincstári egységes számláról. Efölött a mindenkori jegybanki alapkamat szerinti összeget köteles megfizetni. Hogy ez sok vagy kevés, arról az elõterjesztõ hallgat, csupán annyit jegyez meg, hogy az összeg a magasabb kiadási fõösszeg ellenére szinten marad. De például a tervezet a gyógyító-megelõzõ ellátások esetén az alap kezelõjének olyan jogosítványokat ad, hogy igény esetén átcsoportosíthat szabadon, amit a költségvetés végrehajtásáról szóló törvényben majd részletesen indokolnia kell.
Mi azt már korábban is kifogásoltuk, mert kontrollálatlan jogokat ad az alap kezelõinek, hogy kényük-kedvük szerint átcsoportosítsanak. Mi van, ha az indoklást év végén nem fogja a parlament vagy jövõ tavasszal elfogadni?
(10.20)
Semmilyen következménye nem lesz, a dolog megtörtént. Ezért ismételten kijelentjük, hogy számunkra ez elfogadhatatlan.
De komoly aggodalomra ad okot, hogy a tervezet teljesen lazán bevezeti a csoportpraxis-finanszírozást anélkül, hogy azt meghatározná. Nem lehet tudni, hogy több háziorvos állhat össze és nyújthat szakellátást, vagy más szakorvosokkal összefogva szolgáltathatja ugyanezt. Úgy tûnik, közeleg ezen a területen is a káosz. Vagy például a tervezett módosítás szétveri a homogén betegségcsoportokon alapuló finanszírozást. Lehetõvé teszi, hogy az OEP az országos forintalapértékkel számított intézményi bevételt szakmai indokok alapján módosítsa. Innentõl kezdve nincs teljesítményfinanszírozás, csak kijárás, kapcsolatrendszer és tocsikolás. Ez számunkra teljes mértékben elfogadhatatlan.
De például a tervezet bevezeti a várólista fogalmát anélkül, hogy azt definiálná. Nagyon súlyos lépésnek tartjuk a tervezetnek azt a részét, amely komoly lépéseket tesz az egészségügy korlátok nélküli piacosítása felé, amikor megfogalmazza, hogy a továbbiakban is lehet külön térítést kérni a biztosító által nem finanszírozott szolgáltatásokért, vagyis most már mindent szabad, amit jogszabály nem tilt, de a gond az, hogy ez mostantól kezdve a szabad árkategóriába fog tartozni, és az ÁNTSZ semmilyen kontrollt nem fog tudni gyakorolni.
Összefoglalásképpen mi, kereszténydemokraták, megállapítjuk, hogy ismételten egy hatásaiban át nem gondolt, szakmailag gyengén összeállított, a társadalombiztosítást ellehetetlenítõ törvényjavaslatot nyújtott be a kormányt. Elfogadása esetén nehezebb lesz a nyugdíjasok élete Magyarországon, tovább fog súlyosbodni az egészségügy válsága, az ágazatban uralkodó káosz pedig minden területet
t fog járni. Ebben a kereszténydemokraták nem lesznek partnerek. E javaslatra nemmel fogunk szavazni, és ismételten kérem a kormányt, hogy ezt a törvényjavaslatot átdolgozásra vonja vissza. Köszönöm szépen a türelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban)