SELMECZI GABRIELLA (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Államtitkár Urak! Tisztelt Képviselõtársaim! Elismeréssel kell szólnunk arról, hogy a kormány idõben terjesztette be a társadalombiztosítás '97. évi költségvetését, de azt hiszem, hogy ezzel az elismeréssel minden felsorolható jót el is tudtam mondani a '97. évi költségvetés tervezetérõl.
Miért mondom ezt? Hogyha megnézzük a benyújtás módját, akkor rögtön látjuk azt, hogy a párbeszéd kormánya, miután felkérte a tb- önkormányzatokat, hogy készítsék el a saját maguk változatát, elõterjesztésüket, hogy tegyenek eleget a törvényben elõírt feltételnek, kötelességüknek, azaz készítsék el a költségvetést, ezek után a kormány úgy találta, hogy ez a variáció, amit az önkormányzatok készítettek, oly mértékben eltér az államháztartás által meghatározott szempontoktól, követelményszinttõl, hogy kénytelen volt a kormány saját maga elkészíteni a tb '97. évi költségvetés tervezetét. Hogyha jól értem, akkor ez demonstrálja a kormány elkötelezettségét az érdekegyeztetés iránt.
Én egy múlt alkalommal már megállapítottam azt, hogy a társadalombiztosítási önkormányzatok szakmai mûködésének egyik mutatója, hogy még soha nem sikerült az államháztartási törvény elõírásának megfelelõ költségvetést készíteni. De az ÁSZ jelentése szerint ez a Pénzügyminisztériumnak sem sikerült. Elsõ nekifutásra ennyit a szakértelemrõl, és késõbb kiderül, hogy ennél egyszerûbb mûveletekkel sem sikerült megbirkóznia - véleményünk szerint - a Pénzügyminisztériumnak.
A Pénzügyminisztériumot egyetlen cél vezérli: ez pedig, hogy papíron megfeleljen az egyensúlyi követelményeknek. Elõre látszik, persze, a kevéssé figyelõk számára is, hogy mindez képtelenség, de úgy tûnik, hogy a kormány továbbra is hisz a szómágiában, azaz elhiszi azt, hogyha nullszaldós költségvetés írunk le a papírra, akkor nullszaldós költségvetés is fog teljesülni. Elõre megjósolhatjuk, hogy ez most sem fog sikerülni. Az ugyanis, hogy egyes bevételeket irreálisan magasra terveztek - mint például a munkáltatói táppénz befizetését, ha megnézzük a költségvetés tervezetét -, akkor kiderül, hogy jövõre e címen 12 milliárd forintot irányoznak elõ úgy, hogy idén jó, hogyha 3-4 milliárd be fog folyni ezen a címen. Illetve hogyha megnézzük, hogy egyes kiadásokat - mint például a vények nyomtatási költségeit - nem létezõnek tekint ez a bizonyos tervezet, sajnos azt kell mondanom, hogy ezek nem fogják befolyásolni a tényleges folyamatokat. Tehát az, hogy önök felül-, illetve alulterveznek bevételeket, illetve kiadásokat, ez nem fogja befolyásolni a gyakorlatot, a tényleges folyamatot. Hacsak önök, a kormány nem úgy gondolja a gyógyszerrendelés szigorítását, hogy fizikailag korlátozza az orvosok receptfelírását, vagy egyszerûen csak úgy gondolja, hogy ezentúl fizessék meg a szegény költségvetés helyett az amúgy is jó anyagi helyzetben lévõ orvosok vagy az egészségügyi intézmények a vények nyomtatásának a költségét. Vagy itt feltehetem azt kérdést: ugye, nem gondolják azt, hogy majd a beteg, akinek felírják a receptet, az fogja kifizetni alkalomadtán a vénynyomtatásnak a költségeit?
Tehát mindezek a trükkök önmagukban még papíron sem biztosítják a nullszaldós költségvetést, ezért a kormány az alapok vagyonának felélését írja elõ 3, illetve 6 milliárd forint értékben. Különös pikantériával azt a szokatlan módot választotta a kormány, hogy az elbocsátandó dolgozók végkielégítését címkézetten a vagyonfelélésbõl írja elõ, ezzel próbálja fedezni. Ezzel egyébként durván felrúgja azt a költségvetési alapelvet, mely szerint a bevételek osztatlanul állnak szemben a kiadásokkal. A vagyonfelélés elõírása alapjaiban kérdõjelezi meg a jelenleg is folyó ingyenes vagyonátadás értelmét.
További jellemzõje, jellemzõ példája a Pénzügyminisztérium szûk kezekkel mérsz, hisz nagy úr vagy (Sic!) attitûdjének, hogy jövõre meg kívánják szüntetni a nem biztosítottak utáni költségvetési térítést. Annál is meglepõbb ez az álláspont, mert ezzel párhuzamosan a települési önkormányzatok számára még újabb fizetési kötelezettséget ír elõ egyes ellátások után. Történik ez úgy, hogy az állami költségvetésben például nem látjuk, hogy ezeknek a kötelezettségeknek megteremtették a forrását a települési önkormányzatok számára.
A kormány az egészségügyi intézmények számára 17 százalékos bérnövekedési és 22 százalékos dologi kiadás növekedést irányoz elõ szóban. Ehhez ugyan olyan trükkhöz kell folyamodnia, hogy a viszonyítási alapnak a '96. évi eredeti elõirányzatot tekinti, a növekménybe pedig még a végkielégítés összegét is beleszámolja. Ha azonban a pótköltségvetésben elfogadott számokhoz viszonyítunk - ezt, ugye, azért már lehet látni, hogy mi lesz a pótköltségvetésben -, akkor közel 20 milliárd forint hiányzik az ígéret teljesítéséhez, mert a kormány által javasolt összeg - ezt az Egészségügyi Dolgozók Demokratikus Szakszervezetétõl tudhatjuk, akik komoly számításokat végeztek a költségvetés kapcsán -, tehát õszerintük csak 8 százalékos béremelésre elegendõ ez a bizonyos összeg; arra is csak akkor, hogyha ebbe a tételbe nem számoljuk bele a 13. havi béreket és az ügyeleti díjakat. Persze, a kormány béremelési ígéreteit ez évben már jól megtanulhatták a bõrükön, és tapasztalhatták a bõrükön az egészségügyi dolgozók.
(10.40)
A számokból az is látszik, hogy a kórház-konszolidáció címén semmi más nem fog történni, mint az adósságállomány bõvített újratermelése. Hiszen ha a kórházak anyagi helyzete nem javul - márpedig e költségvetés kapcsán nem fog javulni, hanem inkább tovább fog romlani -, akkor csak a csoda esetén rendezõdhet a kórházak anyagi helyzete, a kórházak likviditása. Márpedig csodára alapozni, erre alapozni az egészségügy pénzügyi helyzetét, én azt hiszem, hogy enyhén szólva sajátságos és felelõtlenség. Hogy a kormányt, a miniszterelnök urat, az államtitkár urat ne érje váratlanul, én már most figyelmeztetem önöket, hogy jövõ év tavaszán újra fizetési válságba fog kerülni a kórházak javarésze.
A Fidesz-Magyar Polgári Párt úgy gondolja, szerintünk nem megengedhetõ, hogy felelõs politikai erõk részérõl folyamatos legyen a pénzügyi válsághelyzet fenntartása az egészségügyben. Ezért szerintünk a költségvetésnek fedeznie kell a nem biztosítottak egészségügyi ellátásának költségeit is.
Ennek a javaslatnak, a számoknak a tükrében tehát már most lehet látni azt, hogy jövõ év elsõ felében, de inkább a tavasszal újra elõállhat az a helyzet, hogy az Országgyûlés lázas törvényhozásba kezd, hogy elkerüljük a csõdhelyzetet. Ugye, a múlt héten volt erre egy precedens, ahol sürgõs és kivételes eljáráshoz kellett folyamodni, hogy a kórházak java részét megmentsük a csõdtõl. Tehát ez tény, hogy jövõre is elõ fog állni egy ilyen helyzet. Ezért már most végig kell gondolni, hogyha a jelen költségvetés kulcsszámai maradnak, és újra elõ fog állni jövõre tervezhetõen a kórházak csõdje, akkor hogyan tudjuk ezt majd megelõzni.
Erre több módot is látunk. Például idõben be kell nyújtani a jövõ év elején egy pótköltségvetést. Én még azt is meg merem kockáztatni, hogy el kell azon gondolkodni, hogy bizonyos fokú felhatalmazást kell adni a pénztárnak, hogy gyógyító, megelõzõ ellátások finanszírozásának folyamatosságát biztosító kifizetésére.
A finanszírozás részletes szabályait illetõen ebben a törvényben a kormány a finanszírozás minden egyes szabályát a saját hatáskörébe kívánja utalni. Magyarán ez azt jelenti, hogy olyan széles körû felhatalmazást kér magának a kormány, hogy ez azt fogja jelenti, hogy parlamenti kontroll nélkül azt tehetnek a jövõ évben az egészségügyben, amit csak akar. Mi úgy gondoljuk, a Fidesz-Magyar Polgári Párt véleménye az, hogy az Országgyûlés, a parlament nem mondhat le annak a jogáról, hogy az egészségügy finanszírozásának kérdéseiben döntsön.
Igen súlyos aggályaink vannak ezzel a javaslattal azért is, mert a finanszírozási változtatásoknak még a koncepciója sem készült el. Legalábbis nincs arról tudomásunk, hogy a finanszírozás reformjának - vagy csak akár az apróbb módosításoknak - a koncepciója elkészült volna. Ez pedig azzal a veszéllyel fenyeget, hogy a pénzügyi nehézséggel küszködõ egészségügyre ez év elején nemcsak a pénzügyi csõd, hanem az adminisztratív zûrzavar is ráköszönhet.
Összefoglalva tehát a 97. évi társadalombiztosítási költségvetéssel kapcsolatban a következõket tudom mondani:
Elõször is, a javaslat nem felel meg az államháztartási törvény követelményeinek, elõírásainak.
Másodszor, a törvényjavaslat elfogadása esetén ez a költségvetés nem fedezi az egészségügyi dolgozóknak megígért, az egészségügyi dolgozóknak kijáró béremelést.
Harmadszor, a kórházak pénzügyi helyzete tovább fog romlani, újra csõdhelyzet, csõdhelyzetek sora fog elõállni.
Negyedszer, a költségvetés kulcsszámai olyannyira megalapozatlanok, hogy úgy látjuk, hogy ez a költségvetési javaslat még módosító indítványokkal sem hozható olyan formára, hogy ezt a Fidesz-Magyar Polgári Párt támogatni tudja.
Tehát ezt a törvényjavaslatot - bár mindent megteszünk módosító javaslatainkkal a cél érdekében -, de ezt a javaslatot támogatni a Fidesz-Magyar Polgári Párt nem tudja. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Szórványos taps az ellenzék padsoraiban.)