DR. PUSZTAI ERZSÉBET (MDNP): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársaim! Ezt a költségvetést a kormány valóban idõben benyújtotta. Igaz ugyan, hogy ami benne van, az nem érvényes. Megint abban a helyzetben vagyunk, hogy a kormány elõkészített egy csomagot, egy úgynevezett járulékreformot, az egészségügyet adójellegû bevételekbõl szándékozta finanszírozni. Ezt benyújtotta a parlamentnek, a kormánypárti képviselõkkel való elõzetes egyeztetés nélkül, hiszen alapvetõ koncepcionális különbségrõl volt szó, és természetesen erre tervezte rá a társadalombiztosítás jövõ évi költségvetését.
Nos, itt van elõttünk a társadalombiztosítás jövõ évi költségvetése, miközben a társadalombiztosítás idei pótköltségvetését a jövõ héten fogjuk megszavazni. Abban ezek a számok módosulni fognak. Tehát nem csoda, ha ellenzéki képviselõtársaim igen furcsa helyzetben érzik magukat, mert nem tudják, hogy mikor melyik számok, mihez viszonyítsák, mert ami ebben a törvényjavaslatban tavalyiként szerepel, az már nem érvényes, ami a pótköltségvetés elõirányzataként szerepel, az sem érvényes, hiszen a pótköltségvetés módosul, és még nem szavaztuk meg. Arról nem beszélve, hogy a parlament egészen másképp fogadta el a járulékreformnak nevezett kormányjavaslatot, ebbõl következik, hogy ennek a teljes megváltozását még most kell átvezetni a törvényen. Tehát, tisztelt képviselõtársaim, most elkezdtünk egy írásban elõttünk lévõ anyag vitáját, de ez nem a társadalombiztosítás jövõ évi költségvetése, hanem majd a jövõ hét folyamán módosító indítványok formájában fognak írni egy, lényegét tekintve elég jelentõsen megváltozott költségvetést.
(11.30)
Nos hát, mást most nem tehetünk, mint arról beszélünk, ami elõttünk van, aztán majd a jövõ héten a részletes vitában arról beszélünk, amit módosító indítványok formájában benyújtottak. Remélem, lesz azért rá lehetõségük.
Mi a gond ezzel a törvénnyel? Az, hogy megalapozatlan, nagyon sokan elmondták, hogy túltervezettek a bevételek, hogy alultervezettek a kiadások, ezt is nagyon sokan elmondták. De ha alaposan megnézi az ember a törvényt és az indoklást, akkor nemcsak az a gond, hogy megalapozatlan, hanem az is, hogy ez a megalapozatlanság, ez árulkodó, tisztelt képviselõtársaim. Én idézek egy kicsit a törvény indoklásából. A társadalombiztosítás költségvetésének indoklásáról van szó: "A költségvetési politikában az állami újraelosztás szûkítése, az államháztartási kiadások GDP-hez viszonyított arányainak további mérséklése szükséges. - A fenntartható növekedés fõ gazdaságpolitikai feltétele az export- és beruházásvezérelt növekedés. - A gazdaságpolitika eszközrendszerében kiemelt szerepet kell kapjon az elkövetkezõ években az államháztartási reform. - Az államháztartás valamennyi rendszerében arra kell törekedni, hogy az egyensúlyjavulás folytatódjon." És sorolhatom.
Gondolkozzanak el, tisztelt képviselõtársaim: ez a társadalombiztosítás költségvetése, ez a magyar nyugdíjrendszer és a magyar egészségbiztosítás költségvetése. Az egy kérdés, hogy az ember általában és elvben sem érthet egyet azzal, hogy egy gazdasági politikában az ember mint tényezõ nem jelenik meg. Hogy egy gazdaságpolitikában az ember csak mint termelésnövelõ költség jelenik meg. De hogy egy gazdaságpolitika mindössze az államháztartási reformról szóljon, figyelembe nem véve, hogy nem létezik olyan államháztartási reform, amelyik nem veszi figyelembe a lakosság polgárainak meglehetõsen elemi érdekeit, amelyik nem veszi figyelembe, hogy az ember az egyik legmeghatározóbb termelési tényezõ, az a gazdaságpolitika csak rossz lehet.
Folytathatom tovább, hiszen a tervek szerint a fogyasztói áremelkedés tervezett mértéke 18 százalék. A tervek szerint a nettó átlagkereset-növekedés mértéke 18 százalék. Most ehhez mellétehetem, hogy az elmúlt két évben ezek a tervek valahogy nem váltak be, tisztelt képviselõtársaim. Még egyik évben sem sikerült úgy tervezni az inflációt, hogy annyi legyen az év végére, mint amennyire rátervezték a költségvetést, de nem sikerült a keresetkiáramlást sem így tervezni, és ezt éppen az idei évi nyugdíjrendszerben tapasztaltak pontosan mutatják.
Mit mutat ez a nyugdíjrendszer? Az mutatja, hogy 5 milliárdos megtakarítás keletkezett ebben az évben a nyugdíjkiadásból, mégpedig azért, tisztelt képviselõtársaim, mert a prognosztizált 14,7 százalék mértékû kereset-kiáramlás helyett, ugye, a nyugdíjemelés összértéke a keresetkiáramlásnak megfelelõen 12,5 százalék volt.
Nos, elõször is sokkal jobban sikerült az idei évben a keresetcsökkentés, mint ahogy a kormány tervezte. Természetesen ennek következtében a törvénynek megfelelõen a nettó átlagkereset-növekedés arányában 0,5 százalékot kellett emelni a nyugdíjakon, ebbõl következik, hogy micsoda csoda: megtakarítás keletkezett a nyugdíjrendszerben idén. Nos, tisztelt képviselõtársaim, az a kérdés, vajon a következõ évi nettó átlagkereset-kiáramlást hogyan prognosztizálja a kormány, és vajon a jövõ évi inflációt hogyan prognosztizálja.
A nyugdíjrendszerrel kapcsolatban még egy kérdés van. Halljuk - kimondták -: januártól 19,5 százalékos nyugdíjemelést tervez a kormány. Valóban, ennek megvan a fedezete a költségvetésben. De mihez igazodik ez a 19,5 százalék? A törvény szerint az elõzõ évi nettó átlagkereset- kiáramlás mértékével kell emelni a nyugdíjakat. Ez az adat még nincs meg, tisztelt képviselõtársaim, legalábbis csak becslésen alapul.
Még egy kérdés. Tegnap itt a miniszterelnök úr azt mondta, hogy ebben a nyugdíjemelésben benne van az energiaár-ellentételezés. Most akkor mirõl szól ez a nyugdíjemelés? A törvény szerint kötelezõ nyugdíjemelésrõl vagy az energiaár-ellentételezésrõl? Nem ártana, ha tisztáznák egymásközt, hogy legalább ne beszéljenek el egymás mellett. (Közbeszólás az MDNP padsoraiból: Úgy van!)
De a legárulkodóbb az, ami az egészségüggyel történik, tisztelt képviselõtársaim. Én azt hiszem, már nagyon sokszor mondtam el, hogy ez elfogadhatatlan, ami itt történik. De most itt adatokban és szövegben is megtaláljuk - igaz, hogy a szövegben nagyon finoman elbújtatva, ehhez fantasztikus szakértelme van a kormánynak, hogy az igent nemként írja le egy lapra -: "Az egészségügy átalakításának alapvetõ célja az egyensúlyi követelményeknek megfelelõ források felhasználásával kielégítõ feltételeket biztosítani a népesség egészségügyi állapotának javításához." Nagyon érdekes mondat, nagyon jó, folytassuk csak tovább! "1997-ben e területen a legfontosabb feladat a szükségletek és ellátási lehetõségek közötti különbségek mérséklése."
Vajon, tisztelt képviselõtársaim, hogy is történik ez? Miután a szükségleteket nem tudjuk mérsékelni, mérsékeljük az ellátási lehetõségeket. "A változás lényege az - ez további idézet -, hogy a mennyiségi kínálat szûkítésének eredményeként - és itt feketén-fehéren megmondja - a felszabaduló források felhasználásával javuljon a szolgáltatások színvonala." Na most itt csak egy baj van, hogy nem lesznek felszabaduló források. Úgyhogy se a színvonal nem javul, se többletforrás nincs, viszont leépítünk.
Nagyon érdekes az utolsó mondat: "Emellett a szervezettség javulásával a költséghatékony gazdálkodás keretei között fedezet legyen teremthetõ az egészségügyben dolgozók bérhelyzetének további javítására." Érdekes megfogalmazás. Miért? Eddig javult? Én úgy tudom, hogy az elmúlt két évben az egészségügyi dolgozók bérhelyzete jelentõsen romlott. Mit jelent az, hogy további javítás, tisztelt képviselõtársaim? De érdekes! Hol vannak ennek a forrásai? Mibõl fog ez megtörténni?
Nagyon érdekes, hiszen - nemcsak én mondom, az Állami Számvevõszék is -, hogyha alaposan megnézzük azt az anyagot, amit itt elénk tett a kormány a költségvetési törvényben, akkor azt fogjuk találni, hogy valójában a gyógyító-megelõzõ ellátásra fordítható kiadások, tisztelt képviselõtársaim, 11,3 százalékkal növekednek. De benne van ebben a törvényben, hogy igen, az elõirányzat tartalmazza a közalkalmazotti törvény hatásait, a 17 százalékos várható béremelést, a 29 százalékos dologi emelkedést. Ennek az átlaga 19 százalék, tisztelt képviselõtársaim. Nos, 11,3 százalékos növekedés tartalmazza a 19 százalékot, mondja a kormány. Érdekes számítás, szeretném látni ennek a végeredményét, azt hiszem, fogom, valamikor jövõ nyáron a pótköltségvetésben, amikor megint bevallja a kormány, mint ami az idén tavasszal meg most õsszel történt; azt mondta, hogy benne van a költségvetésben, most meg azt mondja, hogy nem volt benne, mégiscsak pótköltségvetésre van szükség. Ez most itt van, szám szerint bekódolva. Én tudom, hogy itt azt mondják, és az van beírva a költségvetésbe, hogy a leépítések következtében elõálló megtakarítások.
A kérdés azért érdekes mert egy: nem is tudhatják még, hogy mennyi lesz a megtakarítás, tisztelt képviselõtársaim, tudniillik fogalmuk nincs arról, hogy a törvény végrehajtásának eredményeképp Magyarországon hol és mi fog történni. El is mondta a miniszter úr, azért van a törvény, hogy alsó szinteken történjenek a döntések. Hogy a mechanizmus rossz, az egy kérdés, hogy nem az lesz az eredmény, amit várnak tõle, az tény; na de hogy számolták ezt a 8 milliárdot, kilencet, a megtakarítást? Én tudom, hogy számolták. A fekvõbeteg- ellátásra fordított teljes összeget elosztották a Magyarországon lévõ kórházi ágyak számával, azt mondták, hogy egy ágy - 1 millió, ennek eredményeképpen.
(11.40)
Na most, ezen az alapon az almát és a körtét is átlagolhatnánk egymással, mert körülbelül a két dolognak ennyi köze van egymáshoz. Mert a kórházi ágyra nem küldenek pénzt a társadalombiztosítástól. A dolog nem úgy mûködik, kérem, hogy az a kórház, ahol 100 ágy van, oda 100 millió forintot küld a társadalombiztosítás, ahol meg 50 ágy van, oda 50 milliót. Hanem úgy mûködik a rendszer, hogyha egy kórház egy ágyon kétszer annyi beteget forgat meg, akkor kétszer annyiért fogja kapni a pénzt. Egy év óta mondjuk, sem a pénzügyi kormányzat, sem a népjóléti kormányzat nem hajlandó tudomásul venni, hogy fából csinál vaskarikát folyamatosan, és még azt is akarják, hogy ezt a magyar egészségügyben dolgozók el is higgyék.
Hát vegyék már észre, hogy nevetséges dolog, mert erre a legalapvetõbb kérdésre egyetlenegyszer nem tudtak válaszolni. De ebben a költségvetésben 9 milliárd forint bérkiadási lehetõséget - erre terveznek, erre a fából vaskarikára. Így néz ki a kormány által rendkívül magas szakértelemmel megalkotott költségvetés.
Sorolhatnám én is, hogy mennyi dolog megalapozatlan ebben a költségvetésben. Hogy a gyógyszerkiadás alultervezett, a gyógyászati segédeszköz-kiadás alultervezett, hogy nem tervezték bele a kamatkiadást, hogy a gyógyító-megelõzõ ellátás kasszájába számítják azt a 3,5 milliárdos végkielégítést, ami kérem, nem a gyógyító-megelõzõ ellátás mûködését fogja segíteni, hanem az elbocsátandóknak fognak végkielégítést adni belõle. Semmi köze nincs a gyógyító-megelõzõ ellátáshoz. De a végösszegben benne van. És a százalékarányt ezzel növelték - látszólagosan.
De ha megnézzük részleteiben, hogy hogy is néz ki a gyógyító- megelõzõ ellátásra szánt különféle kasszák elõirányzata, akkor még árulkodóbb jeleket találunk. Arról árulkodik ez a táblázat, amit több alkalommal már elmondtam, és minden egyes esetben visszaigazolnak ezek az elõterjesztések: egy dolog az, amirõl a kormány beszél, és egy egészen más dolog, hogy mit csinál. (Dr. Szabad György: Úgy van!) Azt már a költségvetési törvénynél elmondtam, hogy miközben a kormány számtalanszor elmondja, hogy igen, a megelõzés rendkívül fontos, aközben a megelõzés legfontosabb hálózatára szánt összeget, a népegészségügyi és tisztiorvosi szolgálatra szánt összeget - írd és mondd - három és fél százalékkal emeli meg a következõ évben, és az általa végzett vizsgálatokért a társadalombiztosításból számszerûen azonos összeget szán. Ez is árulkodó.
Nézzük tovább! De sokat hallottuk az elmúlt évben: a háziorvosi ellátás milyen fontos, a háziorvosi ellátást meg kell erõsíteni, a háziorvosi körzetek számát növelni kell, mert az alapellátás milyen fontos, és az a legolcsóbb. Tényleg. Ezzel mi is egyetértünk. De mi van ebben a költségvetésben?
Tisztelt Képviselõtársaim! A háziorvosi ellátás finanszírozására a pótköltségvetéshez képest 16 százalékos növekedést terveznek. Nos, ez az összeg a meglévõ háziorvosi körzetekben nem teszi lehetõvé a szinten tartást. Mibõl növelik önök a háziorvosi körzetek számát? Hol van ez a költségvetésben? Most akkor növelik vagy nem növelik? Vagy úgy növelik, hogy közben szinten marad. Vagy akkor vallják be, hogy nem akarják növelni. De akkor ne beszéljenek a levegõbe állandóan.
A következõ kérdés, amire itt már Szilágyiné képviselõtársam is utalt, a járóbeteg-szakellátás. De sokat hallottuk a reform során, hogy a fekvõbeteg-szakellátás helyett a járóbeteg-szakellátást kell fejleszteni. Igaz. Akkor a mozgó szakorvosi szolgálat, gyermekgyógyászat, nõgyógyászat mozgó szakorvosi szolgálatának összege miért úgy változik meg, hogy gyakorlatilag csökken? Meg kell nézni a számokat! Én azt is el tudom képzelni, hogy a táblázatot elírták, nem ez lenne az elsõ eset, kaptunk mi már olyan elõterjesztést, amikor néhány sor lemaradt a táblázatból. De ami ide van írva, az ez ezt jelenti, tisztelt képviselõtársaim.
Most akkor fejlesztjük a szakorvosi ellátást vagy nem fejlesztjük? Vagy csak mesélünk? Vagy csak arról mesélünk, hogy leépítünk kórházi ágyakat, aztán lesz, ami lesz. Mert ha az alatta lévõ ellátóhálózat nem épül ki, amire egyébként sincs ilyen rövid idõn belül idõ, akkor csak ellátási hiányok keletkezhetnek. De ha ezt akarják, tisztelt kormány és tisztelt képviselõk, akkor mondják ki! Az, hogy ez mennyibe kerül hosszabb távon, a lakosság egészségi állapotában, a sokkal hosszabb táppénzekben, azt is számítsák bele a megtakarítások közé most - meg a kiadások közé néhány év múlva.
Lehet még hasonlóakat mondani, hiszen mondjuk, ilyen apróság, mint az alkohológiai és drogellátás. Hát talán az Magyarországon mégiscsak fejlesztésre szorulna. Nem lehet azt mondani, hogy jó, jó, most nehéz helyzetben van az ország, most nem kell alkohológia, ne csináljunk most semmit, majd tíz év múlva, mikor már a gazdaság fejlõdik. Csak tíz év múlva meg a gazdaság azért nem fejlõdik, mert a munkaerõ minõsége olyan alacsony lesz.
Kérem, 17 százalékos növekedés van ezen, az alkohológiai és drogellátáson. De közben hallgatjuk a kormánytól, hogy a drogellenes küzdelem milyen fontos. Most akkor fontos vagy nem fontos? És egyáltalán, milyen elképzelése van, ha már egészségvédelemrõl beszélünk, ma Magyarországon például az alkoholizmus és a drog elleni küzdelemre ennek a kormánynak?
Az nagyon érdekes számomra is, hogy igazából csak azok a tételek növekednek jelentõs mértékben ebben a költségvetésben, ahol a pénz olyan helyekre megy, ahol vállalkozási formában mûködik az egészségügy. Vajon a népjóléti kormányzat mögé nézett-e már annak, hogy mitõl van az, hogy a nagy értékû mûszeres vizsgálatokra szánt összeg 143 százalékos, azaz 43 százalékot nõ? Mitõl van az, hogy a nagy értékû mûszeres vizsgálatokra, ami egyébként nem teljesen elérhetõ ma Magyarországon - hogy egy konkrét példát mondjak: az egyik ilyen komputertomográfiás vizsgálatra két hónapos határidõt adtak; konkrét, közeli eset -, ezekben az esetekben mégis 143 százalékos a ráfordítás növekedése. Vajon ennyit nõ a kapacitás? Vajon ki kontrollálja, hogy ezeket a vizsgálatokat indokoltan vagy indokolatlanul végzik? Vajon ki kontrollálja azt, hogy ezeken a vizsgálatokon mennyi a nyeresége a vállalkozásoknak? Csak ezen múlik, hogy a költségvetési tételeket hogyan emelik?
De itt van a mûvesekezelés is. Az is rendkívül érdekes. Ennél még érdekesebb egy tétel, ami mögött nem tudom, hogy mi van, és remélem, bizottsági üléseken meg fogom tudni. Az van ide írva, hogy speciális finanszírozású feladat. 197 százalékos növekedést jelent. Nagyon érdekes dolog ez, tisztelt képviselõtársaim. Elindult egy olyan típusú finanszírozási reform, amelyik azt mondta, hogy legyen teljesítményarányos. Amelyik igyekezett beépíteni lehetõség szerint mindent egy folyamatosan, természetesen utána igazítható rendszerbe. Egyre több és több olyan ellátási forma jelenik meg, ami speciális finanszírozás, és azt látom, hogy 197 százalékos növekedése van. Kíváncsi lennék, hogy ez mit jelent.
Azt pedig egyenesen katasztrofálisnak tartom, hogy Magyarországon a rehabilitációról szó sem esik. Ez a kormány úgy építi le az egészségügyi ellátást, hogy egyetlenegyszer nem mutatta be - szerintem önmagának sem, de a kormánypárti képviselõknek semmiképp -, hogy mit akar kezdeni Magyarországon a rehabilitációval. Sorozatosan halljuk azokat a döntéseket, ahol rehabilitációs célú intézményeket vonnak ki a társadalombiztosítási finanszírozhatóság alól.
Tisztelt Képviselõtársaim! Sem megelõzés, sem gyógyítás, sem rehabilitáció. Hova fog vezetni ez az út? Nem tudom, hogy végiggondolták-e már valaha. Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban)