AKAR LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Azt gondolom, hogy amit Torgyán frakcióvezetõ úr most is és korábbi megszólalásaiban is kifejtett, az egy nagyon fontos kérdés, és annyira fontos, hogy szeretnék most reagálni rá.
Nevezetesen: úgy látja, hogy az infláció leszorítása az egyik kulcsa nagyon sok gazdasági probléma megoldásának, így konkrétan a tb- problémák megoldásának is. Lehet, hogy szokatlannak tûnik, amit most mondani fogok. Én egyetértek a frakcióvezetõ úrral ebben, valóban az infláció leszorítása egy nagyon fontos gazdaságpolitikai cél - ezt a kormány is így látja -, és azt gondolom, hogyha a probléma mélységéhez képest talán szerény, de mégiscsak elõrelépést sikerült elérni e tekintetben, hiszen a 12 hónapra visszatekintõ árindex most már 21 százaléknál tart, 28-28 százalék tájáról indultunk az év elején.
Ha viszont így van, és ebben egyetértünk, akkor azt gondolom, hogy ezzel a megállapítással két dolog biztos, hogy nincs összhangban.
(12.10)
Az egyik, hogy nagyon nagy szerepe van az infláció alakulásában a várakozásoknak. Tehát ha a frakcióvezetõ úr komolyan úgy gondolja, és én ezt kész vagyok elhinni, hogy le kéne az inflációt szorítanunk, akkor nem tesz jót ennek, ha itt a Házban 23-25 százalékos inflációról beszélünk, mint jövõ évi prognózisról - egy korábbi alkalommal 25 százalékosról beszélt -, hiszen ezek a várakozások, ezek sajnos az inflációs folyamat gerjesztésére alkalmasak.
Természetesen lehetnek különbözõ szakmai vélemények, és vannak is annak megítélésében, hogy hogyan alakul a jövõ évi infláció, de ez a 25 százalék mindenféle szakmai megalapozást nélkülöz az álláspontom szerint. Ha most már 25 százaléknál tartunk, akkor innen azt mondani, hogy a folyamat hirtelen visszafordul és fölfele megy, azt hiszem, hogy tényleg elég nehezen indokolható. De ha most ennek mélyebb tárgyalásába belemennénk - nyilván ezt most nem a tb-költségvetés vitatása keretében kell megtennünk -, akkor is nagyon nehéz lenne ezt mondani. Tehát én tisztelettel azt kérném, hogy talán akkor a prognózisokban is nagyobb mértéktartást tanúsítsunk.
A másik javaslat. Kérem szépen, nagyon jól hangzik az, hogy a forint leértékelését szüntessük be, a csúszó leértékelési formulát adjuk föl. Tehát ha jól értem, akkor arra vonatkozik, hogyha fix árfolyamot tartunk a továbbiakban, akkor ennek milyen kiváló antiinflációs hatása van. Ez igaz, természetesen.
Tehát ha most a magyar kormány azt az árfolyam-politikát hirdetné meg, hogy fix árfolyam a többi, a konvertibilis valutákhoz képest, ennek lehet hogy nagyon jó hatása van az inflációra, de ennek a gazdaság egészére gyakorolt hatásai katasztrofálisak. Hát kérem szépen, ettõl az inflációs folyamat még, hogy ezt árfolyam-politikában meghirdetjük, nyilván nem fog a külföldi országokban szokásos infláció szintjére leesni.
Tehát ebbõl az következik, hogy katasztrofális mértékben olcsóbbá válik az import a magyar termékhez képest. Ez azt jelenti, hogy a magyar termékeket nem keresik. Ez azt jelenti, hogy a magyar munkára kisebb mértékben van szükség. Ez azt jelenti, hogy bizony, ez munkanélküliséget gerjeszt.
A másik oldalon: nyilván, hogy a magyar exportáló is egyre veszít a versenyképességébõl, hogyha egyszer így járt, hiszen a költségei emelkednek, míg az árbevétele messze nem tud ennyire emelkedni. Tehát ilyen értelemben is visszahat az egész konkrétan a magyar termelésre és a magyar foglalkoztatásra is, miközben nyilván a fizetés és kereskedelmi mérlegre is rendkívül káros hatása van.
Tehát én azt gondolom, hogy miközben a célban természetesen egyetértünk, azért arra szeretném fölhívni a figyelmet, hogy ezt a célt olyan eszközökkel próbáljuk elérni, amelyek valóban egy konzisztens gazdaságpolitikába beleilleszthetõk. Köszönöm megtisztelõ figyelmüket. (Taps a kormánypárt padsoraiban.)