SEBÕK JÁNOS (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársak! Az alkotmánykoncepció általános vitájának második fordulójában már nem adtam be módosító javaslatokat, feleslegesnek tartottam, hiszen az elsõben 16 módosítást beadtam, és ebbõl egyet fogadott el az elõkészítõ bizottság.
Most azt a módszert választottam - mivel ezeket nem tudtam megindokolni az általános vitában, mert nem tudtam részt venni -, hogy ebbõl néhány, általam nagyon fontosnak vélt javaslatot kiemelek, és megpróbálok Bihari képviselõtársam kéréséhez igazodni, hogy ezt indokoljam is.
Mielõtt azonban megtenném, egy általános észrevételt azért szeretnék tenni, mert én nagy örömmel fogadtam az általános szabályozási elvekben két mondatot. Az egyik: "A szövegezésnél törekedni kell a normatív megfogalmazásra, deklaratív szabályok csak kivételképpen kerüljenek az alkotmányba." És a második mondat: "Törekedni kell továbbá a jogi és a nyelvi pontosságra, valamint a közérthetõségre." E második mondattal kapcsolatosan azért megjegyezném, hogy a koncepcióban elég sok a fogalomzavar, az egymásnak ellentmondó meghatározás, és van egy rész, amit itt már érintettek, de én csak példaként említek majd a végén: a rendkívüli helyzetek bizony, bizony, nem kellõ alapossággal került kidolgozásra. Ezt állíthatom, és majd indokolni fogjuk, amikor a honvédelmi bizottságban erre sor kerül.
A köztársasági elnök részérõl a harmadik fejezethez teszem meg az elsõ észrevételt. Nem abban a tekintetben, ahogy ezt a honvédelmi bizottság vitatja, hiszen majd szintén ott sort kerítünk erre, hanem két olyan észrevételem van, amely - véleményem szerint - meggondolásra kell hogy késztesse a bizottságot. Hiszen felmerül az a kérdés - és ez a III. fejezet 3. pontjában van -, hogy az elõkészítõ bizottság miért akar egy - véleményem szerint - Országgyûlésre tartozó jogkört az Alkotmánybíróságnak átadni?
(15.00)
Arról van szó, amikor a köztársasági elnök törvényt vagy alkotmányt sért, akkor a felelõsségre vonást az Alkotmánybíróság kezdeményezze, amikor megállapította természetesen, hogy megtörtént ez a jogsértés. Megérteném akkor, ha a köztársasági elnököt nem az Országgyûlés választaná. De a koncepció szerint az Országgyûlés választja. Ez éppen olyan - véleményem szerint - abszurd helyzet, mintha azt szövegeznénk bele, hogyha a kormány alkotmánysértést követett el, akkor az Alkotmánybíróság tegye meg a felelõsségre vonást. De nem tehetné meg, nem teheti meg, hiszen a kormányt az Országgyûlést választja.
Sokkal másabb, és súlyosabbnak veszem a következõt. Mégpedig azt, hogy szabályozni kell az alkotmányban a köztársasági elnök jogi felelõsségét, ha az elnök alkotmány- vagy törvénysértést követ el, itt már az Országgyûlés kezdeményezheti a felelõsségre vonást az Alkotmánybíróságnál. De végeredményben a felelõsségre vonást az Alkotmánybíróság teszi.
Én úgy vetem fel a kérdést, hogy mennyiben etikus olyan tekintetben a köztársasági elnöknél ezt a megállapítást tenni, ha a gyakorlat azt bizonyítja, hogy nem a köztársasági elnök követi az alkotmánysértést, a törvénysértést, a határozatok sértését és sorolhatnám tovább, hanem a gyakorlat azt bizonyítja, hogy mindezt a kormány és a miniszterek teszik. Akkor, kérdezem, hol van az a felelõsségre vonás, amit ezzel párhuzamban etikusnak tartanánk? Mert azért fogadják el, tisztelt képviselõtársaim, hogy felelõsségrõl komolyan nem beszélhetünk, ha nincs meg a felelõsségre vonás lehetõsége! Nekem semmit nem mond az, hogy a miniszterelnök politikai felelõsséget vállal. Semmit nem mond. Esetleg minõsítem a politikai etikáját, de mást nem mond.
És ezért nem tudom kezelni azt sem - bár ezzel nem akarok részletesen foglalkozni - ami a IV. fejezet 2. pont (4) bekezdésében van, olvasom: "A kormány többi tagja is felelõs az Országgyûlésnek, de ellenük bizalmatlansági indítvány nem nyújtható be." Ez semmi, ez egy fikció. Ezzel nem mondtunk semmit, mert hiába felelõs az Országgyûlésnek - és itt nem is azt vitatom én, hogy vonjuk vissza a bizalmatlansági indítványt, vegyük ki belõle -, de igenis azt a lehetõséget, hogyha elkövették a cselekményt, akkor a felelõsségre vonást meg kell tenni. Most az teljesen mindegy, hogy ki fogja megtenni.
Tudom, hogy ilyenkor mindig azt mondják, hogy kérem, a demokratikus jogállamokban van egy politikai etikum, ami arra kötelezi a minisztert, hogy felálljon, és a többi, és a többi. Igen, csak az a helyzet, hogy ennek még egyelõre nem látom a bekövetkeztét Magyarországon, és ezért kell nekünk - ha már egyszer alkotmányt készítünk - ezt a lehetõséget megteremteni.
A másik problémakör: a határõrség rendeltetését és alapfeladatát jó lenne tisztázni, mert ebben a koncepcióban bizony-bizony nagyon ellentmondásos helyzet alakult ki. Mert amikor én azt olvasom, hogy "A határõrség..." - ez a VII. fejezetben van - "A határõrség feladata a határõrizet, a határforgalom ellenõrzése és a határrendészet", akkor én ezt tudom, hogy rendeltetése rendészeti feladat végzése. Alapfeladata, amit felolvastam. Még ez a fejezet meghatározza azt is, hogy ezt a szolgálatot a kormány irányítja. Azonban már el kell gondolkodnom, amikor szintén e fejezetnek a 2. pontját olvasom, hogy "A Magyar Honvédség és a Határõrség egységei a hatályos nemzetközi szerzõdésen alapuló hadgyakorlat ..." stb. "...csak az Országgyûlés hozzájárulásával léphetik át az államhatárt." Vagy amikor azt olvasom - ez a III. fejezet 2. pont (2) bekezdés b) aa) alpontja, hogy "Az Országgyûlés hatáskörébe tartozik az olyan szerzõdés megerõsítése, amely" - és ez a b) aa) pont ezt tartalmazza - "a hadiállapot és a békekötés kérdését a magyar honvédség és a határõrség harci cselekmények céljából való alkalmazását ... és a többi ... érinti."
Hát azért azt tudomásul kell venni, hogy rendészeti szerveket nem szoktak elvinni harci cselekményekre! Ez valamikor megtörtént 1944-ben, ha jól emlékszem, a rendõrséggel, Jaross belügyminiszterrel, mivel akkor már kevés katonaság volt, a rendõrséget átirányította a hadsereghez. De ha én ezt így fogom komolyan, hogy harci cselekményekre lehet felhasználni, akkor kérem, egy: újra visszatértünk a fegyveres erõkhöz, azaz azt jelenti, hogy a fegyveres erõk másik komponensét képezi; kettõ: akkor nem irányíthatja a kormány, mert tudomásul kell venni, hogy kormány fegyveres erõt nem irányíthat. Csak annyit irányíthat belõle, amennyit az Országgyûlés az õ jogosultságából átad. Tehát ez az ellentmondás. Ezt fel kell oldani. És most már végre el kell dönteni, hogy a fegyveres erõk részeként kezeljük-e a határõrséget vagy pedig rendészeti szervként, mert akkor mindjárt más lesz az irányítás kérdése, mindjárt más lesz az alkalmazás kérdése is.
A következõ problémakör: tisztázni kellene végre a magyar honvédség feladatát, illetve tisztázni kellene azt, hogy ki felelõs az ország belrendjéért, és kinek kell ezt a belrendet megteremteni. Ugyanis a VII. fejezetben a következõt lehet olvasni, az 1. pont (2) bekezdése: "A Magyar Honvédség alapvetõ feladata a haza katonai védelme." És hozzá kell tennem: semmi más feladata nem lehet, amit fegyverrel kell megoldani, semmi más feladata nem lehet. Ezért érthetetlen, ahogy folytatódik: "Alapvetõ feladatán túl - a rendkívül helyzetekre irányadó szabályok szerint - közremûködik az alkotmányos rend megdöntésére vagy a hatalom kizárólagos megszerzésére irányuló fegyveres cselekmények ... fegyveresen vagy felfegyverkezve elkövetett súlyos erõszakos cselekményes elhárításában..." és a többi, és a többi.
Ha valaki ebben az országban össze tud szedni vagy összeszed egy szakasz fegyverest, akikkel akciót akar végrehajtani, akkor a következõ kérdést kell feltenni: hol van, hol vannak a nemzetbiztonsági szervek? Hol van a rendõrség? Mert ha ez megtörténik, akkor mind a két szervezetet fel kell oszlatni, mert egyszerûen a rendeltetésszerû feladatának nem tesz eleget. Tehát egyszerûen képtelenség, mert ez a pártállami alkotmányból sorozatosan végigvonul az alkotmányon, ezt újra bent hagyjuk. Nincs ilyen. Kérem, mi alkotmányos demokráciában élünk.
(15.10)
Négyévenként választások vannak. Négy évig tûrni kell egy népnek azt, amit választott vagy akiket választott, és utána lehetõség van a leváltására. Nincs és egész biztos, hogy nincs is olyan dolog, hacsak nem éppen a honvédség vagy a fegyveres szerv követi ezt el, de akkor egy teljesen más helyzet alakul ki.
Tehát az teljesen indokolatlan, hogy olyan fegyveresek, akik nem ezekhez a fegyveresekhez tartoznak vagy a honvédséghez tartoznak, azok itt az alkotmányos rend megdöntésére fegyverrel úgy szövetkeznek, és össze tudnak állítani fegyveres alakulatot, hogy ezt a nemzetbiztonsági szervek és a rendõrség ne tudja érzékelni.
Persze, elõfordulhat olyan, hogy olyan helyzet alakul ki, hogy akadályozzák az alkotmányos viszonyok közötti választásokat. Akkor pedig, kérem szépen, éppen a Magyar Honvédségnek vagy a fegyveres szervnek a feladata, hogy azokat eltávolítsa akár fegyveres erõvel is, akik az alkotmányos rendet megakadályozzák, vagy ennek a mûködését. És ez legyen kormány, vagy bárki más, parlament, akkor nekik az a feladatuk igenis, hogy akár a parlamentet, akár pedig a kormányt hogyha az indokolatlanul akadályozza a választások végzését, hogy ezt megtegye.
A következõ rész, és ezzel én be is fejezem. Itt azért válaszolnék azoknak, akik a honvédelmi bizottság felvetését úgy tartják, mintha az egy teljesen légbõl kapott valami volna, és nem lenne indokolható. Én ebbe részletesen nem megyek bele, mert ez hosszú idõben telne, de azért példaképpen, hogy mennyire értelmetlen szöveget tettek bele, azt azért ismertetem. Ez az Ötödik rész, rendkívüli helyzet, az 1. pontnak a (2) bekezdése. "A védelmi helyzeten belül megkülönböztetendõ: a) a megelõzõ védelmi helyzet, amely idegen hatalom részérõl megnyilvánuló súlyos fenyegetettség, továbbá külsõ fegyveres csoport váratlan betörése esetén áll elõ."
Ha tíz embernek fölteszik a kérdést azt, hogy mondja meg, mi az a súlyos fenyegetettség, állítom, hogy húszféle választ ad. Különösen hogyha laikus, és nem is tudja, hogy mirõl lehet szó. Mert a fenyegetettség csak így megfogalmazandó, azt, kérem, nem lehet ilyen súlyos helyzetre vonatkoztatni. Mert igen, a fenyegetettséget pontosan meg lehet határozni. És ez a fenyegetettség nem más, mint amikor az az ország, amely részérõl minket fenyegetettség fenyeget, megkezdi a támadó hadmûvelethez az erõk csoportosítását. Ez az egyedi fenyegetettség. Ugyanis nem lehet casus belli az, hogy - tegyük föl - lezárja a határt. Nem lehet az, hogy visszahívja a nagykövetét. Nem lehet az, hogy - tegyük föl - kitelepíti a határ menti lakosságot. Ez még nem casus belli, tehát nem is fenyegetettség. Még egyszer hangsúlyozom, ennek megvan a pontos meghatározása, hogy mi az a fenyegetettség.
És a másik, a külsõ fegyveres csoport váratlan betörése. Kérem, egy egyszeri esetet nem lehet általánosítani. Márpedig ebben az évszázadban csak egyszeri eset történt, ez is Magyarországon. De ennek elõzménye volt. És ezt kellene figyelembe venni, hogyha akkor a kormány úgy reagál, ahogy egy normális állam a határ megsértõivel szemben reagál, akkor ez nem történik meg. Még az sem, hogy egy-két ember beszivárog.
Tehát eleve tarthatatlan ez a magyarázat a fegyveres betörést illetõen, mert akkor az történt, hogy a magyar állam szimpátiapolitikát folytatott Horvátországgal szemben, és "unszimpátiapolitikát" Szerbiával szemben, fegyverrel segítette Horvátországot, nem segítette Szerbiát, és sorolhatnám, ami adta az alapot a kormánynak vagy éppen az irreguláris csapatnak. Hogyha már ilyen szimpátia van Magyarországon velük szemben, akkor megtehetik azt, hogy szépen átjönnek a határon és oldalba vagy hátba támadják a Dél-Baranyában lévõ szerbeket.
De kérem, még egyszer hangsúlyozom, normálisan minden országban ezt úgy veszik, ha fegyveres csoport bejön, akkor vagy elfogják õket, és bíróság elé állítják, és nem hadifogolyként kezelik - tévedés ne essék -, bíróság elé állítják õket mint fegyveres banditákat, vagy pedig tûzharcban megsemmisítik. És ha ez megtörtént volna, kérem, semmi olyan nem történt volna meg, hogy bármikor is egy-két fegyveres csoport Magyarországra beszivárogjon.
Nos, tisztelt Képviselõtársaim! Ezeket vetem föl, még egyszer meggondolással a bizottságnak, és kérem vitassák meg és fogadják el, mert ezek anomáliák a koncepcióban, és nem tudom, hogy lehet majd javítani, amikor a törvényi szöveg elkészül. Köszönöm szépen a figyelmet. (Szórványos taps a kormánypártok padsoraiban.)