DR. GÉCZI JÓZSEF ALAJOS (MSZP): Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Ehhez a részhez én benyújtottam egy módosító indítványt, ami pusztán pontosító, és erre vonatkozóan további pontosító indítványokat adtak be, ilyen szempontból az én indítványomnál már jobb is van. És benyújtottam még egy kapcsolódó módosító javaslatot ezen a délelõttön, aminek még a száma nem érkezett meg. Ugyanakkor az ehhez a részhez beadott módosító indítványokról is szeretnék véleményt mondani. Én azt tudnám megállapítani, hogy sokféleképpen lehetne tipizálni a módosító indítványokat. Vannak olyan kifejezett indítványok, amelyek valóban szükséges pontosítások, és ezek az utóbbi idõben megszaporodtak, mert úgy tûnik, hogy a törvényalkotóknak egyre nagyobb köre ismeri föl, hogy ez a törvény nagyon fontos, és így a vége felé, a zárószavazás felé - a reménybeli sikeres zárószavazás felé - közeledve, ezek a logikus továbbgondolások, pontosítások is szaporodnak.
(16.20)
Ugyanakkor vannak olyan módosító indítványok is, amelyek logikusak, és nemigen járnak politikai következménnyel, tehát amelyek olyan módosító indítványokat fogalmaznak meg, amelyek csak egy szûk kört érintenek. De vannak olyan logikus módosító indítványok, amelyek viszont az egész demokratikus intézményrendszerre kihatnak, tehát amelyek nagyon széles kört zárnak ki a képviselõség lehetõségébõl. Pontosabban, abba a helyzetbe hozzák õket, hogy vagy le kell mondaniuk errõl a társadalmi státuszukról, és akkor képviselõk lesznek, vagy pedig nem igyekeznek bejutni a magyar Országgyûlésbe.
Ehhez tartoznak azok az indítványok is, amelyek egy része szerencsére már a korábbi szakaszban elenyészett, amelyekkel azt célozták, hogy bizonyos civil szervezetek, kamarák, szövetkezetek, érdekképviseletek, szakszervezetek tagjai se, vezetõi se lehessenek országgyûlési képviselõk. Ez nyilvánvalóan azzal járt volna, hogy a társadalmi szervezetek egy jelentõs része abba a helyzetbe kerül, hogy az ott politikát megtanuló emberek számára elrekesztõdik a képviselõvé válásnak az útja.
De ugyanilyen, látszólag logikus, tapasztalati logikával igazolható indítványnak tartom azt is, amit Bauer Tamás úr terjesztett be, vagy amit a másik oldalról Sepsey Tamás úr terjesztett be. Sepsey Tamás úr végigviszi a javaslatot, tehát voltaképpen minden képviselõre vonatkozik az, hogy más típusú foglalkozást nem folytathat, sõt, azt is tovább mondta, hogy akkor már a szellemi, tehát - hogy mondjam - oktatói foglalkozást se folytathasson az adott képviselõ.
Erre a helyzet mindenféleképpen nem érett meg, és én azt gondolom, hogy Magyarországon talán nem is kellene ezt sürgetni. Ez egy tipikusan rendszerváltó, laikus parlament, ahol nem volna szabad - pláne nem egy ilyen létszámú Országgyûléssel, amin valószínûleg a közeljövõben nemigen tudunk változtatni -, nem volna szabad túlerõltetni a fõállású képviselõséget. De azt gondolom, hogy a közjogi logika viszont ellentmond annak, az alkotmányozó logika ellentmond annak, amit Bauer Tamás úr képvisel, mert az állandó bizottsági tag hasonló státuszú képviselõ, még ha többet is szerepel a tévében - egyébként nem mindegyik, attól függ, hogy kinek vannak jobb médiakapcsolatai -, akkor sem mérhetõ össze az Országgyûlés elnökével. Én már egy kicsit az alelnökök szempontjából is bizonytalanabb vagyok, hiszen az Országgyûlés elnöke az alkotmányban rögzített szereppel bír; az Országgyûlés elsõ számú embere, aki egyébként közjogi méltóság, az Országgyûlés Hivataláért is felel, és bizonyos helyzetekben az ország képviseletében is lép fel itthon és külföldön. Tehát ezért nála közjogilag indokolható ez a kitétel.
A további kiterjesztést nagyon veszélyesnek tartom, és örülök annak, hogy ebben itt az elõterjesztõ álláspontja is módosult - vagy pontosabban visszamódosult, mert itt azt hiszem, hogy az eredeti álláspontja neki is inkább ehhez állt közelebb -, mert teljesen ellenkezõ hatást érhetünk el. Amennyiben az állandó bizottság elnökeinél ilyen tilalmakat állítunk fel, akkor egy kontraszelekció indul el, hiszen az, aki, mondjuk, egy nagy hírû professzor, akkor az nyilván nem fog vállalni bizottsági elnöki tagságot, hogyha arról a székérõl le kell mondania. Volt már ilyen egyébként a magyar jogban az összeférhetetlenség szabályozása tekintetében, amikor hoztak mindenféle ilyen rendelkezéseket; a 1901-es törvény is és az 1946-os is például a budapesti egyetemi tanárokat engedte a képviselõházba, de a vidéki egyetemi tanárokat például nem engedte. Nyilván, hogy az utazás miatt akkor elveszik az idejük, vagy nem tudom, miért volt a kímélet. De én mindenféleképpen arra biztatnám Bauer Tamás képviselõtársamat, hogy vonja vissza ezt a javaslatát, összezavarja ezt a kikristályosodni kezdõdõ rendszert, ami itt az utóbbi napokban beérkezõ módosító indítványok kapcsán már kitapintható.
És ugyanakkor a kiterjesztéseknél, kiterjesztés szempontjából is lehet értékelni a módosító javaslatokat. Vannak túlzóan szûkítõ módosító javaslatok is. Az egyik képviselõtársunk benyújtott olyan indítványt, amiben az egész gazdasági összeférhetetlenség kérdését zárójelbe kívánja tenni, tehát azt gondolja, hogy ezt most nem indokolt javasolni. Én azt gondolom, hogy emögött sem azt kell feltétlenül feltételeznünk, hogy néhány ember mereven kötõdik egy adott gazdasági pozícióhoz, mindenáron azt akarja megtartani, hanem valóban, a gazdasági összeférhetetlenség problémái még kevésbé kiérleltek nálunk, Magyarországon, mint a közhatalmi és egyéb más összeférhetetlenség. És ugyanakkor természetesen az ilyenfajta szûkítõ javaslatokat - tehát itt utalok az ebben a szakaszban is meglévõ, hasonló javaslatokra -, ezt természetesen a többség bizonyára és a szocialista frakció döntõ többsége sem támogatja. A túlzó kiterjesztéstõl viszont szintén óvnám magunkat, mert itt az a veszély fenyeget, hogyha olyan módosító indítványokat fogad el az Országgyûlés, amelyek elviselhetetlen mértékig kiterjesztik az összeférhetetlenséget, akkor veszélybe kerülhet a törvénynek a meghozatala.
Végül pedig a mai délelõtt benyújtott módosító indítványomról szólnék néhány szót. Én itt javasolom, hogy országgyûlési képviselõ nem járhat el Érdekegyeztetõ Tanács munkavállalói, illetve munkaadói oldalának képviselõjeként. Az Érdekegyeztetõ Tanács egy olyan szerv, ami a kormány létrejövõ érdekegyeztetésnek a szerve; de az a tapasztalat, hogy az Országgyûlés elé kerülõ ügyek is elõbb átmennek az Érdekegyeztetõ Tanácsnak a fórumain, ezért semmiféleképpen nem indokolt, hogy itt a funkciók keveredjenek, tehát hogy valaki országgyûlési képviselõként az Érdekegyeztetõ Tanácsban egyfajta kettõs arculatot kénytelen legyen képviselni. Egyébként ez nem érdeke azoknak az érdekképviseleteknek sem, akik nem tudnak maguknak országgyûlési képviselõt szerezni. Emlékezzünk rá, hogy annak idején, a taxisblokád táján is volt olyan helyzet - és nem akarok itt konkrét utalást tenni, ennél konkrétabbat -, hogy országgyûlési képviselõ voltaképpen az Érdekegyeztetõ Tanács-beli fórumot egyfajta politikai karrierépítés fórumává használta föl.
Hasonlóképpen megfontolás tárgya lehetne, de ott viszont jómagam is elálltam a módosító indítványtól, de elmondanám, hogy ez is egy probléma lehet, hogy a három országos köztestületi kamarának az elsõ számú vezetõje esetében szintén megfontolandó lehet, hogy lehet-e országgyûlési képviselõ, mert egy köztestületi kamara az Országgyûléssel különös viszonyban van. Itt viszont, mivel hogy még ez az intézményi rendszer nem alakult ki igazán, nem kristályosodott ki, én azt gondolom, hogy korai egy ilyen típusú módosító indítványnak a benyújtása. Köszönöm szépen.