DR. SEPSEY TAMÁS (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselõtársaim! A gazdasági összeférhetetlenség szabályozása az a terület véleményem szerint, ahol kézzelfoghatóan tetten érhetõ az a kétarcúság, amely a jelenleg kormányzó koalíciós pártokat jellemzi.
Szóban és - mint ahogy nemrég tapasztaltuk itt, az Országgyûlés ülésén is - mindig a korábbi idõszak visszaélésére hivatkoznak. Most itt lenne a lehetõség, hogy szabályozzuk ezt a területet, akkor teljesen nyíltan, tisztán és egyszerûen. Mondjuk azt: országgyûlési képviselõ gazdasági társaság igazgatóságában, felügyelõbizottságában tisztséget nem viselhet. Ez egy mondat lenne, és ezzel a vitát le lehetne zárni, és ezzel adott esetben el is érnék, mondjuk, szabaddemokrata képviselõtársaim, hogy el lehessen hinni, hogy milyen tiszta elvi alapokon ostorozták a '90 és '94 közötti kormányt az osztogatások miatt.
(16.40)
Nem ez történik, igen tisztelt képviselõtársaim. Ezt a Magyar Demokrata Fórum által, illetõleg általam benyújtott javaslatot nem támogatják. Az elõterjesztõ sem támogatja, és a nyilatkozatokból hallottam, hogy a Magyar Szocialista Párt sem támogatja, és a Szabad Demokraták Szövetséget sem támogatja. És akkor el lehet gondolkodni azon, hogy akkor az összeférhetetlenségnek mi az elvi indoka. Mert azt tetszenek mondani, hogy 10 százalékos állami részesedés esetén húzunk egy határt, 10 százalék fölött összeférhetetlen, 10 százalék alatt már nem összeférhetetlen. Elnézést kérek, én azt hiszem, hogy ez nevetséges dolog. Mindenfajta százalékos határnak a meghatározása az már egyfajta becslés. Hogy én úgy gondolom, hogy x összegnél befolyásolható a képviselõség, x alatt nem befolyásolható.
Kíváncsi leszek majd arra, hogy a közvélemény elõtt, az értõ közvélemény elõtt hogy lehet megmagyarázni a 10 százalékos határt. Én úgy gondolom, sehogy. Kíváncsi vagyok arra, hogy a közvélemény elõtt hogy lehet megmagyarázni a Szabad Demokraták Szövetsége azért visszalép, és egy egész komoly szférára, a bankszférára megpróbálja kiterjeszteni az összeférhetetlenséget. Holott ott is magántõke van, ott is a vállalkozás szabadságának kellene érvényesülni.
Csak ezek után, ha ilyen területeken áttörjük az elvi korlátokat, akkor nem tudom megérteni, hogy más területeket viszont miért hagyunk ki belõle. A jelenleg az üzlet nemcsak a hitelintézetekre, a biztosítótársaságokra, önkéntes kölcsönös biztosítópénztár - és nem akarom sorolni még ezeket a szervezeteket - szorítkozik. Hanem a gazdasági élet számtalan területén ezek az összeférhetetlenségi pozíciók fölmerülhetnek. Nem biztos, hogy fölmerülnek, csak fölmerülhetnek.
De ha már képviselõtársaim a magánszférára részben ki akarják terjeszteni, akkor tessenek kiterjeszteni az egész magánszférára is! És terjesszük ki az önkormányzatokra is! A kétarcúság itt érhetõ tetten a kormánypártok esetében, hogy az önkormányzatoknál is megpróbálják megállítani, és azt mondani, hogy a sima városi önkormányzatok vagy községek által alapított gazdasági társaságok esetében a tisztség már nem összeférhetetlen.
Hát, igen tisztelt képviselõtársaim, itt nem az alapítónak a jogi fogalma dönti el, hogy a tisztség összeférhetetlen vagy sem. Ha egy megyei jogú város - ahogy az elõbb hallottuk - alapít egy társaságot, ott összeférhetetlen a felügyelõbizottsági tagság. Hogyha egy város alapít, nem megyei, ott nem összeférhetetlen. Én úgy gondolom, hogy - hiába bólogat Bauer képviselõtársam - ennek az elvi alkotmányjogi indokát igen nehéz lesz megmagyarázni. Igen nehéz lesz indokát adni, hogy akkor mi az összeférhetetlen egyébként az országgyûlési képviselõ és a gazdasági társaság vezetõ tisztségviselõ funkciója között. Mert vagy mindenhol ezt összeférhetetlennek találom, amit el tudok fogadni és amit támogatok is, vagy pedig sehol. Mert a kettõ között átmeneteket megállapítani mindig rettenetesen veszélyes. A korlátoknak a meghúzása ugyanis adott esetben egy történelmi szituációtól függ. Ezt a törvényt viszont nem 1996 végének viszonyaira próbáljuk teljes egészében adaptálni, hanem hosszú távon szeretnénk biztosítani képviselõi függetlenséget. Szeretnénk biztosítani, hogy a képviselõknek a döntéshozatal során a függetlensége bizonyos gazdasági erõktõl biztosítva legyen.
Azáltal, hogyha itt fölparcellázzuk ezeket a területeket; ha az állami részesedés mértékét százalékhoz kötjük; hogyha az önkormányzatok egy részét megengedjük, más részét viszont kizárjuk; ha a magánszférának egy részére kiterjesztjük, más részükre nem terjesztjük ki, én azt hiszem, hogy nagyon felemás lenne a szabályozás és nem érné el a kívánt célt. Ez volt az egyik lényeges része a hozzászólásomnak.
A másik pedig az általam benyújtott módosító javaslat, amelyet az együttes jelentés 24. sorszáma alatt találnak meg képviselõtársaim. Kiindulva az elõterjesztõ logikájából, hogy a képviselõnek a befolyásolási lehetõségét kell korlátozni, én javaslatot tettem, hogy ne csak a gazdasági társaságok vezetõ tisztségviselõi posztja legyen összeférhetetlen a képviselõséggel, hanem minden olyan szerzõdéses jogviszony, amely országgyûlési képviselõ vagy házastársa, illetõleg gazdasági társaság között létrejön.
Ugyanis én nem látom be - lehet egyébként, hogy felfogóképességemnek a szerény mértéke ennek az oka -, hogy miért tételezzük fel, hogy egy országgyûlési képviselõt befolyásolni lehet azáltal, hogy egy igazgatóságnak a tagja, de nem lehet befolyásolni azáltal, hogy ugyanez a társaság köt vele egy megbízási szerzõdést, vagy pedig ez a társaság alkalmazza õt. Nem, elnézést kérek, Bihari képviselõtársam, nem olyan nagy különbség. Ha visszaélésszerûen akarják gyakorolni ezeket a befolyásolási lehetõségeket, akkor jól tudjuk, hogy egy megbízási szerzõdés, egy szaktanácsadói szerzõdés ugyanolyan befolyásolást ad a gazdasági társaságnak, minthogyha a gazdasági társaság igazgatóságában lenne az illetõ.
Ennek a szakasznak a második bekezdésében viszont ki szeretném terjeszteni az összeférhetetlenséget azon gazdasági társaságok, illetõleg az állam és az önkormányzat között, amely gazdasági társaságokban az országgyûlési képviselõ tulajdoni hányaddal rendelkezik. Mert ha önök föltételezik, hogy megvehetõ az országgyûlési képviselõ, lekenyerezhetõ - mert állítólag ez volt a felügyelõbizottságok, az igazgatótanácsi tagságok osztogatásának az indoka -, akkor leginkább azzal lehet lekenyerezni, hogyha a képviselõnek van egy cége, egy vállalkozása és az állam, illetõleg az önkormányzat folyamatos megrendelésekkel látja el ezt a céget. Megvan oldva a dolog, igen tisztelt képviselõtársaim, üzleti alapon megvették a képviselõt. Én úgy gondolom, hogy ennek a javaslatnak a megfontolása - elfogadás esetén - tisztábbá teszi az országgyûlési képviselõ függetlenségét.
Nem tudom, hogy érint-e jelen levõ képviselõket, de ennek ebbõl a szempontból, én azt hiszem, jogilag nincs relevanciája. A lényeg az, hogyha befolyásolást akarjuk csökkenteni, nemcsak arra kell gondolni, hogy bizonyos posztok esetében fölmerül ez a lehetõség, hanem arra is kell gondolni, hogy az állam, illetõleg önkormányzatok és a képviselõk közötti üzleti kapcsolat legalább olyan mértékben veszélyezteti a képviselõséget, mint adott esetben egy gazdasági társaságban levõ tisztségviselés.
(Az elnöki széket dr. Kóródi Mária, az Országgyûlés alelnöke,
a jegyzõi széket dr. Trombitás Zoltán helyett dr. Kiss Róbert
foglalja el.)
Ezért én kérném az elõterjesztõt, hogy bizonyos szempontból fontolja meg azért a 24. pontban elõterjesztett javaslattal kapcsolatos állásfoglalását. Elnök asszony, köszönöm szépen.