DR. BIHARI MIHÁLY a napirendipont elõadója: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselõtársaim! Az a helyzet K. Csontos Miklós és Daróczy Zoltán 37. pontban elõterjesztett javaslatával kapcsolatban, hogy pont az ellenkezõjét érik el, mint amit szeretnének. Õ azt mondja, hogy aggályos az, hogy a törvénytervezet azt mondja ki, hogy egy-egy alkalommal maximum kéthavi alapdíjnak megfelelõ összegû ajándékot fogadhat el a képviselõ. Ezt õ aggályosnak tartja, mert ez akár az év 365 napjára kiterjedhet. Ez igaz, mármint ad absurdum víve, ad absurdum víve, ez igaz. Na, de amit õ javasol, annak mi lesz az eredménye, ha ez nincs benne?
Akkor az év minden napján akár 20 millió forint, 50 vagy 100 millió forint értékû ajándékot is elfogadhat. Hiszen, hogyha nincs korlátozva az ajándékozás - egyébként ez a mai helyzet is - ma sincs semmilyen tilalmi szabály az ajándék elfogadását illetõen, ha tehát kihagynánk a törvénytervezetnek ezt a paragrafusát, akkor korlátlan mennyiségben és korlátlan alkalommal, számszerû alkalommal fogadhatna el a képviselõ ajándékot.
Itt két véglet van, ugye. Az egyik az, hogy bármilyen ajándékot fogadhasson el a képviselõ. Daróczy Zoltán képviselõtársamnak egyébként ez volt az igazi indoka, hogy hadd fogadjon el bármilyet, úgysem kapnak a képviselõk ajándékot - mondotta -, õ nem tud olyan esetrõl, hogy a képviselõk kaptak volna - egészen jelentéktelen noteszt, tollat vagy egy mappát leszámítva - ajándékot. A másik, hogy a képviselõ erkölcsi jó érzékére kell bízni azt, hogy ne fogadjon el ajándékot. Hát hogyha valóban istenekbõl állna a társadalom, akkor azt gondolom, hogy ez a szabály élne és nem lenne szükség szabályozni. Tehát ez az egyik eset, hogyha egyáltalán nem szabályozom az ajándékozást, akkor mindent el lehet fogadni.
A másik eset, hogy mindenféle ajándék elfogadását megtiltom, ez is egy egyszerû szabály lenne, hát ez a legkézenfekvõbb szabály, azt kimondani, hogy a képviselõ semmilyen ajándékot nem fogadhat el. Csakhogy, tudjuk jól, hogy a képviselõ közéleti szereplésével kapcsolatban egy csomó esetben kerül olyan helyzetbe, amikor egy ajándéknak a visszautasítása az durvaságnak számít. Nemcsak egyszerûen erkölcsileg kifogásolhatónak, hanem értetlenséget kiváltó magatartásnak számít, mondjuk egy ilyen mappának, egy tollnak vagy akárminek az elfogadása. Ettõl a méltatlan helyzettõl kell valamilyen módon megszabadítani a képviselõt. Egyébként a módosító indítványok, K. Csontos Miklós és Daróczy Zoltán képviselõtársaim módosító indítványát leszámítva, csak az összegszerûség és a gyakoriság tekintetében hoztak újdonságot. Az övéké az homlokegyenest koncepcionálisan ellentétes, mert õk elhagyni javasolják ezt a szakaszt, aminek az a következménye - pont az ellentéte, mint amit a kifejtett képviselõtársam az érveivel az elõbb -, tehát pont az ellentétes hatást érné el vele, vagyis, hogy bármilyen ajándékot, bármilyen összegben és bármilyen gyakorisággal elfogadhatna.
A többi módosító indítvány az az egyik a kéthavi helyett egyhavit javasol, a másik egy évre akarja szabályozni az elfogadhatóságot, amibõl például olyan lehetetlen helyzet adódna, például Trombitás képviselõtársam javaslata szerint, aki egy évre maximum kéthavi összegben maximálná az elfogadható ajándéknak a mértékét még azt is megmondja, hogy egy-egy alkalommal a tiszteletdíj egyötödéig terjedne ez. Na most, ha valaki, mondjuk, az év elsõ 5 hónapjában kap annyi ajándékot - mappát, tollat és ehhez hasonlót -, amivel kitölti az elfogadható ajándéknak az összegét, akkor az év hátralévõ hét hónapjában minden ajándékot, a legegyszerûbb, a legkisebb ajándékot is csak puszta kedvességet kifejezésre juttató vagy szimbolikus jellegû, de valamilyen értéket hordozó, valamilyen értékkel bíró ajándékot is kénytelen lenne visszautasítani.
Tehát jogos, azt hiszem, a társadalomnak az az igénye és követelménye, hogy a képviselõt ne lehessen túl nagy értékû ajándékokkal befolyásolni, ezen az alapon valamilyen módon a döntéshozói függetlenségét megszüntetni, mert ez az eredeti filozófiája az egész összeférhetetlenségi szabálynak, hogy az összeférhetetlenségekre nem azért van szükség, hogy ne legyen korrupt a képviselõ, arra más jogszabályok vannak; a korrupciót a büntetõ törvénykönyv tiltja, tiltotta eddig is, tiltani fogja ezután is stb., hanem azért volt szükség összeférhetetlenségre, hogy a képviselõ lelki függetlenségét, politikai meggyõzõdésbeli függetlenségét biztosítsa, ne legyen külsõ befolyásnak alávetve. Ez az indoka. Az ajándékozásnál is errõl van szó, hogy ne érezze azt, hogy egy ajándék, egy túl nagy összegû, vagy nagy értékû ajándék kapcsán valamilyen viszontszolgáltatást várnak el tõle, ezt kell elkerülni. Ezért a kismértékû, protokolláris jellegû, a szokásos, a világon mindenhol elfogadott mértékû, kismértékû ajándékok elfogadását valamilyen módon lehetõvé kell tenni. Ezt valamilyen módon összegszerûséggel kell korlátozni. Én el tudom fogadni azt is, hogy ez ne kéthavi legyen, hanem egyhavi legyen - mármint egyhavi alapdíjnak megfelelõ értékû legyen ez az ajándék. Ezen nem vitatkozom, nem ez a vitának az igazi alapja.
A gyakoriság tekintetében viszont lehetetlen helyzetet teremtenénk, hogyha nem az egy-egy alkalommal való elfogadhatóságot korlátoznánk, hanem mondjuk egy évre szabnánk meg az elfogadható ajándéknak a mértékét. Köszönöm.