DR. GÉCZI JÓZSEF ALAJOS (MSZP): Itt érkeztünk el a legnehezebb kérdéseihez - véleményem szerint - a törvénynek. Pontosabban ahhoz a szakaszhoz, ami az eljárásokra vonatkozik, illetve majd a hatálybalépésre vonatkozó szakaszok is közelednek hozzánk. Ez az a témakör, ami egészen az utóbbi idõkig az összeférhetetlenségi törvény körül munkálkodó szakértõk és jómagunk figyelmét is nem eléggé ragadta meg. Hiszen a két és fél éves egyeztetési folyamat során arra koncentráltunk, és talán az elmúlt parlamenti ciklusban lévõ kísérletek nyomán is arra koncentráltunk, hogy egyrészt az átláthatóságot demonstráljuk, emlékezzünk például Katona Béla javaslatára, vagy pedig - és a tartalmi összehangolásra -, tehát, hogy melyek azok az összeférhetetlenségi esetek, amelyeket a különbözõ parlamenti pártok el tudnak fogadni, ami alapján egy konszenzus kialakulhat.
És viszonylag keveset koncentráltunk az eljárási kérdésekre, a garanciális szabályokra, és ezért ugyanakkor megint csak azt kell hogy mondjam, hogy szinte az utóbbi napokban megjelenõ módosító indítványoknál ez már hangsúlyosabban jelenik meg, tehát látszik, hogy a törvénynek most már van esélye, hogy megszülessen, mert ha már a garanciák és a részletes eljárási ügyek is foglalkoztatják a képviselõket, a módosítóindítvány-tevõket, az elõterjesztõt és másokat is, akkor biztos, hogy ez eredményesen végig vihetõ.
Én adtam be több módosító indítványt és kapcsolódó módosító indítványt is az eljárási kérdésekre vonatkozóan, és ezeknek egy része, mivel hogy már közben tudomásom van róla, hogy az elõterjesztõ vagy a bizottságok készülnek kapcsolódó indítványra - ezeknek egy része már elenyészett -, de nem is az volt a célom, hogy ezen indítványok egy az egyben elfogadhatók legyenek, hiszen már most a kapcsolódó indítványban magam is ellentmondásba kerültem a módosító indítványaim egy részével, hanem az, hogy erre a figyelmet felhívjam.
Az egyik legfontosabb dolognak én azt tartanám, hogy a mentelmi jog analógiájára az Országgyûlés elnökéhez érkezzenek be az iratok, illetve a bejelentések. Most itt történt egy módosulás, amennyiben legalábbis az Országgyûlés ezt majd elfogadja, hogy az utóbbi napokban folyó egyeztetések során kezd egy olyan álláspont kikristályosodni, hogy külön kellene kezelni a bejelentési jogot és a kezdeményezési jogot.
Tehát én azt gondolom, hogy a populáris akciónak teljesen elejét venni nem volna szabad, tehát a társadalomnak éreznie kell azt, hogy neki joga van, ha észlel összeférhetetlenségi jelenséget, ebben a dologban eljárni. Tehát ezért egy összeférhetetlenségi bejelentést fontosnak tartok, és ebben az esetben viszont teljesen egyértelmû, hogy ennek az Országgyûlés elnökéhez kell beérkeznie, hiszen az Országgyûlés elnöke az Országgyûlést képviseli kifelé, ráadásul az Országgyûlés Hivatalának is az elsõ számú irányítója.
(17.30)
Tehát ott biztosítható, létezik az az apparátus, ami ezeket befogadja, kezeli, nyilvántartásba veszi és utána ezt továbbítja az összeférhetetlenségi bizottsághoz. Ezért én azt is megfontolásra ajánlom, hogy olyan megfogalmazás kerüljön bele a törvénybe, ami arról szól, hogy az Országgyûlés elnöke az összeférhetetlenségi bizottsággal együttmûködve jár el összeférhetetlenségi ügyekben, hasonlóképpen együttmûködve a bizottsággal fogadja be, veszi nyilvántartásba a vagyonnyilatkozatokat és gondoskodik a titkok védelmérõl, mert - hogy csak a technikai feltételeknél maradjunk - amennyiben az összeférhetetlenségi bizottsághoz kerülne teljes mértékben mondjuk az iratkezelés-befogadás, akkor oda egy teljesen külön apparátust és teljesen új biztonsági rendszert kellene kiépíteni. Ezért én azt gondolom, hogy a betekintésnek a kezelése, a bejelentés esetén az eljárások megindítása, ennek kapcsán az iratok megkérése, ez a bizottsághoz kell hogy kerüljön, de az egésznek a regisztrálása, nyilvántartása, a titkok védelme, az inkább az Országgyûlés elnöke háza táján indokolt, hogy történjen.
Azt pedig nagyon kategorikusan ajánlanám a parlamenti képviselõknek, hogy az állampolgári bejelentés esetén semmiféleképpen ne menjünk abba bele, hogy itt ez a bizottsághoz menjen, és vannak erre vonatkozó módosító iratok másoktól is. Ebben az esetben ugyanis a parlament bizottsága, mintegy kiragadva az Országgyûlés bizottságai közül, nem a parlament, mint eddig megszoktuk, tehát belsõ bizottsága lenne, hanem a parlamentbõl kifelé, ha úgy tetszik, még hivatalként is mûködõ bizottság, hiszen akkor reagálni kellene az állampolgároknak a bizottsági szinten a bejelentésre és egyébre, ami egy furcsa parlamenti - hát - ügyészségi szervezet kialakulását eredményezné.
Az általános vitában is elmondtam, még egyszer hangsúlyoznám, hogy volt is ilyen tapasztalat mindaddig, amíg az állampolgárok meg nem szokták, hogy a mentelmi jog nem azt jelenti, hogy itt föl lehet jelenteni a bizottságnál valakit; addig valóban sok névtelen levél meg telefonos bejelentés és egyéb érkezett a bizottsághoz. A sajtó segítségével sikerült, ha úgy tetszik, ezt a divathullámot megszüntetni, legalábbis az utóbbi idõben, az utóbbi egy évben szinte kizárt, nem volt ilyen jelentés. Ezért tehát én azt javaslom, hogy az eljárásnál ezeket a garanciákat építsük be, és ha lehet, akkor bizottsági jelentés és más formában vigyük tovább.
Ugyanígy a mentelmi jog analógiájára azt is biztosítani kell az eljárásban, hogy az érintett képviselõ a bejelentésrõl haladéktalanul értesítést kapjon, tehát hogy tudja azt, hogy õellene valaki bejelentést tett, vagy tudja azt, hogy ellene országgyûlési képviselõ kezdeményezést tett, és azt is biztosítani kell, hogy az érintett képviselõ az eljárás minden szakaszában értesítve legyen, tehát lehetõsége legyen arra, hogy felszólaljon és önmagát megvédje. Illetve még egy eset van, amikor nagyon fontos az érintett képviselõnek a nyilatkozata, mert elképzelhetõ - különösen itt a közbeszerzésekre vonatkozó szabálynál meg itt a 10 százaléknál -, elképzelhetõ, és néhány más pontot is fölsoroltam még itt a módosító javaslatomban, elképzelhetõ olyan összeférhetetlenségi eset, amirõl az érintett képviselõ jóhiszemûen nem tud.
Ezeknek egy részét Sepsey úr kizárta a módosító javaslatából, ami jó, de még maradt néhány olyan összeférhetetlenségi eset, ami nem ilyen nyilvánvaló, tehát mindenki tudja, hogyha valaki elmegy ügyésznek vagy igazgatósági tagnak, az azonnal látszik, hogy ez összeférhetetlen, de vannak olyan összeférhetetlenségi esetek, amelyeknél nem tud róla. Tehát akkor lehetõséget kell adni a képviselõnek, hogy az összeférhetetlenségi bejelentés után is még - és az országgyûlési határozat elõtt - az összeférhetetlenséget megszüntesse. Ez az egyik.
Na most a másik, amirõl mély fájdalommal vettünk tudomást az utóbbi napokban, bár hamarabb is tudomást vehettünk volna róla, mert az alkotmányban benne van, csak nem értelmeztük egyértelmûen, hogy az összeférhetetlenség kimondását az Országgyûlés egyszerû többséggel hozza meg. A mostani alkotmányban így van, sajnos. Nyilvánvaló, hogy a törvényhozó a rendszerváltáskor létrejövõ elsõ alkotmánynál nem gondolt arra, hogy az összeférhetetlenség ügyében ilyen diszkrecionális mérlegelés válik majd lehetségessé, mint ahogy a mostani törvény alapján van, hanem akkor csak a nyilvánvaló összeférhetetlenségre gondolt a törvényhozó. Persze belevette, hogy errõl majd még külön törvény is rendelkezhet, de nem feltételezhetõ még a legjobb szakmai felkészültséget és jóhiszemûséget is elõregondolva vagy hátragondolva, hogy '89-ben és '90-ben az összeférhetetlenség részletes szabályozása állt a parlamenti pártok középpontjában.
Ezért tehát nyilvánvaló, hogy ezzel már sokat most nem tehetünk, mert az alkotmány tehát azt rendeli, hogy egyszerû többséggel hozzunk határozatot, de a magunk számára föltétlenül meg kell jegyezni, hogy az alkotmánymódosítás során ezt föltétlenül - a mentelmi jog analógiájára - a kétharmados szabályok közé kell venni. Mert igaz, hogy ilyet nem feltételezünk, de azért, hogy 51 százalékkal egy összeférhetetlenséget ki lehessen mondani, ez bizonyos szituációkban veszélyes lehet, és ez megint csak nem is feltétlenül abból következik, hogy a demokráciát valaki veszélyezteti, hanem ha élezõdik a politikai harc, akkor az természetes... Nem biztos, hogy jól mondom a statisztikát, de az 1875 utáni 15 évig alig volt 15-20 összeférhetetlenségi bejelentés, majd a századforduló körül volt egy hullám, amikor 150 körül volt öt év alatt.
Tehát itt ez bizonyos korszakok érdekharca, ez politikai harchoz is kötõdhet. Ezért még, ha úgy tetszik, megint csak szerencse, hogy Sepsey Tamás javaslata, ez legalább néhány, bizonyos méltatlansági összeférhetetlenség esetében kimondta, hogy itt nem lehet tenni, nem lehet kizárni a képviselõt, nem lehet a mandátumától megfosztani. Persze megint más kérdés, hogy ebben az esetben milyen szankciót lehet kimondani, ejnye-ejnye típusú határozatot - de hát ez ki fog majd forrni, mert egyfajta etikai szerep majd a parlamentben késõbb kialakul, ebben a törvényben ez már nem vihetõ keresztül.
A másik az a módosító javaslatom, ami még lehetõséget ad az országgyûlési képviselõnek, hogy az utolsó pillanatban megszüntesse az összeférhetetlenséget, feltéve, ha jóhiszemûen volt összeférhetetlen, mert, még egyszer mondom, ilyen szerintem elképzelhetõ. Annál is inkább súlyos ez a probléma, mert mindannyian tudjuk, hogy a mentelmi jog esetében úgy történik a dolog, hogy kiadja a parlament, pontosabban felfüggeszti a képviselõnek a mentelmi jogát, majd utána ez kikerül a bírósághoz, és a bíróság ítélkezik, és még egyáltalán nem arról van szó, hogy a mandátuma valakinek megszûnne, míg ebben az esetben a mandátum az országgyûlési határozattal egy idõben voltaképpen már megszûnik, tehát mondjuk, ha ez délben megszületik, akkor már délután mehet is haza az országgyûlés képviselõje.
Nem akarnám az összes ilyen eljárási szabályt most körbejárni, már csak azért sem, mert még egyszer mondom, itt többen nyújtottak be módosító javaslatot és ezeket a hétfõi együttes bizottsági ülésen majd át tudjuk tekinteni. Köszönöm szépen a figyelmet. (Gyér taps.)