DR. SZOLNOKI ANDREA (SZDSZ): Tisztelt Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Kedves Képviselõtársaim! Ma délelõtt a vita általános részének megnyitóján Selmeczi Gabriellától elhangzott az a mondat, hogy ennek a törvényjavaslatnak egyetlen pozitívuma, hogy idõben került a parlament elé. Én azt gondolom, hogy ennek a törvényjavaslatnak több pozitívuma is van, mint ahogy azt Selmeczi Gabriella gondolja, de kétségtelen tény, hogy egy nagyon nagy elõnye az, hogy itt van a parlament asztalán és foglalkozhatunk vele. Hiszen évek óta nem fordult elõ ez, hogy a Pénzügyminisztérium, a pénzügyminiszter idõben nyújtotta volna be a társadalombiztosítások, Egészségbiztosítási és Nyugdíjbiztosítási Alap jövõ évi költségvetését. És általában, amikor a koalíciós pártok vagy akár az ellenzék padsoraiból jött valaki szónokolni ide az emelvényre, nehezményezte, hogy nincs lehetõségünk az állami költségvetéssel azonos idõben tárgyalni az egyik legnagyobb pénzösszegeket kezelõ egészségbiztosítási és nyugdíjbiztosítási alapok éves költségvetését.
(17.50)
Az, hogy az idén nem fordult elõ és hogy ma ezzel foglalkozhatunk, ez a Pénzügyminisztérium és a pénzügyminiszter alapos és pontos munkáját dicséri, amit e helyrõl is nagyon köszönök, hogy az elsõ évben bekövetkezett. (Taps a kormánypártiak padsoraiból.)
A társadalombiztosítási alapok költségvetését jövõ évre a Pénzügyminisztérium nullszaldósra tervezi. Nézzük meg, hogy mi adhat okot arra, hogy mind a bevételi oldal, mind a kiadási oldal garanciái megteremtõdjenek! A bevételi oldal garanciáit, tisztelt képviselõtársaim, itt a parlamentben, jópár héttel ezelõtt megalapoztuk, azokkal a törvényekkel, amelyeket elfogadott a parlament. Nevezetesen az egészségügyi hozzájárulásról szóló törvényrõl, a '75. II. társadalombiztosítási törvény módosításáról és az ehhez kapcsolódó finanszírozási törvények módosításáról. Ezeket a törvényeket megszavazva egy biztos bevételi forrást jelent a társadalombiztosítási alapoknak az, hogy most már a járulékalapot kiszélesítettük, és az egészségügyi hozzájárulásról törvényt alkottunk. De érdemes megnézni, hogy mi biztosítja a kiadási oldal biztonságát is. A Nyugdíjbiztosítási Alap költségvetésénél a kormány 19,5 százalékos nyugdíjemeléssel számol, és valószínû, hogy ez is lesz a jövõ évre a nyugdíjemelés mértéke, tehát 19,5 százalék, és ezt az év elsõ hónapjában kaphatják meg a nyugdíjasok a kormányhatározat szerint.
Valóban igaz az, amit Torgyán képviselõtársam a délelõtti vitában említett, hogy ahhoz, hogy ez bekövetkezzen, a társadalombiztosítás '75. II. törvényét módosítani szükséges, de megoldásként kínálkozik az, amit viszont Kiss József említett a délelõtti vitában, hogyha úgy fogjuk föl, hogy az elsõ emelés januárban következik be 19,5 százalékkal, és utána a második emelés nulla százalékkal következik be, akkor végül is eleget teszünk ennek a jogszabálynak is, és nem szükséges a '75. II. törvényt módosítani. Én nem érzek bizonytalanságot a Nyugdíjbiztosítási Alap bevételi és kiadási oldalánál. Valószínû, hogy ez teljesíthetõ.
Az Egészségbiztosítási Alap költségvetésének a kiadási oldalánál viszont már bizonyos gondjaim vannak. A gyógyító-megelõzõ kasszára a jövõ évre 258,5 milliárd forintot tervez a Pénzügyminisztérium. Ez, ha leszámítjuk a 3,5 milliárdos, végkielégítésekre szánt összeget, 11,3 százalékkal több, mint az elõzõ évben volt. Ha ezt a 11,3 százalékot nézzük, hogy ez elég-e az alapellátásban a háziorvosi praxisok, a megnövekedett háziorvosi praxisok finanszírozására; a fogászati ellátások finanszírozására; a járóbeteg-szakrendelõk és a kórházi mûködési költségek finanszírozására, akkor bizonyos fokig kétkedõ vagyok. És akkor még nem vettem figyelembe azt az ígéretét a kormánynak, amely 17 százalékos bérköltség-növekedést és 22 százalékos dologi költség-növekedést irányoz elõ a jövõ évben.
Sokszor halljuk mostanában, hogy az 1996. évi költségvetésben sem volt benne az EDDSZ és a kormány által megkötött megállapodás. Márpedig a kormányfõ és a népjóléti miniszter írta alá a kormány oldaláról. Én azt gondolom, hogy a megállapodást mind a két fél kicsit elhamarkodva írta alá. Hiszen ha még benne is lett volna a gyógyító-megelõzõ kasszában a béremelésnek az ellentételezése, akkor sem biztos az, és akkor sem írhatta volna alá az EDDSZ ezt a megállapodást, akkor sem garantálhatta volna, hogy az összes gyógyító-megelõzõ helyen: a járóbeteg-szakrendelésekben, a kórházakban hozzájutnak ehhez a béremelkedéshez a dolgozók. Hiszen, mint tudjuk, a kórházakban teljesítmény arányában, és a járóbeteg-szakellátásban is - pontrendszer alapján - teljesítmény arányában kapják a finanszírozásokat a kórházak és járóbeteg-szakrendelõk. Ha kevesebb a teljesítménye, hiába ígérte meg a miniszterelnök vagy a népjóléti miniszter vagy akár az EDDSZ ezt a béremelést, hiába van benne ez a béremelésre szánt összeg a gyógyító- megelõzõ kasszában, mégsem juthat hozzá valójában a dolgozó. Ez nem olyan egyszerû, mint régen, a szocializmusban, amikor elhatároztak egy bérpolitikai tervet, és azt véghezvitték. Ez sokkal bonyolultabban valósul meg az egészségügyben, és erre a jövõben bármilyen megállapodás aláírásánál, azt gondolom, hogy figyelni kell.
Tehát a gyógyító-megelõzõ kasszára szánt 258,5 milliárdot magam részérõl kicsit kevésnek tartom, és egyetértek azzal, hogy minimálisan 3 milliárddal, de inkább héttel kellene megemelni ennek a kasszának a fölsõ plafonját ahhoz, hogy biztonsággal finanszírozható legyen az egészségügy. De - mint ahogy a leköszönõ népjóléti miniszter úr is említette az utolsó sajtótájékoztatóján - az egészségügynek minimálisan 20-25 milliárd tõkeinjekcióra volna szüksége ahhoz, hogy talpon tudjon maradni. Én azt gondolom, hogy ebben igaza van a leköszönõ népjóléti miniszternek, csak kár, hogy nem tudta megvalósítani ezeket az elképzeléseit még miniszter korában. Ezzel együtt, azt gondolom, hogy az egészségügy megelégedne két évben erre a 20 milliárdra, tehát ebben az évben egy 10 milliárd, és a jövõ évben újabb 10 milliárdot kellene a gyógyító-megelõzõ kasszába befolyatni ahhoz, hogy a kórházi adósságállományok megszûnjenek, hogy gyógyszerhiány és a gyógyszereknek a finanszírozása biztonságos legyen.
A járóbeteg- és a fekvõbeteg-ellátáson 9 milliárdos megtakarítással számol a beterjesztõ. Én azt gondolom, hogy ez csak egy nagyon felületes becslésen kell hogy alapuljon, ez a 9 milliárd, hiszen ebben az évben is számoltak már 8-9 milliárddal a kórházi kapacitásszûkítésnél, és ez sem következett be. Nem beszélve arról, hogy elõször ahhoz, hogy kapacitást lehessen szûkíteni, hogy kórházi szerkezetet lehessen változtatni, ahhoz elõször tõkeinjekcióra van szükség, és csak utána lehet a kapacitásszûkítést megoldani.
A 3,5 milliárd, ami a végkielégítésekre bekerült, az nagyon jó, hogy ott van. Hiszen ha 10 ezer ágyat csökkentünk az országban, az minimálisan 10 ezer dolgozó elbocsátását jelenti a szakmában. Minimálisan. A 10 ezer dolgozóra 3,5 milliárd - azt kell mondjam - még sokszor talán kevés is lesz. Viszont nem nagyon tudom, és nem értem, hogy miért került ez be az Egészségbiztosítási Alap költségvetésébe. Értem a szándékot, csak megint azt nem értem, hogy hogy kerül majd a kórházakba. Hiszen a kórházban csak egyetlen egy úton kerülhet finanszírozási összeg: a teljesítmény arányában. Ha a teljesítmény arányában kerül a kórházhoz, akkor nem biztos, hogy végkielégítésre lehet azt fordítani. Tehát egyelõre nem látom a technikát, ahogy a kórházak a végkielégítésükhöz hozzá fognak jutni, márpedig ez nagyon fontos.
A gyógyszertámogatásra 81,1 milliárdot szán a Pénzügyminisztérium. Jelenleg ebben az évben, 1996-ban már 82 milliárdot költöttek el gyógyszerre, tehát nem tudom, hogy milyen jogszabályok és milyen kormányrendeletek követik ezt az alapok költségvetését, amely biztosítja, hogy ilyen kevés összeg is elég a gyógyszertámogatásra. A táppénzre szánt 41,4 milliárd, amely 7,6 százalékkal magasabb az 1996- osnál, azt gondolom, hogy elég lesz a táppénzek kifizetésére.
A következõ gondokat látom továbbá az Egészségbiztosítási Alap költségvetésében és a Nyugdíjbiztosítási Alapnál is: ha likviditási gondjai vannak a két alapnak, akkor 35, illetve 40 milliárd erejéig bejárhat kamatmentes hitelre az állami költségvetésbe, efölött viszont csak a jegybanki alapkamattal juthat hozzá hitelhez. Viszont nem látom ennek a jegybanki alapkamatnak az ellentételezését ebben a tekintetben. A gyógyító-megelõzõ kasszán belül átcsoportosításokat végezhet az Egészségbiztosítási Önkormányzat. Én ezt nagyon aggályosnak találom. Akkor miért hozunk mi itt törvényt a kasszákról, miért vitatkozunk a módosító javaslatokkal, hogy a járóbeteg-szakellátásra ennyi, a kórházba ennyi, ha utána, erre fittyet hányva, az Egészségbiztosítási Önkormányzat, sõt, annak elnöksége, átcsoportosíthat bármikor, és utána csak beszámolási kötelezettséggel rendelkezik?
Még egy nagyon aggályos dolgot találok. Azt, hogy a finanszírozási kormányrendelet a mai napig nem látott napvilágot. Bizonytalanságban vannak a kórházak és a járóbeteg-szakrendelés. Az egész egészségügyi rendszer bizonytalanságban van. Úgy kell szerzõdéseket kötni most, decemberben az új kórházi kapacitásokra és járóbeteg-szakórákra, hogy nem tudják a kórházak, hogy milyen finanszírozási rendelet lesz érvényben 1997. január 1-je után.
(18.00)
És ez bizonytalanná teszi a tb '97. évi költségvetését is. Nagyon jó lett volna, ha a kormány erre korábban gondol, és a finanszírozási kormányrendeletet korábban hozza. Egyelõre úgy tudom, hogy még pártok közötti köröztetésen sincsen.
Sajnálom azt is, hogy kockázatkezelésre nem jutott idén semmi pénzt. Azt is tudom, hogy állami feladata a prevenció, de akkor az állami költségvetésbe kellene megjeleníteni, így próbálták a prevencióra pénzt elkölteni az Egészségbiztosítási Alapból, idén erre nem lesz lehetõség.
Az egészségügyi alapból csak mûködési költségekre fordíthatók pénzösszegek a kórházakra és a járóbeteg-szakrendelõknél. Ezt nem szögezi le ez a törvénytervezet, márpedig nagyon fontos volna leszögezni, mert nap mint nap elõfordul a gyakorlatban, hogy a mûködési költségekhez nyúlnak hozzá éppen az amortizáció ellentételezetlensége miatt a kórházak, s járóbeteg-szakrendelõk, s egy komputertomográf csõcseréjénél nem a tulajdonoshoz fordulnak, mert oda nem fordulhatnak, az esetleg nem tud adni, legyen az állam a tulajdonos vagy akár az önkormányzatok, hanem a mûködési költségekbõl csipegetik ezt le - és akkor csoda, hogy dologi és bérköltségekre nem jut elég pénz? Határozottan ki kellene ebben a törvénybe mondani, hogy csak mûködési költségre fordítható az Egészségbiztosítási Alap költségvetése.
Sajnálom azt is, hogy a felülvizsgáló fõorvosok díjazását is törölték ebbõl a költségvetésbõl. Mégpedig azért sajnálom, mert ha nincsenek ellenõrzõ, felülvizsgáló fõorvosok, akkor a táppénzkiadások az egekig fognak érni, és nem valósul meg az az ellenõrzési rendszer, amely az egészségbiztosítónál gyakorlatilag nulláról indult, és kezdett valamilyen módon a felülvizsgáló fõorvosi rendszerrel kifejlõdni, s azt gondolom, hogy nagyon fontos az, hogy a biztosító ellenõrizze a mûködtetõ költségvetését, költségeit, és ez csak az ellenõrzõ fõorvosokon keresztül lehet.
Röviden ennyiben gondoltam összefoglalni a társadalombiztosítási alap '97-es költségvetését, és azzal zárom hozzászólásomat, hogy abban reménykedem, éppen a meghozott törvények birtokában, hogy a '97-es év költségvetése valóban nullszaldós lesz és az is marad '97-ben, és nem lesz szükség '97-ben tb-pótköltségvetésre. Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypárti sorokból.)