DR. BOROSS PÉTER (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Amikor egy héttel ezelõtt az MDF parlamenti frakciója felszólalásra késztetett, és sarzsiban is az elõléptetésemre tett indítványt, akkor nem gondoltam, hogy ilyen körülmények között kerül sor arra a polémiára, amire sor került, bár a felszólalásom célja a közbiztonság és felelõsség kérdéskörére vonatkozott volna. Sok minden elhangzott itt, és igyekszem ezektõl függetleníteni magam, hogy az eredeti témáról adhassak számot.
Tisztelt Ház! A rendõrség állapotát 1989-90-ben csak leírhatatlannak volt lehetséges minõsíteni. Egy teljesen szétdúlt állomány, amibõl korkedvezményes nyugdíjba és más cégekhez menekültek nagyon sokan. Egy része indokoltan, egy más részéért kár, hogy elmenekült, abban a pánikhangulatban, amelyik ilyenkor kialakult. Ez a rendõrség a teljes bizonytalanság állapotába került, a szigorú pártirányítás helyett olyan helyzetbe, ahol nehezen ismerte a körülményeket. Abban szocializálódott és nõtt fel, hogy van közbiztonsági õrizet, abban, hogy van rendõri felügyelet, meg kitiltás, meg sok minden más eszköztár. És jön a jogállam, és még amnesztia is van, és ilyen körülmények között kellett elindulni, és elindítani a rendõrséget azon a pályán, amit az állandóan növekvõ bûncselekmények természetessé tettek. Jelentõsen csökkent tehát az az eszköztár, amivel rendelkezett.
Nem volt nehéz tudni, hisz külföldi pénzen szakértõ intézet is vizsgálta Magyarországon, hogy tízezerrel van kevesebb rendõr, nem négyezerrel meg háromezerrel. És megindult valami, új vezetõk kerültek kinevezésre. Megindult egy stabilizálódás. '93-'94-ben, azt hiszem, látható jeleit is mindenki észrevehette akkoriban. Azután következett 1994, és attól kezdve romlanak a mutatók, csökken a rendõrségi létszám. Két év alatt eltávozik 1800, felsõfokú végzettséggel rendelkezõ, azaz diplomás rendõr, egy olyan fázisban, amikor a harc meglehetõsen intellektuális területre tevõdik át a bûnözõk és a rendõrség között.
A vezetõk helyzetét végig két és fél éve lebegtették, az országos rendõrfõkapitányét mindenképpen. Hol televízióban kérdeztek rá belügyminiszter úrra, hol egyéb politikusi megnyilatkozásokban. De folytathatnám a sort. Több mint egy évvel ezelõtt a Szabad Demokraták Szövetségének emberi jogi csoportjának anyagával, amelyik - ne higgyük, lehet, hogy a miniszter úr szembe tudott szállni vele, de - a rendõrségi berkekben nagyon széles hullámokat vert, hogy mivel is foglalkoznak; sokallják jogaikat; túllépik hatáskörüket, és így tovább, és így tovább, semmiképpen nem a rendõrség erõsítésének irányába hatott. Azt tudták, hogy a belügyminiszter a Szabad Demokraták Szövetségének a tagja. Ilyen állapotokra érkeznek a robbantások és egy robbantássorozat. Most én nem utalok egy leváltás törvényességi követelményeire, mert bizonyára legalább utólag - majd az, akit illet - ezt megfelelõen tanulmányozni fogja.
De a leváltásnak módja van, tisztelt Ház! Kiket, mikor és hogyan kell leváltani? Nem lehet embereket megalázni, és valóban nem lehet látszatintézkedést tenni! Mi következhet ezután? Ha felderítik ezt a sorozat-bûncselekményt - ha felderítik -, akkor gratulálni kell a leváltottaknak. Ha folytatódnak ugyanezek a bûncselekmények, akkor javasolom a kormánynak a következõ vezetõ generációt ne váltsa le, hagyjon idõt nekik az eredményre. És ha megszûnnek ezek a bûncselekmények, akkor vetõdjön fel a kérdés, hogy kiknek érdekében állt ez a lefejezése a rendõri vezetõknek, ahol még a kiválasztásnak sincs logikája, hisz olyan területet nem érintett, amelyik az ilyen ügyekkel természetszerûleg foglalkozik, és olyan területet pedig érintett, amelyik történetesen e nyomozati feladatokkal nem. Ezt nem merem részletezni, mert félek, hogy további (Az elnök pohara megkocogtatásával figyelmeztet az idõ leteltére.) leváltások lesznek, aminek a következményei rongálják a rendõrség helyzetét.
Minden jót az új rendõrfõkapitánynak! Mindannyiunk célja, hogy rend legyen ebben az országban. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)