DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Igen tisztelt Képviselõtársaim! A köztársasági elnök úr ma reggel szólt a vidék gondjairól, bajairól, és szólt két héttel ezelõtt is a Somogy megyei kirándulás alkalmával, mint ahogy szólt a miniszterelnök úr is két héttel ezelõtt Hajdú-Bihar megyében, Debrecenben. A sajnálatos csak az, hogy a köztársasági elnök úr által felfedett problémák csupán a jéghegynek a csúcsát jelentik. A baj sokkal nagyobb annál vidéken, mint ahogy azt a köztársasági elnök úr észleli, és hadd nehezményezzem rögtön, hogy hat év és négy hónap kellett a köztársasági elnök úrnak ahhoz, hogy felismerje, hogy a vidéken gondok és bajok vannak.
Hadd utaljak arra, hogy ugyanakkor a köztársasági elnök úr aláírta azokat a törvényeket, amelyek a vidéket teljesen ellehetetlenítették, elég ha csak a Bokros-csomagra utalok. Ugyanakkor úgy gondolom, hogy a miniszterelnök úrnak a két héttel ezelõtti azon közlése, hogy most már utasítást ad a mezõgazdasági program elkészítésére, és azt '97 augusztusában remélhetõleg közhírré is tudják tenni, megint csak nem hagyható szó nélkül, hiszen egy olyan miniszterelnök, aki egy agrárországban nem veszi észre, hogy agrárprogram nélkül nem lehet vezetni egy országot, az olyan szinten van, amilyen szinten a harmadik évezred küszöbén nem lenne szabad megengedni, hogy akárhol a földkerekségen vezesse egy miniszterelnök az országot. Ugyanakkor rá kell arra mutatnom, hogy mikor fogja végrehajtani a miniszterelnök úr a programját, ha majd '97 augusztusában meghirdeti, hiszen legjobb tudomásom szerint a négyéves kormányzati ciklust még senki nem hosszabbította meg.
De hogy mekkora a baj, azt egy kis település, Kács helyzete mindennél világosabban bizonyítja, hiszen ott, ahol az iskolás gyermekekkel közlik, hogy nem jut pénz az étkeztetésükre, én úgy gondolom, hogy ez egy olyan döbbenetes és példa nélkül álló eset, amelyet nem lehet szó nélkül hagyni, és a Ház sem mehet el mellette. Mert hogyha a mi gyerekeink nem fognak kapni az iskolában tízórait, és éhesen lesznek kénytelenek az iskolában tartózkodni, akkor nekem, igen tisztelt kormányzati oldalon ülõ képviselõtársaim, ne beszéljenek Európáról, és ne beszéljenek arról, hogy mennyire meg vannak önökkel elégedve bizonyos nyugati pénzügyi emberek! Az õ gyerekeik nem éheznek! Az õ gyerekeik szájától nem vonják meg az élelmiszert! Megengedhetetlen, elfogadhatatlan, ha egyszer átutalnak egy ilyen település számára, éppen a hátrányos helyzete miatt bizonyos anyagi eszközöket, hogy tudjanak létezni, hogy akkor behajtó cégek, Isten bocsá', mondjuk ki, verõlegények vagy bárki elvehessék a pénzt az ilyen helyzetbe jutott településtõl.
Tehát igen tisztelt kormányzati Képviselõtársaim! Önökhöz szólok most. Arra kérem önöket, ne most, de a frakcióülésükön vessék fel, hogy miként lehetséges az, hogy ez az ország oda jutott, hogy a vidéki gyerekeknek nem jut betevõ falat!
Kérem, én nem akarok feleslegesen indulatokat kelteni, de nézzük meg a XII. kerületben a közelmúltban felépült luxusiskolát, és hasonlítsák össze a kácsival vagy a környékbelivel! És ha a mi parasztgyerekeinket, az ország nemzetmegtartó erejét kirekesztik nemcsak most már az esélyegyenlõségbõl, mert már rég nincs errõl szó, hanem kirekesztik abból a jogból is, hogy gyerekként úgy nõhessenek fel, hogy jóllakva ülnek az iskolában, akkor itt olyan tragédia kezdõdik ebben az országban, amilyen a középkor óta nem volt itt. És én arra kérem igen tisztelt képviselõtársaimat: ne csak arra figyeljenek fel, hogy a tévében afrikai menekülttáborokat mutatnak! Vegyék észre a mi menekülttáborunkat! (Az elnök pohara megkocogtatásával jelzi a felszólalási idõ leteltét.) Ez a vidék - és tessék segíteni most már a vidéken. Nagyon köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)