DR. SZABÓ IVÁN (MDNP): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselõtársaim! Az elmúlt percekben a rendõrség lefejezése kapcsán sok szó esett itt a felelõsség kérdésérõl. Többen is megfogalmazták, hogy a közbiztonság romlásáért nem a most leváltott rendõri vezetõket terheli a felelõsség, hiszen õk hozzáértésüket a jelenleginél nehezebb idõszakban már bizonyították, hanem egyértelmûen kormányzati felelõsségrõl van szó, hiszen a kormányzat teremtette meg azokat az állapotokat, melyek közepette a rendõrség nem tudott úrrá lenni a közbiztonság romlásával kapcsolatos problémákon.
Én most e kormányzati felelõsséget sajátos oldalával összefüggésben szeretném felhívni a t. Ház és a közvélemény figyelmét egy múlt heti sajnálatos eseményre. A Néppárt ugyanis úgy gondolja, hogy a kormányzati felelõsség a közbiztonság romlásáért nem merül ki a belügyminiszter felelõsségében. Az a pénzügyi vezetés, amelyik nem biztosítja a mûködõképességhez szükséges anyagi feltételeket a rendõrségnek, ugyanúgy felelõs, mint az az igazságügy-miniszter, aki az elmúlt két és fél év során nem volt képes elõállni egy olyan büntetõ törvénykönyv módosító javaslattal, mely lehetõvé tette volna a kirívóan súlyos, vagyon elleni és erõszakos bûncselekmények súlyosabb büntetését, és amikor egy ellenzéki frakció - történetesen a Néppárt frakciója - egy ilyen javaslattal elõállt, megakadályozta, hogy a javaslatból törvény legyen.
A rendõrtábornokok menesztésével kapcsolatban már feltettük a kérdést, vajon mi az oka annak, hogy éppen akkor, amikor az országos rendõrfõkapitány nyilatkozata szerint az ÁPV Rt-vel kapcsolatos korrupciós botrányban valóban példás határozottsággal, politikai pozícióra való tekintet nélkül, indul meg a nyomozás. Éppen akkor, amikor a budapesti rendõrfõkapitány sok hetes eredménytelenség után végre látványos eredményeket produkál a közelmúlt robbantásos és egyéb terrorista jellegû ügyeiben, akkor kell ezeket a rendõri vezetõket elmozdítani.
Ugyanígy felteszem a kérdést, amikor a kormányzó pártok egyes személyeihez is elvezetõ, 100 milliós nagyságrendû ügyletek kerülnek napvilágra, amikor naponta követnek el robbantásos és más súlyos erõszakos bûncselekményeket az országban, miért kell a kormánynak ugyanolyan puccsszerûen - mint ahogy a rendõrtábornokok eltávolítása történt - kivégezni egy olyan törvényjavaslatot, mely éppen ezeknek a bûncselekményeknek az eddiginél sokkal súlyosabb elbírálását teszi lehetõvé. Ráadásul, kedves képviselõtársaim, a módszer is hasonló. A rendõrtábornokok esetében olyan eljárást tanúsított a kormányzat, ami legfeljebb akkor lett volna indokolt, ha az illetõkrõl kiderül, hogy fegyveres puccsra készülnek a kormány ellen. Hírlik, hogy a leváltott vezetõket már be sem engedik a munkahelyükre, sõt arról is értesültünk, hogy állítólag hozzátartozóikat is érintette a tisztogatás.
És hogyan bánt el a kormány a Néppárt törvényjavaslatával? Úgy gondolom, nem tanulság nélküli, ha erre is felhívom a tisztelt Ház és a közvélemény figyelmét. Az Igazságügyi Minisztérium a Néppártnak a büntetések súlyosbítását kezdeményezõ javaslatát elsõ pillanatától kezdve ellenezte anélkül, hogy érdemi ellenvetést tudott volna tenni és nyomós szakmai ellenérveket fogalmazott volna meg. Ellenkezõleg. A miniszter és a kormánypárti politikusok nem is vállalták a vitát. Jellemzõ, hogy a javaslat elõterjesztést követõ Parlamenti ütközõ címû televíziós mûsorban a miniszter visszautasította a részvételt, de a rádió Ütközõ címû mûsorába is politikus helyett köztisztviselõt küldtek el vitatkozni. A kormány a parlamentben sem vállalta a vitát, és egy ügyrendi puccsal intézte el a javaslatot. Az általános vita lefolytatását követõen - noha a parlament korábban nemcsak a tárgysorozatba-vételrõl és a sürgõs tárgyalásról pozitívan döntött, hanem a képviselõk módosító indítványokat is benyújtottak a javaslathoz - a kormány az egyébként csak formális és ügyrendi természetû részletes vitára bocsátás alkalmával leszavaztatta a javaslatot.
Tisztelt Képviselõtársaim! Itt van elõttem az a számítógépi kimunkálás, amely bizonyítja, hogy 1990-es szabad választások óta soha nem került arra sor, hogy egy törvényjavaslatot a részletes vitára bocsátás alkalmával szavazott volna ki a Ház.
(16.30)
Úgy vélem, joggal tehetjük fel a kérdést: hány robbantásnak kell még bekövetkeznie és hány százmilliós csalásnak kell még napvilágra kerülnie addig, amíg a kormány hajlandó lesz támogatni egy, a kirívóan súlyos, vagyoni és erõszakos bûncselekményekre kiszabható büntetésekre súlyosbítást javasló törvényjavaslatot? (Az elnök pohara megkocogtatásával figyelmeztet az idõ leteltére.) Éppen azért, mert a Néppárt ezeket rendkívül fontosnak tartja, bejelentjük, hogy ezeket ismét benyújtjuk, és reméljük, hogy érdemi vita után érdemi döntés fog születni. Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)