KUNCZE GÁBOR belügyminiszter: Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! Képviselõ úr fontos kérdést vetett fel, bár a bevezetõ szövegével nem értek egyet, ugyanis egyetlen olyan sportegyesület vagy szakosztály sem szûnt meg, amely olimpiai pontot hozott volna.
A szereplést sokféleképpen lehet értékelni, lehet hogy, Barcelonához képest a pontok száma 20 százalékkal csökkent, Montrealhoz képest meg kétszer annyi pontot sikerült szerezni. A sportsiker, a sporteredmény számos összetevõ függvénye, az azonban kétségtelen természetesen, hogy a sport anyagi alapjai éppen a rendszerváltás következményeként jelentõsen módosultak, nem épültek még ki azok az új rendszerek, amelyek a megfelelõ finanszírozást biztosítanák.
Hosszú évek után '96-ban fogadtunk el végre sporttörvényt, ezt a sporttörvényt lehet kritizálni egyébként, de meg kell jegyeznem, hogy most készítettünk sporttörvényt, mondjuk például '90 és '94 között nem készült sporttörvény. (Dr. Pusztai Erzsébet: De épült 600 tornaterem.) Egy sporttörvénynek nem feladata a finanszírozás rendezése, ez a költségvetésbe tartozik, milyen rendszer lenne az, ahol az egészségügy finanszírozását az egészségügyi törvény, az oktatás finanszírozását az oktatási törvény, a sport finanszírozását a sporttörvény, és a többi, és a többi rendezné; mit csinálnánk, képviselõtársaim, így év vége táján, amikor a költségvetéssel szoktunk foglalkozni, hogy döntenénk el, hogy az adott idõszakban mi a fontos kérdés.
Ugyanakkor azonban a sport finanszírozásában jelentõs problémák vannak valóban, hiszen jelentõs adótartozásai, társadalombiztosítási tartozásai vannak az egyesületeknek, amelyeket '92-ben az elõzõ kormány egyszer már rendezett, újra felhalmozódott, '94-ben is történt egy rendezés, most újra felhalmozódott. Itt generális módon kell valami megoldást találni, de a jövõben a szigorú gazdálkodás feltételrendszere és követelményrendszere a sportegyesületekre is kell hogy vonatkozzon. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)