SÁNDORFFY OTTÓ (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársaim! Engedjék meg, hogy felszólalásomban, kissé elvonatkoztatva, a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai '97. évi költségvetési törvényjavaslatának konkrét számairól és megoldásairól, a kormány államháztartási reformpolitikájáról beszéljek.
A társadalombiztosítás elõttünk fekvõ költségvetésével kapcsolatban ugyanis a törvényjavaslat általános indoklásában gyakran említõdik az államháztartási reform. Az általános indoklás szerint, idézem: "A tartós és fenntartható növekedés fõ gazdaságpolitikai feltétele az export- és beruházás-vezérelt növekedés." Ez még rendben is van. Egyet lehet érteni, hogy egy olyan kis nyitott gazdaság, mint a magyar, növekedése aligha képzelhetõ el, hogy az export jelentõsen bõvüljön (Sic!). Az is evidencia, hogy a gazdaság nem tud növekedni, ha a termelõ beruházások szintje túlságosan alacsony. De hová tûnik a kormány gondolkodásából a növekedés szintén alapvetõ fontosságú feltétele, a belsõ fogyasztás növekedése? A gazdaság politikusainak azt is tudni kellene, hogy ez a kis nyitott gazdaság exportját növelni nem képes az importnövekedés nélkül. Vagyis, ami igazán fontos, az az export és az import mennyiségének a különbözete. Gondoljuk végig az idézett mondatot! Nem mond mást, mint hogy a növekedés feltétele a növekedés. Vagyis semmit sem mond, és ez az igazán veszélyes. Ugyanilyen veszélyesek azok a szlogenek, hogy piacgazdaság, Európába megyünk s a többi. Ha nem tud valamit megoldani a bürokrácia, akkor ezekre hivatkozik.
A Független Kisgazdapárt szerint a további zûrzavart csak úgy lehet elkerülni a tb esetében, ha komolyan szankcionálnák a befizetések elmulasztóit. Az mégiscsak lehetetlen, hogy a becsületesen fizetõk kerüljenek hátrányos helyzetbe, akik 30-40 évig fizettek, s abban a tévhitben tartották, hogy teljes körû és ingyenes egészségügyi ellátásban részesüljenek. Mára kiderül, hogy mindenért valamilyen módon fizetni kell. A kormány még rá is játszik. Hétrõl hétre lebegteti a támogatások mértékét újabb és újabb ötletekkel. Jó lenne, ha legalább évente egyszer közölnék a támogatások mértékét, és ahhoz tartanák magukat. Senki sem érdeke, hogy lejárassa a biztosítót, hiszen az ha hitelét veszti, még kevesebben fognak fizetni.
A tb-apparátus mûködése kritikán aluli. Az ügyfelek sorban állása méltatlan, az ügyintézés méltánytalan a biztosítottakkal szemben. Nem értem, miért nem lehet egy sima bankrendszer-metodikával megoldani a tb- ügyintézést. Lehet, hogy akkor nem lehetne a mérleget úgy kezelgetni, mint manapság? Jó lenne, ha a médiumsegédlettel a kétféle költségvetést közölnék, hiszen a polgároknak és a képviselõknek joga van tudni, mi a differencia a két javaslat között.
A tb-alapok számvevõszéki vizsgálati anyaga alapján a következõ összegzést tenném. Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény 104. § (3) bekezdése elõírja, hogy az államháztartás alrendszereihez tartozó vagyonnal, így a társadalombiztosítási alapok vagyonával is felelõs módon, rendeltetésszerûen kell gazdálkodni. A tb- alapokról beterjesztett törvényjavaslat hemzseg a tartalmi, összeadási, logikai hibáktól. Összhatásaiban a törvényjavaslat sérti az államháztartási 114. §-nak (3), (4) bekezdéseit. A hivatkozott paragrafusok elõírják, hogy az államháztartási alrendszerek költségvetésének tervezése, végrehajtása, valamint zárszámadás során a bevételeket, a kiadásokat és a finanszírozási mûveleteket a költségvetés gazdálkodására feljogosított, elõirányzattal rendelkezõk szerinti adminisztratív, valamint funkcionális és közgazdasági osztályozási rendszerben kell nyilvántartani, illetve bemutatni. Az ÁSZ- jelentés messzemenõleg rámutat, hogy ez nem történik meg. A 114. § (4) bekezdés következményeként rögzíti, hogy az államháztartási alrendszerek bevételeinek és kiadásainak zárt rendszerû és megfelelõ csoportosításban történõ bemutatásához mérleget kell kialakítani. A mérleg elkészítésének alapvetõ feltétele lenne, hogy legalább elemi szinten fogalmazva a mérleg bal és jobb oldala, a kiadások-bevételek fõösszege, illetve az eszközforrás fõösszege egyezzen.
Amennyiben a társadalombiztosítási alrendszer 1997-re szóló összevont költségvetési mérlegét tartalmazó 1. számú törvényi melléklet 7. "Egyéb bevételek" címû összege, 5978 millió forint ugyan azonos a 2. és 6. számú mellékletek hasonló adatával, de a belsõ bontás már nem egyezik. Így hogyan lehet a mérlegben egyezõségrõl beszélni, vagy akár egyáltalán mérlegrõl beszélni? Az összeadási hiba a legelemibb szakmai hiba. Számolgassa végig a tisztelt kormányzat: a kamat-hozambevételek címén 4 ezer millió forint szerepel, ugyanakkor a Nyugdíjbiztosítási Alapnál 3250 millió, az Egészségbiztosítási Alapnál 250 millió.
(10.10)
A kettõ együtt 350 millió. Hol van az 500 millió? Az ilyen gyenge színvonalú, Országgyûlés részére való elõterjesztés benyújtása messzemenõleg minõsíti a pénzügyi kormányzatot. Vajon a vagyonnal is ilyen felelõsséggel gazdálkodnak?
A továbbiakban szeretnék rámutatni az államháztartás 119. §-ában foglalt elõírásokra. Az államháztartás és alrendszerei számvitelének feladata, hogy tájékoztatást, adatokat adjon a gazdasági-pénzügyi döntések meghozatalára, továbbá lehetõvé tegye a gazdaság ellenõrzését. Az ellenõrzés lehetõsége eleve meghiúsul a késõbbi számonkérések és a majdani zárszámadás során, így elvi esélye sincs meg annak, hogy az államháztartás 120. §-a szerint az ellenõrzés megvalósuljon.
Az elõterjesztett törvényjavaslat pénzügyi adatai és számviteli kapcsolódási rendjében olyan nagy fokú zûrzavar keletkezett az országgyûlési képviselõk számára, hogy felelõsséggel a törvényjavaslatról dönteni nem lehet. Így átdolgozásra való visszaadása javasolható. A számviteli törvény mérlegvalódisága, világos könyvvezetési és beszámolókészítési elõírásai, továbbá hitelt érdemlõ, valós pénzügyi adatok megjelenítésének elvárásait a tb-alapok vagyonkezelõire és a költségvetésüket elõterjesztõ pénzügyi kormányzatra is messzemenõleg vonatkoznak.
A törvényjavaslat, amit a kormány benyújtott, nem azonos a Nyugdíj- biztosítási és Egészségbiztosítási Önkormányzat által jóváhagyott és elfogadott változattal. Megint kézi vezérléssel alultervezik a társadalombiztosítás költségvetését. Közben kórházakat szüntetnek meg csak azért, hogy egy-egy értékes telket vagy frekventált helyen lévõ épületet el tudjanak adni.
Képviselõtársaim! Én még emlékszem, hogy nem is olyan rég elõfordult, hogy a betegek a folyosón feküdtek. Megint oda akarják visszazülleszteni a magyar egészségügyet? Vajon egy katasztrófahelyzetben mit tennének? Egymásra mutogatnának a (Az elnök pohara megkocogtatásával jelzi a felszólalási idõ leteltét.) népjóléti és pénzügyi kormányzat? Véleményem szerint tovább ülünk a langyos vízben, ez a költség valamilyen okból tovább konzerválja az eddigi lehetetlen helyzetet. Köszönöm a türelmüket. (Taps az ellenzék soraiban.)