DR. DOBOS KRISZTINA (MDF): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A társadalombiztosítás költségvetése számos kérdést hagy maga után, és én azt hiszem, hogy a Magyar Demokrata Fórum vezérszónoka már olyan lényegi kérdésekre felhívta a figyelmet, ami az egészségügy és a nyugdíjbiztosítás szempontjából rendkívül fontos.
Én az ÁSZ-jelentés áttanulmányozása után arra a következtetésre jutottam, hogy bár 1990-ben a rendszerváltozással a halálbüntetést eltöröltük, de úgy látszik, az egészségbiztosítás visszahozza a halálbüntetést. Hiszen számtalan esetben elõfordulhat, veszélye fennáll, hogy senki sem tudja igazán, hogy mi fog történni akkor, hogyha nem kapnak megfelelõ ellátást a betegek, ha késõn jutnak kórházba, ha nem kapják meg a megfelelõ gyógyszeres kezelést.
Ezekre a kérdésekre az ÁSZ felhívja a figyelmünket. Felhívja a parlamenti képviselõk figyelmét az 5. oldalon, hogy nem biztosított a társadalombiztosítás bevételi oldala. Elég komoly aggályokat tár föl az ÁSZ-jelentés, és sajnálatos módon a továbbiak során is folyamatosan arról beszél, hogy a kórházi ellátásban, a gyógykezelésben, a gyógyszerellátásban fennakadás várható.
Az a kérdés merül fel akkor, hogy hogyan is lehet egy ilyen társadalombiztosítási költségvetést elfogadni, ha nap mint nap tapasztaljuk, és elõbb Pusztai Erzsébet képviselõtársunk folytatásban elmondta, hogy a kórházi ágyak leépítésével milyen veszélyek merülnek föl. De mondhatnám vagy folytathatnám a sort, hogy nem rég az orvostovábbképzõ intézet Haynal Imre kórházában egy mûtétet vagy mûtétek sorát kellett felfüggeszteni és bizonytalan idõre eltolni, mert kiderült, hogy az a röntgenkészülék, amit a vesemûtétek, a vesekõ- eltávolítás során használnak, az elromlott, és miután nincs a kórháznak arra pénze, hogy megjavíttassa, meg kellett várni, amíg külföldrõl valamilyen segítség folytán ezt a javítást elvégzik.
Nem tudom, hogy fontosnak tartjuk-e mi, képviselõk, parlamenti képviselõk, az ott fekvõ beteg lelkiállapotát; nem tudom, hogy fontosnak tartjuk-e, hogy milyen érzéssel fekszenek a kórházban azok a betegek, akik azt tapasztalják, hogy az amúgy nem túl bonyolult mûtétet is el kell halasztani.
Olvassuk az újságban a vérellátást kérdését. Tapasztaljuk, hogy nap mint nap a gyógyszerár-emelkedés során eljutnak a betegek oda, hogy nem tudják kiváltani a gyógyszert. Az Állami Számvevõszék jelentésének 9. oldalán szerepel, hogy a tehermegosztás arányának további módosítása a lakosság kárára történik.
Tisztelt Képviselõtársaim! Van-e a magyar lakosság olyan anyagi helyzetben, van-e olyan állapotban, hogy megengedhetjük, hogy a gyógyszerellátás tovább romoljon? Én úgy gondolom - és a Magyar Demokrata Fórum úgy gondolja -, hogy ezek a jelenségek és a most elénk tárt költségvetés nem engedheti ezt meg, nem lehet elfogadni és nem lehet egy olyan költségvetést valósnak tekinteni, ami nap mint nap a gyakorlat példáján mutatja, hogy kárt okoz.
Nagyon szomorúan azt kell hogy mondjam, hogy miközben a Magyar Nemzeti Bank kamatbevételébõl átcsoportosítottunk az egészségügyre forrásokat, ezt a parlament a múlt heti szavazás során leszavazta.
Szeretném felhívni egyetlenegy módosító indítványra a figyelmüket. Kis Gyula képviselõtársam reggel már pár szóban említette, hogy az 1996. évi LXIII. törvény kapcsán volt egy alkotmánybírósági beadvány, és bár az Alkotmánybíróság ezt a törvényt, tehát a kórházi ágyak megszüntetését vagy egy részüknek a felszámolását alkotmányosnak ítélte, azt nem mondta ki az Alkotmánybíróság, hogy ez a törvény jó. Legfeljebb az alkotmányos aggályát nem fogadta el.
Tehát továbbra is szerepel ebben a törvényben az, hogy kórházi ágyakat fognak megszüntetni. De az Alkotmánybíróság határozatában az is szerepel, hogyha ellátási hiány lép fel, akkor az államnak kell ezt az ellátási hiányt finanszírozni. Ez így nagyon szép, és valóban azt gondolom, hogy ezt mindannyian, akik itt ülünk a parlamentben, elfogadjuk, hogy alkotmányos rend uralkodik Magyarországon.
De ha nincs garanciája, magyarul, ha nincs pénz mellérendelve, akkor hiába áll fenn az alkotmányos kötelezettség, hiába kellene az államnak vállalnia az ellátási hiányból adódó kötelezettséget, a Népjóléti Minisztérium büdzséjében erre egyetlenegy fillér elkülönítve nincsen. Ezért a Magyar Demokrata Fórum benyújtott egy módosító indítványt, ami 4 milliárd forintot - nem egy nagy összeget - a tartalék terhére
tcsoportosít pontosan azért, hogy tudjuk vállalni az Alkotmánybíróság által ránk rótt kötelezettséget.
Én azt kérem képviselõtársaimtól, azoktól, akik itt ülnek, és azoktól is, akik jelen pillanatban távol maradtak, hogy legalább ezt a módosító indítványt támogassák. Hiszen ha ezt a módosító indítványt leszavazza a parlament, akkor azt kell hogy mondjam, hogy a bevezetõben már említett halálbüntetés nemcsak rémképként jelenik meg. Ha ezt a módosító indítványt nem fogadja el a parlament, akkor azt kell hogy mondjam, hogy nem veszik tudomásul, hogy az Alkotmánybíróság határozatot hozott, és az Alkotmánybíróság határozatának indoklása van. De ez csak a törvényességi oldal.
A másik oldal az emberi oldal. Én úgy hiszem, hogy egy olyan országban, amelyiknek az egészségi állapota Európát tekintve a legrosszabb; egy olyan országban, ahol a halandóság, azt hiszem, hogy az utolsó elõtti helyen van az európai országokat tekintve; sõt, egyes tudósok szerint lassan a fejlõdõ országok színvonalát fogjuk elérni a várható élettartamot tekintve. Bízom benne, hogy ez csak túlzás. Bízom benne, hogy ez csak figyelmeztetés akar lenni. De úgy gondolom, hogy az egészségügyi helyzet és a jelenlegi magyar lakosság egészségügyi ellátása között szoros összefüggés van.
(10.30)
Nem csak ez az egy tényezõ határozza meg a korai halálozást, nem csak ez az egy tényezõ határozza meg a betegségek számát, nagyon sok tényezõ. De ha az egészségügyben nem bízhat a lakosság, akkor azt hiszem, hogy a legfontosabb jogától, az egészséges élethez való jogától fosztjuk meg. És ezt a Magyar Demokrata Fórum nem tudja támogatni.
Ezért tisztelettel kérem a Házat és a képviselõtársaimat, hogy a módosító indítványunkat támogassák. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)