DR. GYÕRIVÁNYI SÁNDOR (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Mélyen tisztelt Országgyûlés! A társadalombiztosítás éves költségvetésének tárgyalása során lassanként megszoktuk, hogy a benyújtott törvényjavaslatok egyre több problémát és zavart mutatnak.
A társadalombiztosítási önkormányzatok törvényjavaslatai erõsen eltérnek a kormányzat, nevezetesen a pénzügyi kormányzat elképzeléseitõl, de a most elénk került 1997. évi társadalombiztosítási költségvetés minden eddigi eseten túltesz.
Elfogadhatatlannak kell neveznem a következõk miatt. A társadalombiztosítási alapok éves költségvetésérõl szóló törvényjavaslatot a társadalombiztosítási önkormányzatoknak kell elkészíteniük, közgyûléseiknek pedig jóváhagyniuk. A kormány ehhez a munkához természetszerûleg megadja a tervezés irányelveit, a központi költségvetés tervezésével összhangban. A benyújtott törvényjavaslat azonban nem a társadalombiztosítási alapoké, hanem a kormány, a Pénzügyminisztérium javaslata, amelyet azon az alapon nyújtanak be, hogy a Pénzügyminisztérium szerint a társadalombiztosítási önkormányzatok az általuk kidolgozott törvényjavaslatokban nem tettek eleget az államháztartási követelményeknek.
Az egyik legfõbb követelményszint a tájékoztató szerint az volt, hogy a készülõ törvényjavaslat hároméves gördülõ tervezésben mutassa be az alapok helyzetét. Az ugyan nem derül ki, hogy vajon az önkormányzatok megkapták-e a tervezési paramétereket, csak az, hogy javaslataik ennek az elvárásnak nem felelnek meg. Csakhogy a feltételeknek a jelen törvényjavaslat sem felel meg, mivel a gördülõ tervezés nem része a javaslatnak, csupán háttéranyaga.
Az eltérések a meghatározott követelményszinttõl pedig éppen arra utalnak, hogy a kormányzat nem közölte az önkormányzatokkal elképzeléseit, azaz azt, hogy a társadalombiztosításra vonatkozó törvény módosítását kezdeményezi, meghatározott szempontok szerint.
(10.40)
Így törvényt fogadott el az Országgyûlés minap az egészségügyi hozzájárulás bevezetésérõl. Ezért az önkormányzatok csak ötletekkel állhatnak elõ. Arról sem esik egyetlen szó sem, hogy az önkormányzatoknak volt-e módjuk a benyújtás elõtt megismerni a törvény tartalmát, és közgyûléseiknek mi is az álláspontja.
Ami a törvényjavaslat formai oldalát illeti, az eddig viszonylag áttekinthetõ költségvetési törvényformula helyett sikerült egy zavaros, összekuszált formulát találni. Azt még el tudom fogadni, hogy szülessen egy törvényileg meghatározott címrend, bár a költségvetés méreteinél fogva a most bevezetett címrend túlbonyolított, holott végsõ soron a korábbi költségvetések sorai is címrendet alkottak. De azt már nem tudom elfogadni, amit szintén a törvényjavaslat közöl, hogy a rögzített címrend megváltoztatása az Országgyûlés jogköre, amivel meg is sérti saját javaslatát, ugyanis a háttéranyag más címrendhez igazodik. Az új címrend alkalmazásából eredõ áttekinthetetlenséget tökéletesen példázzák a III. fejezet paragrafusai, kiragadva a 12. § (1) bekezdését, amely a következõképp szól. Idézem: "Az Országgyûlés kizárólagos hatáskörébe tartozik a - 6. számú melléklet, belsõ cím: "Kiadások", elsõ alcím: "Természetbeni ellátások", 1. melléklet 4. § 3. pontja - meghatározott elõirányzatnak év közbeni, egyéb célra történõ felhasználása."
Ez itt annyit jelent, hogy a végkielégítésre tervezett összeg más célra csak az Országgyûlés jóváhagyásával használható fel. A mérlegek ugyancsak áttekinthetetlenekké váltak azzal, hogy a címek - az állami költségvetéshez hasonlóan - nincsenek összhangban, de a nagyságrendnél fogva a társadalombiztosítási költségvetés címei az állami költségvetés fedezeteinek felelnek meg, és így nem áttekinthetõk. Mivel az összegezés a törvény szövegébõl is eltûnt, a törvényjavaslat csak számológéppel használható; igaz, a háttéranyagban legalább szerepelnek az értékek összeadva is. A törvényjavaslat belsõ tartalmát tekintve éppen olyan ellentmondásos, mint a szövegezése. A számítások, mint a bevételi többlet, a különbözõ intézkedésekbõl 80 milliárd forint.
Így az 1996. évi várható járulékbevétel bázisán az alapok járulékbevételeinek növekedése 18 százalék, ami megfelel a várható átlagkereset-növekedésnek. A tervezési paraméterek táblájából azonban kiderül, hogy az 1996. évi várható nettó átlagkereset növekedése 19,3 százalék. Akkor viszont a bázis igen alábecsült. Különösen, hogy a pótköltségvetés le is csökkentette a bevételeket. Mindezek mellett 1997- re sikerült elérni, hogy a társadalombiztosítás csak egymilliárd forint hiánnyal zárjon. Ijesztõ lenne ez, ha a valóságnak megfelelne.
A háttéranyagként közölt gördülõ tervezés azonban még szörnyûbb. Az összesített hiány az 1998. és 1999. években már ismét 40 milliárd forint körül lesz, azaz a társadalombiztosítás egészének felforgatása semmit sem oldott meg, nem kezeli a gondokat. Hogy mennyire nem, azt az is mutatja, hogy a hiány mérséklése érdekében az alapok 9,3 milliárd forint vagyonhasznosításra kényszerülnek 1997-ben.
Úgy tûnik, hogy a kormány eldöntötte, a jövõ évben - kerül, amibe kerül - lehetõleg a nullszaldó közelébe próbálja szorítani a társadalombiztosítás hiányait. Az 1998. évi választások után pedig fõjön az új kormány feje, hogyan hozza rendbe az összezilált viszonyokat.
A kiadási oldalon elsõsorban az Egészségbiztosítási Alap kiadásainak tervezését lehet kritikusan tekinteni, mivel a nyugdíjbiztosításnál a kiadások zömét jelentõ nyugellátások összegét viszonylag jól meg lehet állapítani, és itt nem nagyon van mód csökkentésre. Az egészségbiztosítási kritikára rögtön okot ad az az egyszerû tény, hogy a legnagyobb tételt kitevõ gyógyító-megelõzõ ellátásoknak a 6. számú táblázatban felsorolt költségei véletlenül sem egyeznek a 7. számú mellékletben felsorolt értékekkel, csak végösszegükben.
Itt mutatkozik az új költségvetési szerkezet elsõ nagy hibája. A szöveges rögzítés helyett a többletre való hivatkozás ugyanis nem dönthetõ el, hogy ezek után melyik többlet adatai felelnek meg a törvényben jóváhagyott elõirányzatoknak, a mérleg vagy a részletezés adatai. Példaként: a mérlegben a finanszírozás elõirányzata 31 ezer 775 millió forint, míg a részletezésben 33 ezer 191 millió forint. Most hogyan fog eldõlni, hogy melyik feladat maradjon el? Ilyen módon a költségvetést készíteni és benyújtani felelõtlenség. A problémát a törvényjavaslat 22. §-a sem oldja fel, ez ugyanis csak a költségvetési elõirányzaton belüli átcsoportosítást teszi lehetõvé.
A paragrafus szövegezése azonban a régi gyakorlatból ered. Korábban ugyanis a gyógyító-megelõzõ ellátások egyetlen költségvetési elõirányzatot képeztek, amelyek belsõ részletezését külön tábla tartalmazta. Most viszont a mérleg a címrendnek megfelelõen több részletre bont; az egyes elõirányzatok között már nem lehetséges átcsoportosítás. Természetesen hasonló ellentmondás másutt is található a törvényjavaslatban. (Az elnök pohara megkocogtatásával jelzi az idõ leteltét.) A Független Kisgazdapárt úgy véli, hogy az Országgyûlés komoly hibát követ el, ha ezt a javaslatot tárgyalja, hiszen a szükséges javításokat, az elõírások ellenõrzését és megalapozását nem lehet végrehajtani. Ezért csak az ajánlható, hogy a pénzügyminiszter vonja vissza a javaslatot, és átdolgozás, a társadalombiztosítási önkormányzatokkal való összehangolás után hozza újra az Országgyûlés elé. Köszönöm, hogy meghallgattak. Elnézést, hogy túlléptem az idõt két perccel. Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)