DR. KIS GYULA JÓZSEF (MDF): Köszönöm szépen, elnök asszony, be fogom tartani szándékom szerint a tíz percet, bár az nehezíti, hogy a vitában itt különbözõ fenyegetések hangzanak el, például a finanszírozási rendszer átalakítása címû fenyegetés, mire reagálni kell, hiszen a sajtóhírek szerint ez a bázisfinanszírozáshoz való visszatérést jelentené, ami pedig 40 éven át igencsak nem vált be, ezért kellett az egész egészségügyi reformot '85-ben elkezdeni, és zajlott mind a mai napig, amikor már az ellenreformáció korát éljük. Csak az a baj, hogy nincs ehhez az ellenreformációhoz egy Pázmány Pétere a tisztelt kormányzó pártoknak.
Nos, az érdemi rész inkább Bauer Tamás kétpercezés során felvetett gondolataira adna választ, amikor azt mondta, hogy hát kérem szépen, ennyi pénz van, hát ennyibõl próbáljunk kijönni úgy, ahogy lehet. A kérdés az, hogy miért ennyi pénz van? Erre a kérdésre én azt hiszem, hogy egy mai Magyar Nemzet-beli cikknek, miszerint szûkíteni kell a gyógyszerkeretet és az egészségügyi ráfordításokat, mondja Guy Ellena a Világbank budapesti irodájának vezetõ közgazdásza.
Én nagyon jól tudom, hogy ezt nem elõször mondja a Világbank, és az egész egészségügyi leépítés azzal kezdõdött, hogy a Világbank a Bokros- csomag elõtt azt javasolta, hogy át kell alakítani, és ezt a túlköltekezõ szociális vagy egészségügyi ráfordítórendszert reformálni kell.
Mondták, mialatt ennek következtében 7,5 százalékról 6,3 százalékra csökkent a GDP-bõl, a nemzeti össztermékbõl az egészségügyre fordított kiadás összege; mondták õk, akik 11 százalékot költenek az Egyesült Államok sokkal nagyobb nemzeti jövedelmébõl. Mondták õk, akik szerint Amerikában egy amerikai polgár élete megéri az ötször nagyobb egészségügyi ráfordítást, de egy ilyen gyarmatosítandó országban nyilván az állampolgárok élete nem éri meg.
Mondták, önök végrehajtják, és ennek lett a következménye, hogy idén 1 milliárd forinttal kisebb a tárca pénzügyi költségvetése névértéken, mint tavaly, ennek lett a következménye, hogy a társadalombiztosítás költségvetésében nincs több pénz, még tartalékképzésre sem, mint hallhattuk Bauer Tamástól.
Nos, kérem szépen, én szeretném megüzenni a Világbanknak Bauer Tamás képviselõ úron keresztül, hogy két kiindulási pontjuk hamis. Az egyik, hogy Magyarországon a megbetegedési mutatók sokkal rosszabbak, mint az Egyesült Államokban, tehát sokkal több a beteg, ezért sokkal többe kerülne a gyógykezelésük.
A második. Hogy képtelenül magas a társadalombiztosítási befizetések aránya, halljuk napról napra, hétrõl hétre, most a viták idején különösen. Ehhez azért szíveskedjenek talán a közgazdász hölgyek és urak azt is figyelembe venni, hogy miközben a magyar munkabér egytizede a fejlett országokénak, a termelékenységünk csak egyötöde.
Magyarul: azonos értékû megtermelt árura feleannyi munkabért kap a magyar munkás, ezért magas az elvonás, hogy fedezni lehessen a megnövekedett egészségügyi kiadásokat. Tehát hogyha a termelékenységhez viszonyítva azonos áron fizetnék meg a munkaerõt, abban az esetben felére lehetne csökkenteni a társadalombiztosítási járulékokat, és ugyanott tartanánk, ahol most. Ezt valahogy mindig elfelejtik közgazdász uraimék.
Továbbá elfelejtik azt, hogy a társadalombiztosítás költségvetése a relatíve magas járulékok és alacsony értékû, reális értékû járulékok mellett bizony-bizony a költségvetésnek évrõl évre nagyobb összegeket juttat, utal át. Én 148 milliárd forintot mondtam, ami az egészségügyi kassza kiadásainak több mint 50 százaléka. Képviselõtársam hitetlenkedve csóválta a fejét, úgyhogy engedje meg, hogy részletezzem ennek a tételeit.
(11.20)
Az elsõ ilyen tétel, hogy míg tavaly a Nyugdíjbiztosítási Alap 64 milliárdot átutalt az Egészségbiztosítási Alapnak - 64 milliárd forintot -, hiszen a nyugdíjasok egészségügyi ellátását biztosítási alapon csak akkor vállalhatja az Egészségügyi Alap, hogyha befizetik utána a biztosítási járulékot. No, nem a nyugdíjasok, hanem a költségvetés a tavalyi évhez hasonlóan. Idén hiányzik ez a 64 milliárd forint, ezt nem utalja át a Nyugdíjalap. Tisztelt Kormánypárti Képviselõk! Nem cinikus dolog az egészségügy terhére megígérni a nyugdíjemelést? Mert ez történt.
Második tétel. Nem biztosított a nyugdíjasokon kívül, tehát saját jogon nem fizet biztosítási díjat a sorkatonák, a tanulók és a kereset nélküliek jelentõs száma. Ez azt jelenti, hogy 25 milliárdot az õ gyógykezelésükre fordít az egészségpénztár. Ezt tavaly 12 milliárdban még állta a központi költségvetés, idén ez a 19 milliárd is hiányzik a kasszából. Négyet kértünk, de tizenkettõvel több marad a központi költségvetésben. Tessék összehasonlítani. Tehát ez újabb 25 milliárd. Ezenkívül vannak az állami tulajdonú vállalatok, amelyek nem fizetik be a társadalombiztosítási járulékot, ez újabb 50 milliárd, továbbá kamatterhek formájában visszaszed a kincstár körülbelül 8 milliárd forintot az egészségpénztártól. Ha ezt össze tetszik adni, ez 148 milliárd forint. Ezenkívül természetesen még egyéb apró kis trükkök is vannak, például 9 milliárd vagyonértékesítésre kényszerítik a társadalombiztosítást, tehát az állam egyszer vagyont ad, majd egyrészt eladatja... Most adja vagy nem adja, arra adja, amire szolgálna, hogy a hozamából fedezzék a kiadásokat vagy pedig a felélésre ad utasítást... Ezenkívül hallottuk, hogy a kórház-átalakítás a tervezett 3,5 milliárd szerint megalapozott becslések alapján 7 milliárdba fog kerülni, tehát ha mindezt összeadja és kivonja egy közgazda vagy a nyolcéves gyerek, aki már tud az iskolában összeadni, akkor kiderül, hogy arra hivatkozni, hogy nincs pénz, csak akkor lehet, hogyha becsukjuk a szemünket az elõtt a kérdés elõtt, hogy vajon miért nincs pénz.
Elmondtam, újra elmondom, tavaly is elmondtam - és most azért voltam kénytelen tovább hányni a borsót a falra, mert múltkor kiszámoltam, hogyha összesöpörném, mégsem én lennék a legnagyobb terménykereskedõ az országban, tehát fokoznom kell a termelékenységet, ezért még nagyon sokszor el fogom mondani ugyanezeket. Köszönöm szépen. (Taps a jobb oldalról.)