DR. KISS JÓZSEF (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselõtársaim! Talán elõször Kis Gyula képviselõtársam hozzászólásának két eleméhez. Én tegnap délelõtt végighallgattam Guy Ellenának, aki egyébként francia és nem amerikai, mint világbanki szakértõ, és egyébként férfi, a neve hangzása ellenére. Tehát õneki az elõadását, és ez egy példa volt, amit nem tudom miért pont ezt az egy példát emelte ki a sajtó, amit az elõbb képviselõ úr idézett, és ez is nem ránk vonatkozott, hanem a francia gyógyszerfogyasztási szokásokra vonatkozott a példája.
A másik, amirõl szólni kéne, az, hogy ellenreformáció van-e pillanatnyilag az egészségügyi átalakítás terén. Én úgy gondolom, hogy nem. Ha a kérdést föl akarjuk tenni és ugyanebben a stílusban, mert nekem ez a stílus alapjában véve tetszik, akkor legfeljebb a különbség annyi, hogy nem a kálvini, hanem a lutheri vagy kinek-kinek ízlése szerinti reformációról van szó. Igazából ez a bizonyos teljesítményelvû finanszírozás, aminél mi is könnyen kimondjuk - elõbb Schwarcz Tibor képviselõtársam is kimondta -, hogy teljesítményfinanszírozás volt, az, nagyon jól tudják képviselõtársaim, hogy sehol nem lett teljesítményfinanszírozás. Az alapellátásban egyértelmûen kártyapénz alapú finanszírozássá vált, ami igazából a teljesítménytõl nem függött, miközben a kórházi finanszírozásnál gyakorlatilag számos torzító tényezõ számítódott még hozzá. Az egyik az szakmai pontérték, a másik pedig az intézményi pontszám.
Az is igaz, hogy a különbség a két különbözõ kórházban nyújtott azonos ellátás finanszírozásában, tehát a különbség, az csökkent, és nem növekedett az elmúlt idõszakban. És nem bázis szemléletû finanszírozásról, hanem egy normatív pluszteljesítményelvû vagy teljesítménnyel arányos finanszírozás irányába való elmozdulásról szól a finanszírozás változása, és ez nem egészen mindegy. Tudniillik nem egy bázisszemléletbõl indul ki, hanem abból a normából, ami elegendõ ahhoz, hogy valaki a leszerzõdött kapacitásai mellett a mûködés alapfeltételeivel rendelkezzen. Köszönöm.