SZIGETI GYÖRGY (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyûlés! Én egy módosító javaslatról szeretnék beszélni, ezt Béki Gabriellával nyújtottuk be. Ez a normaszöveg 35. §-ának (2), (3) bekezdését érinti, de egyidejûleg érinti az 1. számú melléklet országgyûlési fejezetének második részét. Én a normaszöveg kapcsán mondanám el a második részre vonatkozó indokolásomat is, és így egyszer szólnék.
Nevezetesen a fogyatékosokat képviselõ és segítõ szervezetek költségvetési támogatásáról van szó. Ez ügyben tavaly hasonló jellegû felszólalást tettem, azonban csak részleges sikert értem el, kizárólag némi valorizációra került sor.
Mi is ez a fogalom, hogy fogyatékosokat képviselõ és segítõ szervezet vagy szervezetek? Képviselõtársaimnak, akik kevésbé ismerik ezeknek a szervezeteknek a tevékenységét, néhány szóval elmondanám. Ezek több évtizede létezõ szervezetek, van amelyik már 75 évet meghaladóan létezik, 60 éve, és a legfiatalabb is 25 éve létezik és mûködik. Ezek az egyesülési törvény alapján mûködnek, érdekképviseletet látnak el és számos más feladatot. Az egyesüléstõl és az egyesületektõl azonban különböznek annyiban, hogy ezek nem valóban választható egyesületek, hanem ezek kényszeregyesülések, sorsközösségek. Ide az emberek azért lépnek be, mert helyzetük úgy alakul, hogy kénytelenek ezeket az egyesületeket megalakítani, tagságukkal növelni.
Hogy szólok ebben az ügyben, az nemcsak azért van, mert személyemben érintett vagyok, és úgy érzem, hogy kötelességem is, hanem tavaly is és idén is ezek a szervezetek megkerestek, konszenzust alakítottak ki, és arra kértek, hogy ezt tolmácsoljam a parlament felé is.
Ezek a szervezetek számos állami feladatot látnak el, ideértve azt, hogy tankönyvet készítenek, speciális tankönyveket; rehabilitációt - elemi rehabilitációt - végeznek; könyvtárat mûködtetnek, szintén speciális könyvtárat; segédeszközökkel látják el a tagokat, hogy azok munkát vállalhassanak, tanulhassanak; közmûvelõdési feladatot oldanak meg; gyógyászati segédeszközöket állítanak elõ; jeltolmácsot képeznek. Tehát számos a feladatuk. Régi kívánságuk az, hogy egyszer valaki tekintse át az õ mûködésüket, vizsgálja meg, hogy abból mely állami feladat, és ennek a finanszírozási feltételeit is teremtsék meg.
Tavaly is elhangzott ez a javaslat, sõt, évtizedek óta elhangzik ez, mert ezeket a feladatokat finanszírozni kell. Ezek a szervezetek kialakították hosszú évtizedek alatt a leghatékonyabb mûködést, hogy legkisebb ráfordítással maximális eredményt érjenek el. Ezt az állam el is ismeri, mert évtizedek óta költségvetési támogatásban részesíti õket. Azonban ezzel a költségvetési támogatással két gond van.
Az egyik a mennyiségi dolog. Csak a legutóbbi két évre vonatkozó adatot ismertetném: 1995-ben 20 százalékkal emelkedett a költségvetési támogatásuk, ugyanakkor az infláció 28 százalék volt; ebben az évben 20 százalékkal emelkedett parlamenti döntés kapcsán a támogatásuk, az infláció várhatóan 23 százalékos lesz éves szinten. A jövõ évi tervük az szintén a szinten tartás lett volna. Ez irányú költségvetési elképzeléseiket idõben, júniusban eljuttatták a Pénzügyminisztériumhoz.
A Pénzügyminisztérium mindössze 7 százalékos növelést irányzott elõ ezen szervezetek számára, amely - hogyha nézzük a jövõ évi inflációt, ami 18 százalékkal számol - ezeknél a szervezeteknél az ellehetetlenülést eredményezi. Évek óta nem kapják meg azt az összeget, hogy szinten tartsák a mûködésüket.
A költségvetési vita korábbi szakaszában módosító javaslatot készítettem én is, szociális bizottság is, amelyben egy nagyon szerény, 15 százalékos emelést szándékoztunk elérni. Sajnálatos, hogy a kormány nem támogatta, ugyanakkor a parlamentben is mintegy negyven-valahány százalékos támogatást ért el mind a két javaslat. Ezek a szervezetek évek óta emelik a tagdíjat. De tudni kell azt, hogy olyan társadalmi csoportot érint, ahol a tagdíj növelése, a mûködés feltételei nem teremthetõk meg, tehát változatlanul gond az alulfinanszírozottságuk és az ellehetetlenülésük.
A kapcsolódó módosító javaslat készítése során foglalkoztam a gondolattal, hogy fejezeten belül honnan találhatnánk forrást. Az õ forrásuk az országgyûlési fejezet második részében van, tehát viszonylag elkülönítetten egy vonallal az Országgyûléstõl; és ott olyan szervezetek vannak, hogy kisebbségi szervezetek, Máltai Szeretetszolgálat, Vöröskereszt és a pártok. Melyiktõl lehet elvenni? Egyiküktõl - tehát a kisebbségi szervezetektõl és más civil szervezõdésektõl - nem lenne helyénvaló, hogy éppen ezeket a szervezõdéseket állítsuk egymással szembe. A pártokkal kapcsolatban a támogatás csökkentése iránti módosító javaslat szándékát feladtam, tudván azt, hogy itt sikert nem lehet elérni.
A másik gond a nevesítéssel van. Egészen 1995-ig a nagy szervezetek nevesítve kapták meg a költségvetési támogatást. Ez egyszerûen megérthetõ, annak folytán, hogy egy-egy szervezet létezik az országban, mert régóta tudják, hogy szegény ország nem tud ebbõl több szervezetet eltartani, 1996-ban azonban változott a dolog, és megjelenítették õket, csoportban, egy elõirányzatként, hogy pályázzanak. Ezek a szervezetek - akár hogyha süketeket, nagyothallókat, mozgáskorlátozottakat vagy a vakokat tekintem - csak saját magukkal versenyezhetnének. Tavaly eljutottak oda, hogy önmaguk döntöttek a rendelkezésre álló eszköz felosztásáról, és kérték, hogy ezt hagyja jóvá a parlament. Sajnos, a Pénzügyminisztérium ellenállásán és máig megmagyarázhatatlan okból nem tudom, hogy ez a dolog miért nem következett be. Én nem tudom ép ésszel felfogni azt, hogyha az érintettek megegyeznek a költségvetés felosztásáról, akkor mégis úgy kell dönteni, hogy errõl egy bizottság utóbb határozzon. Az a bizottság, amelyik támogatta ezt a felosztást, ezt a konszenzusos javaslatot ismeri, és ugyanígy fog feltehetõen dönteni egy késõbbi szakaszban.
Valamikor egy újságíró kimunkálta, hogy milliós nagyságrend a parlament egy-egy percének az ideje, hogyha hozzákapcsoljuk a bizottsági munkát meg egyebet. Az a növekmény, amit kértek volna - 24 millió -, ha ez megint elmegy bizottsághoz, az elõterjeszti a parlament elé, a parlament még egyszer foglalkozik vele, ugyanazon összeg bõven elegendõ lett volna az õ valorizált támogatásukra.
Módosító javaslatunkban Béki Gabriellával arra teszünk javaslatot, hogy ezt a fölösleges procedúrát spórolja meg a parlament, és kérem képviselõtársaimat, hogy támogassák ezt a javaslatot. Köszönöm. (Taps a kormánypártiak padsoraiból.)
(12.00)