Sasvári Szilárd Tartalom Elõzõ Következõ

SASVÁRI SZILÁRD (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! A vita e szakaszában nehéz úgy beszélni, hogy kapcsolódjon az ember az elõtte hozzászólóhoz. Én nem is tudom ezt megtenni, hiszen a Magyar Történelmi Filmalapítványról kívánok néhány szót szólni. Teszem ezt azért, mert azt gondolom, hogy ez az a többpárti módosító indítvány, amelyet benyújtottunk a parlamentbe a költségvetési törvényhez, egy olyan egyetértésre talált közöttünk, aminek valószínûleg az az oka, hogy mindannyian fontosnak tartjuk, hogy az emlékezések a történelemrõl a nyilvánosság számára elérhetõk legyenek. Fontosnak tartottuk azért, mert az elsõ és a második világháború, az 1950-es évek, 1956-nak a tanúi, túlélõi sorban távoznak el végül is, sajnos, az élõk közül, és hogyha velük nem készülnek el bizonyos riportok, interjúk, anyagok, akkor a késõbbi nemzedék már nem ismerkedhet meg ezekkel.

Nyilvánvaló, hogy ilyen alapítvány által támogatott filmes produkciók azért szembesítenek bennünket a történelmünkkel, nemcsak dicsõségeinkkel, hanem bûneinkkel is; és én azt gondolom, hogy ezt a szembesülést, szembesítést meg kell tenni mindenképp, és hogyha van erre egy alapítvány, amelyik céljai közé kimondottan azt a célt tûzte ki, hogy történelmi filmeket készítsen, akkor ezt az alapítványt támogatni köteles a mûvelõdési kormányzat is. És ezért sem tartottuk szerencsésnek az 1995-ös költségvetés során azt, hogy nem kapott költségvetési támogatást, és végül is gyõzelemként értékeltük azt, hogy a képviselõi indítványra mégiscsak hozzájutott anyagi forráshoz.

Azt gondolom, hogy más nemzetek is élnek ezzel a lehetõséggel, mások is foglalkoznak azzal, hogy a történelmi eseményeknek a tanúit megszólaltassák. Hadd hívjam fel az önök figyelmét egy nagyon eklatáns példára is, Steven Spielberg készít a túlélõkrõl egy produkciót, amit a Vizuális Történelmi Alapítvány számára készít el. Itt ebben a programban a holocaust túlélõinek az interjúiról van szó, és egy olyan archívumot kívánnak elkészíteni, amelyik egy hatásos történelmi és oktatófilm anyagaként is felhasználható. Ez az ötlet nem új, tehát nem õ találta ki, ugyanilyen tulajdonképpen történelmi videoarchívum van a Yale Egyetemen Amerikában vagy Izraelben a Jad Vasem Holocaust Emlékmúzeumban is. Tehát vannak erre példák.

Én azt gondolom, hogy a magyar nemzetnek is archiválnia és össze kellene gyûjteni azokat a tanúkat, akik el tudják mesélni az elsõ és második világháborúban átélt eseményeket, akik el tudják mesélni, hogy '56-ban az utcán hogy élték meg a dolgokat, és ezt ennek az alapítványnak a támogatásával a rendezõk meg tudják tenni.

Hadd idézzek önöknek abszolút önkényesen csak néhány dolgot a Magyar Történelmi Filmalapítvány produkciói között. Azokat említem meg, amik megjelentek már, vagy pedig sugározta õket a TV vagy a Duna TV, a Magyar TV vagy pedig a Duna TV. Kovács László: Búcsú, Grabóczan I-II., szerbek és svábok együttélése; Péterbence: Mert mi is magyarok voltunk, moldvai csángókról; Hinsch György: Irgalmatlanul, Mansfeld Péter pere; Xantus Gábor: Emelt fõvel, rendületlenül - Márton Áron püspökrõl; Gulyás János: Magyarok és az I. világháború (orosz, román, szerb front); Jancsó Miklós: Zsoltár, Holocaust Magyarországon; Vörös T. Balázs: Váróterem, erdélyi filmszociográfia.

És még sorolhatnám ezeket a dokumentumfilmeket, amiket ennek az alapítványnak a támogatásával végeztek el. Én azért tartottam fontosnak, hogy errõl az ügyrõl beszéljek a mai napon és a költségvetés kapcsán, mert azt gondolom, hogy vannak tanúink a történelemrõl, és ezeknek az emlékezéseiket, a hanganyagukat archiválni kell, annál az egyedüli és nagyon egyszerû célnál fogva, hogy a jövõ nemzedéke is tanulhasson ezekbõl. Köszönöm a figyelmüket. (Taps mindenhonnan.)

(12.10)

Tartalom Elõzõ Következõ

Eleje Homepage