DR. DOBOS KRISZTINA (MDF): Köszönöm szépen a szót. Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Három csoportba sorolhatók azok a módosító indítványok, amelyeket benyújtottunk, és amiben továbbra is szeretnénk a Ház támogatását kérni.
Az elsõ a felsõoktatás támogatása, különös tekintettel a kutatásra szánt pénzeszközökre. A holnapi napot nem szeretném megelõlegezni, de holnap a magyar tudomány helyzetérõl fog tárgyalni a parlament. A magyar tudomány helyzetével szorosan összefügg, hogy mi történik a felsõoktatásban, hiszen nyilván Glatz úr, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke be fog arról számolni, hogy hogyan tevõdött át a kutatás jelentõs mértékben a felsõoktatási intézményekre, az egyetemekre és a fõiskolákra.
A miáltalunk javasolt kétmilliárdos összeg, amivel az OTKA, vagyis az Országos Tudományos Kutatási Alap pénzeszközét megemelnénk, még ma sem jelenti azt, hogy az európai színvonalnak megfelelõ kutatási pénzeszköz állna rendelkezésre, hiszen '94-ben a GDP 0,93 százalékát fordítottuk kutatásra, most 0,4 százalékát. Az európai országokban ez 1,2-1,6 százalék körül mozog. Én kicsit kétkedve hallgatom sokszor, amikor azt mondjuk, hogy Európába tartunk, de amikor valamilyen fontos kérdésre kellene fordítani pénzeszközt, akkor bizony Európától távolodunk.
Úgy gondoljuk, hogy a tudományos kutatásnak nemcsak az a feladata, hogy nagy felfedezések szülessenek, hanem az is a feladata, hogy húzza az egész felsõoktatást, segítse a koponyák, a kimûvelt koponyák igazi lehetõségeinek a kibontakozását. Ezért semmiképpen sem tudjuk elfogadni azt, hogy a tudományos kutatásra és a fejlesztésre szánt összeg reálértékében tekintve évrõl évre folyamatosan csökken.
A másik tétel, ami még szintén a felsõoktatáshoz kapcsolódik, az a hallgatói normatíva emelése. Amennyiben marad a 65 ezer forintos hallgatói normatíva, akkor jövõre szép kerek jubileumi évfordulót fogunk ünnepelni, hiszen ötödik éve folyamatosan 65 ezer forint az egy évben az egyes hallgatóknak juttatott normatíva.
Nem is lenne nagy baj, hogy ez marad, ez az összeg, akkor, hogyha nem tudnánk, hogy évenként 20 százalék fölötti az infláció, hogyha nem azt tapasztalnánk, hogy lassan ez az összeg már elértéktelenedik, és hogyha nem néznénk ennek a másik oldalát, hogy a családok egy része folyamatosan elszegényedik, tehát egyre több olyan, a felsõoktatásba készülõ diák fog kimaradni a felsõoktatásból, aki tehetsége, szorgalma folytán oda kellene hogy kerüljön.
Az idei 9 százalékos jelentkezési hátrány vagy az, hogy kevesebben jelentkeztek 9 százalékkal, mint a tavalyi évben, már mutat egy tendenciát. De szeretném felhívni a Mûvelõdési és Közoktatási Minisztérium figyelmét arra, hogy többen abbahagyták a fõiskolai és az egyetemi képzésüket, pontosan azért, mert nem tudták finanszírozni az egyébként 2000 forintos tandíjat, ami alacsonyabb, mint a jövõre tervezett, a megemelkedett kollégiumi díjat és a megemelkedett megélhetési költségeket. Arról már nem is beszélek, hogy a tankönyvárak nem 30 százalékban emelkedtek, hanem jóval nagyobb mértékben a felsõoktatásban.
Tudom, erre azt mondják képviselõtársaim, hogy kevesebb a gyerek. Tudom, hogy képviselõtársaim úgy gondolják, hogy folyamatosan kellene most már csökkenteni vagy legalábbis azonos szinten tartani a felsõoktatásba felvett hallgatók létszámát.
De sajnálatos módon azt is kell mondani, hogy bár kevesebb a gyerek, és ez igen nagy baj, mégis teljesen egyetértve a kormány azon programjával, amit '93-ban beindítottunk, egyre többen fognak érettségit szerezni, egyre többen jelentkeznek középiskolába, tehát az aránya az érettségivel rendelkezõknek nagyobb, és természetes, és én úgy gondolom, hogy magától értetõdõ az a folyamat, hogyha valaki érettségivel rendelkezik, és méghozzá jó érettségivel, akkor van igénye arra, hogy akár egy fõiskolai vagy egy egyetemi végzettséget is megszerezzen.
És a másik oldaláról sem lenne célszerû elfeledkezni. Azt hiszem, és ezt mutatják a statisztikák, hogy azoknak a diákoknak, akik fõiskolai és egyetemi végzettséggel rendelkeznek, sokkal nagyobb az esélyük, hogy a munkaerõpiacon valamilyen álláshoz jussanak, sokkal nagyobb az esélyük arra, hogy az életük folyamán a változó körülményekhez alkalmazkodni tudjanak és esetleg tovább tanuljanak.
A kormány zseniális módon - ehhez külön gratulációmat hadd fogadják - azt hitette el a közvéleménnyel, hogy a normatívának a 10 százaléka lesz a jövõ évben a tandíj. Igen, az éves normatívának a 10 százaléka havonta. Vagyis a havi normatívának a 100 százaléka, hiszen 6500 forint lehet a tandíj, és 6500 forint a hallgatói juttatás.
Meg lehet téveszteni a közvéleményt, el lehet mondani ezt az éves normatíva 10 százalékát, de azt hiszem, hogyha leülnek számolni az emberek, akkor pontosan tudják, hogy bizony összesen 65 ezer forintot ad hallgatói normatívában a költségvetés, és az egyetemek révén be is szedheti ezt, hiszen a tandíj maximálisan 6500 forint lehet havonként, miután 10 hónapos a tanév, ebbõl az következik, hogy 10-szer 6500 az 65 ezer forint.
Én úgy hiszem, hogy jó lenne, hogyha ezt a hallgatói normatívát fel lehetne emelni. Úgy hiszem, hogy nem olyan mértékben kívántuk, hiszen csak 10 ezer forinttal kívántuk felemelni, ami a költségnövekedést fedezné, de azért azt a jelzést adná a családoknak és a fiataloknak, hogy mi fontosnak tartjuk azt, hogy a felsõoktatásban minél többen részt vehessenek, és ne mondhassa senki azt, hogy azért, mert nincs elég pénze a családnak, azért nem tud tovább tanulni.
(12.20)
A harmadik csoportja az általam javasolt módosító indítványoknak részben a tankönyvtámogatás, részben pedig a közoktatási intézmények számára biztosított fejlesztési támogatásoknak a pontosítása.
A tankönyvtámogatásra az idei évben 600 millió forintot szán a kormányzat, 1994-ben ez 1,8 milliárd volt. Ha képviselõtársaim végiggondolják, hogy azóta mennyit emelkedtek a könyvárak, akkor valószínûleg ez a harmadrésze a támogatásnak a '94-eshez képest igazán minimális összegnek tekinthetõ. Tudom, hogy pazarlás folyik a tankönyv területén. Tudom, hiszen számos jó minõségû - mind a tartalmát tekintve, mind a külsejét tekintve - jó minõségû tankönyvet évrõl évre eldobnak vagy nem gyûjtenek be az iskolák. De miért nem teszik ezt? Azért, mert abbamaradt az a program, amit '93-ban elindítottunk, hogy az önkormányzatokat megtámogattuk, hogy azok az iskolák, amelyek tartós tankönyvet vásárolnak, az iskola tulajdonában maradjon a tankönyv, és ezt a tankönyvet évrõl évre használni tudják. Nálunk gazdagabb nyugat- európai országokban ez a rendszer mûködik. Ha ezt a programot folytatná a kormányzat, akkor azt hiszem, hogy 5-6 év alatt lehetne minden iskolának egy olyan alapvetõ tankönyvcsaládja és egy tankönyvbázisa, amihez már csak kiegészítõ tankönyveket kellene vásárolni vagy kiegészítõ munkafüzeteket, és akkor a családokat nem terhelné 2-3-5 vagy esetleg - és nem ritka - 6-8 ezer forintos tankönyvköltség. Nagyon szomorú, hogy ezt a programot befagyasztotta a kormány, nagyon szomorú, hogy nem hajlandó ezért az önkormányzatoknak és az iskoláknak támogatást adni, hiszen ezzel azt a jelzést is adta, hogy ne csinálják, mert valójában nem tartja fontosnak.
A másik ilyen támogatási rendszerünk, ami a felsõoktatási tankönyvtámogatásra vonatkozik. Én úgy hiszem, hogy ma már az egyes tankönyvek olyan drágák és olyan rossz helyzetben vannak az egyes egyetemek és fõiskolák, hogy a jegyzetek kiadása, nemcsak a szerzõi honorárium megfizetése, hanem a nyomtatása is rendkívül nagy nehézségekbe ütközik. Ezért célszerûnek tartjuk, hogy ezt a produktumot - hiszen az egyetemi jegyzet vagy az egyetemi tankönyv nemcsak az adott évfolyamnak szól, hanem egypár évre és nemcsak a felsõoktatásban tanulóknak, hanem az egész tudományos közéletnek - célszerû lenne megtámogatni. Nem véletlen, hogy ma már alig írnak az egyetemeken és a fõiskolákon jegyzeteket, hiszen nem tudja kiadni a fõiskola vagy az egyetem. Fénymásolják az elõadásokat a hallgatók, vagy fénymásolják az oktatóknak a jegyzeteit. Én úgy gondolom, hogy ez nem egy európai színvonalhoz való törekvés.
És a harmadik vagy az utolsó, amirõl szeretnék említést tenni, a közoktatás-fejlesztési kérdések. Kétségtelen tény, és ezt el kell ismerni, számos ponton a közoktatás fejlesztésére lesz lehetõség. Különösen jónak és fontosnak ítélem a számítógépes fejlesztési lehetõséget, mert azt gondolom, hogy erre rendkívül nagy szükségük van az iskoláknak. Azonban megdöbbentõ - és számomra nagyon kevéssé tolerálható -, hogy március 31-e a határidõ, amire megállapítják majd, hogy ki pályázhat és hogyan pályázhat a számítógépes fejlesztésre, és én nem hiszem, hogy jó az a tendencia vagy jó az az elképzelés, hogy úgy szavazzuk meg a költségvetési támogatást, hogy nem tudjuk, hogy hogyan is fognak pályázni, mire is szánja a kormány. Számítógép- fejlesztésre lehet nagyon takarékosan és nagyon jó programokat és pályázatokat kiírni, de lehet elpazarolni, és lehet azt a pár milliárd forintot eldobni tulajdonképpen.
Hasonló módon nagyon fontos és nagyon jó, hogy a pedagógusok továbbképzésére 3 milliárd forint áll rendelkezésre. Hajdanán, amikor a közoktatási törvény módosítását beterjesztette a kormány, akkor novemberre ígérte a szakvizsga követelményrendszerét, azt a szakvizsgát, amirõl ma még nem tudják a pedagógusok, nem tudjuk mi, parlamenti képviselõk, nem tudja a felsõoktatás, hogy milyen vizsgának, milyen követelménynek kell megfelelni ahhoz, hogy 10 év után is pedagógus legyen valaki, vagyis hogy ne veszítse el a diplomáját. Aztán változott, és a mai nap - ma december 3-a van, ha jól tudom -, a mai nap sem tudjuk, hiszen még nem készítette el a kormány a szakvizsga követelményeit. Én nagyon szívesen megszavazom a 3 milliárd forintos összeget a szakvizsgára, a felkészítõ továbbképzésekre és a vizsgát megelõzõ konzultáció, illetve a vizsgakövetelmények után az egyes szakértõknek a további mûködtetésére, de azt gondolom, hogy elégnek kellett volna lenni ennek az idõnek, és nagyon nagy félelmek vannak az oktatási ágazatban, hogy megint elhamarkodottan fogják ezt a pénzt felhasználni, és ugyanúgy elvész, mint ahogy elveszett, vagy legalábbis sajnálatos módon úgy tûnik, hogy elveszett az a 300 millió, amit az idei évben szántak a pedagógusok továbbképzésére.
Én azt kérem képviselõtársaimtól, hogy miután ezek az összegek nem nagy összegek, amelyeket az oktatás-kutatás és a közoktatás fejlesztésére szánt a Magyar Demokrata Fórum, hogy támogassák módosító indítványainkat. Ezek az összegek nem a holnapi nap hozzák meg az eredményüket, nem is a jövõ évben, hanem éveken keresztül, hiszen ma is vallom, és azt gondolom, hogy az oktatásra szánt pénzek, az oktatásba befektetett forintok, azok évek múlva vagy évtizedek múlva nem forintokat, hanem milliókat hoznak. Köszönöm szépen. (Taps a jobb oldali padsorokban.)