GELLÉRT KIS GÁBOR (MSZP): Köszönöm szépen. Elnök úr kérdésére igyekszem egy gyors választ adni, hiszen eleget foglalkoztunk itt néhányadmagammal ezzel a dologgal.
Ennélfogva hadd mondjam azt, hogy túl értékszempontokon az, hogy a törvényjavaslat egy szûkített kört tüntet fel kedvezményezettként, éppen azért történt, hogy megvalósítható legyen, hogy fel tudjon készülni az adóhivatal és az érintett szervezetek mindegyike kellõ mértékben a végrehajtásra. Tehát amennyiben idõben meg tudjuk hozni a törvényt, abban az esetben - legalábbis az eddigi információk szerint - a dolog megvalósítható.
A másik részben Csizmár Gábor megjegyzésére reagálnék. Igaz, ez egy furcsa helyzet, amit mondott, legalábbis abban az elõadásban, ahogy õ mondta, hogy itt vannak kedvezményezettek, és másokat pedig - így az egyházakat vagy a híveket - egy sajátos jogi gondolkodással vélünk, vélnek kihagyhatatlannak a támogatandók körébõl. Miközben - és utalok Salamon László korábbi megszólalására - õ azt mondja, hogy miért erõszakoljuk ezt, miközben a híveket képviselõ egyházak tiltakoznak ez ellen, vagy legalábbis elhárítják maguktól a lehetõséget.
Nos, ezzel kapcsolatban nem akarnék túlságosan nagy vitát kavarni. Ha én jól tudom, az egyházak egy sajátos struktúrája a társadalomnak. Történelme során mindig is, elsõsorban és mindenekfölött a hitet képviselték, azt a hitet, amelyre az életüket tették föl, amelyre a szervezetük alapult, és a híveket másodlagosan, harmadlagosan képviselik, amennyiben erre szükség van, de én nem tapasztaltam azt, hogy ilyenfajta szociológiai felmérések születtek volna.
Ellenben a vonatkozó szociológiai tapasztalatok pontosan azt bizonyítják, hogy a hívek igenis fontosnak tartanák azt, hogy õk maguk részt vehessenek, illetve a lakók vagy az állampolgárok egyházuk támogatásában. Tehát itt két olyan állítás van egymással szemben, amelynek a feloldása, azt hiszem, hogy nagyon körülményes volna, legalábbis parlamenti keretek között. Köszönöm.