POKORNI ZOLTÁN (Fidesz): Mészáros István hozzászólásával kapcsolatban annyit vagyok mondandó, hogy természetesen ez nem pusztán a logika iránti elkötelezettség, hogy ez így szép, hanem ez így mûködõképes. Tehát azt próbáltam alátámasztani, hogy ez nem egyszerû jogalkotási gyönyör kérdése, hogy hogyan lesz a magyar corpus juris szebb, hanem hogy hogyan tudjuk ezt megvalósítani. Mert látható módon ilyen sorrendben ez a megvalósulás, vagy erõbõl adott esetben megtörténhet, de más módon nem hiszem. A kérdés ez, hogy lesz-e kielégítõ szabályozás, vagy nem lesz. Az egyházak egy része - hogy eleget tegyek a figyelmeztetésnek - a kormánnyal folyó tárgyalásban garanciát kért. Garanciát kért arra nézve, hogy ez a bizonyos egy százalék az alapmûködésüket nem fogja a késõbbiekben csökkenteni. Nem most, a régóta infláció által jelentõsen csökkentett alapmûködés végre valahára régen elkésett 30-40 százalékos emelésénél kérik ezt, hanem a késõbbiekben. Ilyen garanciát a kormány vagy nem tudott, vagy nem kívánt adni. Azt gondolom, hogy egyetlenegy garancia lett volna, ez pedig a tárgyalási sorrend vagy az együttes tárgyalása ennek a két kérdésnek. Ez egy olyan garancia, ami az egyházak számára megfelelõ lett volna véleményem szerint, kielégítette volna azt az igényt, hogy egyszerre lássák ennek a két kérdésnek a finanszírozását, és ne érezhessék magukat úgy, hogy kényszerpályákat teremt számukra a kormány, illetve a parlament.
Amit Iványi Tamás képviselõtársam említett, azt gondolom, hogy erre is válasz az egyházak (Az elnök a pohara megkocogtatásával jelzi a felszólalási idõ leteltét.) ilyen értelemben elutasították azt, hogy garanciák nélkül tárgyaljanak. Az egyházak egy része ezt elutasította. Valóban, amikor én itt (Az elnök ismételten megkocogtatja a poharát.) lutheránusokat és pápistákat idéztem, inkább a vita hangulatát, a reformáció korabeli szenvedélyeket szerettem volna idézni. Valóban nem az egyházi vezetõk, sokkal inkább...