POKORNI ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót. Arra a kérdésre, hogy mi a baj ezzel a megoldással, az általam gondolt válasz egyik elemét Salamon László kifejtette, hogy ezzel részben elvi fenntartások miatt nem értünk egyet. Ez a fajta, a való életben feltehetõen mûködõ vagylagosság nem oldja fel azt az elvi problémát, amit õ vázolt. Az én válaszom inkább, ha úgy tetszik, a taktikai elemeket, nevezzük így, a törvényhozás sorrendjére vonatkozó elemeket, politikai elemeket tartalmaz.
(22.50)
Nem jogelvi megközelítésû, hanem azt gondolom, hogy azok az egyházak, illetve az õ véleményüket respektáló képviselõk, akik azt gondolják, hogy ez így nem kellõ megoldás, azok azt is figyelembe veszik, hogy jó lenne, ha még ebben a ciklusban lenne az egyházak alapmûködésére vonatkozó finanszírozást rendezõ törvény.
Ezt az a helyzet segíti elõ, hogyha most nem kerül bele ebbe a szabályozásba, meggyõzõdésem, hogy azt segíti elõ. Egyáltalán, hogy legyen ilyen, és még egyszer, hogy ne megfordítva történjék a szabályozás, elõször az alapmûködést kell szabályozni, és utána ezeket a kiegészítõket.
Én az egyházaknak ezt az álláspontját megfontolásra érdemesnek, respektálandónak tartom, és ezért azt gondolom, hogy az a hétköznapi logika - s fogadok, hogyha nem akarják, akkor így lesz, ha nem akarják, úgy lesz - erre nem ad választ, mert ettõl még nem lesz törvény a magyar parlamentben. Ellenkezõ esetben, ha az egyházak azt mondják, hogy állítsuk le mindaddig, amíg nincs (Az elnök pohara megkocogtatásával jelzi a felszólalási idõ leteltét.) meg az alapfinanszírozás, ez az eszköz a kezükben, hogy kikényszerítsék ennek a törvénynek a megszületését. Köszönöm.