DR. KIS GYULA JÓZSEF (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Miután a belügyminiszter úr hivatkozott arra, hogy tegnap errõl már beszéltünk, akkor én hivatkozom arra, hogy tegnap is megpróbáltam elmagyarázni, hogy mélységesen kettévált a sportélet a professzionális élsportra és az egészséges életmódhoz, az élet meghosszabbításához, egyáltalán a civilizáció körülményei között az ember fennmaradásához szükséges úgynevezett szabadidõsportra, diáksportra, régi rossz szóval tömegsportra.
Ezt a különbséget és ezt a kettéválást valamilyen módon a mai sportirányítási rendszer nem volt képes követni, hiszen a sportra fordított összes összeg 15 százalékát fordította az OTSH az úgynevezett szabadidõsport, tehát az életmódot befolyásolni képes sporttevékenységre.
Ez már nem sportkérdés! Nagyon jól tudom. Ez életmód kérdése, ez népegészségügyi kérdés. Csakhogy valami módon azon kellene gondolkodni a sportért felelõs miniszter úrnak, aki maga is élsportoló volt, kosárlabdázó korában nagyon nagy élvezettel figyeltem néha ugyan kissé erõszakos játékát, (Derültség.) de legalább felkészültem arra, hogy mire várhatok, ha miniszter lesz belõle.
Szóval õt kérem, és tényleg kérem, hogy ez nem egy tárca, nem is egy tárca részfeladata, ez az egész kormány feladata lenne. Meg kellene változtatni a közgondolkodást. Hadd utaljak az amerikai egyetemi sportra, vagy arra, hogy a Toldy Ferenc Gimnáziumban egykor magyarból is megbukott az, aki nem tudta átvinni a megfelelõ magasságot. Át kell hatnia a közgondolkodásnak azt a szándékot, hogy egészségesebben éljünk, és ehhez elsõsorban 15 százalék helyett én többet fordítanék, mint az élsportra. Csak ez a vita közöttünk. Köszönöm. (Taps az ellenzék padsoraiban.)