DR. RAB KÁROLY (független): Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! Több képviselõtársam elmondta, hogy egy ünnepélyes alkalom errõl a témáról beszélni. Értve alatta nem a témák tartalmát, hanem a ritkaságát. Azt is elmondták ugyanezek a képviselõtársaim, hogy a nemzet jövõje szempontjából ez egy milyen fontos téma. A kettõt összehozva a nemzet jövõje szempontjából a legmeghatározóbb témáról rendkívül ritkán beszélünk. Jó volna többször beszélni róla, és nemcsak itt a parlamentben, hanem majd ahogy említem, több helyen.
Ez a beszámoló egy prototípus. Remélem, hogy két év múlva egy jóval célszerûbb anyag fog elkészülni, ami sokkal mélyebben elemez dolgokat. Lényeg, hogy foglalkozzon majd a jövõbeli teendõkkel is, tehát valahol döntés-elõkészítõ szerepe is legyen.
Engem egy picit zavar ebben, hogy ezt az Akadémia közgyûlése fogadja el. Egyetértek azzal, hogy a törvény azt írja elõ, helyesen, hogy az Akadémia elnöke számoljon be a magyar tudomány helyzetérõl. Nem is az a bajom, hogy az Akadémia közgyûlése fogadja el, hanem az, hogy minthogy ez az egész magyar tudományt érinti, a felsõoktatást, társadalom- és természettudományokat, a tudomány mûvelésének legkülönbözõbb területeit, sõt azt gondolom, hogy az alkalmazókat is.
Ezért azt gondolom, hogy a jövõben jobb volna, ha az Akadémia közgyûlésén kívül mindazok részt vegyenek ennek az elfogadásában formálisan is, akiket ez érint. Tehát értsd ez alatt a felsõoktatást, a mûszaki kutatások területét, de alkalmasint akár az alkalmazókat is.
Mindezzel együtt semmiképpen sem tehetõk felelõssé a magyar tudomány helyzetéért az Akadémia és az Akadémia elnöke. Hanem alapvetõen ezért felelõs a kormány és az Országgyûlés. Ezért én helyesnek tartottam volna, ha például a mai napon a kormány is beszámol a tudomány helyzetérõl, a kormány felelõsségérõl. Mit gondol a jövõben tenni a tudománnyal, a tudományirányítással, a tudomány finanszírozásával?
(13.10)
Valójában ünnepélyesebb lett volna ez a nap, hogyha ez is megtörténik, tehát nemcsak az Akadémia elnöki beszámolója kerül terítékre, hanem a kormány számol be errõl, hogy a továbbiakban mi történik ezzel.
Én is azt gondolom, hogy a határozati javaslattal van némi gond, és ezt Bauer Tamás említette. Én azt gondolom, hogy az ország jövõpolitikájából kéne levezetni a gazdaságpolitikát, a gazdaságpolitikából azokat a prioritási területeket, amelyet a tudománynak részint elõkészíteni, részint támogatnia kell, tehát részint végrehajtó szerepe van; ezért azt gondolom, hogy a prioritások meghatározásába bizony a kormánynak szerepe van, bizony szerepe van azoknak, akik a pénzt osztják erre, ezért én azt gondolom, hogy módosítandó volna a 3., 4. pont a határozati javaslatban.
Az elmúlt években rendkívül rosszul és alulfinanszírozott volt ez az egész terület, tehát a szellemi erõforrások körébe foglalható terület, de gondoljanak bele, képviselõtársaim, hogy az elmúlt 6-7 évben ez a nagyon rosszul finanszírozott terület is 6-800 milliárd forintot kapott. Ki tudja, hogy mi történt 6-800 milliárd forinttal? Hatékonyan használták, nem hatékonyan használták? Hogyan hozunk a továbbiakban döntéseket? 6-800 milliárd forint alatt értem a felsõoktatás pénzét, a kutatásra és az intézményekre szánt pénzt. Iszonyatos nagy pénzrõl van szó. És elõbb Magyar Bálint miniszter úr ugyan említette, hogy bizonyos pénzeket jövõre, bõvítményeket mire fordítják, ugyanakkor nagyon sok helyen 1-2-3 milliárdos növekmények is találhatók. Kutatásnál - amirõl természetesen nem lehet tudni, számomra ez túl általános, hogy kutatásra fordítjuk - én egy sokkal pontosabb meghatározást szeretnék a továbbiakban.
A kezemben van egy könyv (A képviselõ felemeli és megmutatja a könyvet.) ez a Franciaország '97-es költségvetésének kimondottan csak a kutatásra és a technológiai fejlesztésre vonatkozó koncepciója. Ezt egész évben vitatják, nem ünnepi alkalmakkor. Rendkívül alapos koncepció van benne, hogy kinek mivel kell foglalkozni, mit finanszíroznak, mit kérnek rajta számon. Nagyon örülnék, ha a magyar parlament jövõre legalább néhány oldallal rendelkezne már ebbõl.
Én azt gondolom, hogy az egész parlamentnek egy óriási törvénykezés- és szemléletbeli adóssága van az innovációval kapcsolatban. Értve alatta nemcsak a mûszaki fejlesztést, hanem az életünk minden területén, ahol innoválni, és ebben sokkal többet kéne tennünk.
A határozati javaslatról én azt gondolom, hogy érdemes volna a bizottságnak még egyszer meggondolnia, egyszerûen nem lehet mit kezdeni a mondatokkal, hogy "Az Országgyûlés úgy ítéli meg, hogy a tudománynak Magyarországon kiemelt jelentõsége van." Szerintem minden országban. Nem lehet mit kezdeni azzal a mondattal, hogy "Különösen fontos a tudomány szerepe a polgárosulás" - gondolom, ez polgárosodás - "a modernizáció és az európai integráció korában." Ha valaki bejön ebbe a szép épületbe, nyilván nem azt fogja megkérdezni, hogy hány munkás mennyire izzadt, hanem azt kérdezi meg, ki volt a tervezõje? Ami a múltból ránk maradt, abban mindegyikben a szelleme fontos, nem a fizikai ténye. A múltban is, a jövõben is a szellem volt a fontos, tehát ez a mondat, hogy majd a jövõben és a modernizáció és az európai integráció korában, szintén nem értelmezhetõ. A múltban is fontos volt, a jövõben legalább ilyen mértékben fontos.
És befejezésül azt szeretném mondani, hogy én nagyon örülnék, ha a jövõben a tudomány képviselõi, a politika, a kormány, az Országgyûlés, a tudomány képviselõi, a munkaadók, mindazok - tehát a felhasználók - egy közös és folyamatos párbeszédet folytatnának ezen a területen, mert maga a szellem egy rendkívül fontos dolog, ez egy nagyon komoly beruházás, amirõl nem ünnepnapokon kell beszélni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)