CSIZMÁR GÁBOR (MSZP): Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Lankadatlan türelemmel próbálom meggyõzni az alkotmány-elõkészítõ bizottság tagjait néhány olyan kérdésben, amiben, úgy veszem észre, hogy az elmúlt hónapokban hajthatatlannak bizonyultak. De úgy gondolom, hogy az ember, ha érvekkel rendelkezik, akkor az a kötelessége, hogy megkísérelje egészen a vita végleges lezárásáig mindazok gondolatát, gondolkodásmódját megváltoztatni, akik minõsítik a módosító indítványokat.
Én az ajánlás 10., 13., 14., 16., 18. és 19. pontjához szeretnék megjegyezéseket, indoklásokat fûzni. Az ajánlás 10. pontjában azt indítványoztam módosító javaslatommal, hogy a hátrányos megkülönböztetés tilalmában a felsorolásban szerepeljen az életkor szerinti hátrányos megkülönböztetés tilalma is. Tudom, hogy van olyan érvelés, amely úgy fogalmaz, hogy amúgy az egyéb helyzet szerinti hátrányos megkülönböztetésbe beleérthetõ az életkor szerinti hátrányos megkülönböztetés tilalma is . Tudom, hogy ez a felsorolás eléggé hosszan bõvíthetõ lenne. Mégis a joggyakorlatból, a mindennapi tapasztalatból kiindulva fel kell hogy hívjam a figyelmet, hogy Magyarországon - bár most is van az alkotmányban olyan kitétel, hogy egyéb helyzet szerint tilos a hátrányos megkülönböztetés - mégis létezik az életkor szerinti hátrányos megkülönböztetés, mégis létezik az, hogy mondjuk, a gyermekeket, vannak olyan jogszabályok, amelyek 50 százalékos, vannak olyan jogszabályok, amelyek egyharmados, vannak olyanok, amelyek kétharmados erejû felnõttnek tekintik, és eszerint adományoznak számukra jogosultságokat különbözõ mértékben.
Úgy gondolom, hogy félreérthetetlen lenne az alkotmánynak egy olyan kitétele, amely az életkor szerinti hátrányos megkülönböztetés tilalmát fogalmazza meg abból a szempontból, hogy nem lehet jogot különbözõ százalékos mértékben mérni, hanem ha érvényes a jogegyenlõség Magyarországon, és ha érvényes az az alapelv, hogy minden ember jogképes, akkor nem lehet az életkor szerint hátrányos megkülönböztetést alkalmazni. Éppen ezért szeretném meggyõzni az alkotmány-elõkészítõ bizottságot arról, hogy ismételten mérlegelje ezt a módosító indítványt.
Az ajánlás 13. pontjában javaslatot tettem arra, hogy az állam szerepe az oktatásban ne a szakmai és pénzügyi ellenõrzésre, hanem a törvényességi és szakmai ellenõrzésre irányuljon. A módosító indítvány indoklásában, azt gondolom, elég értehetõen kifejtettem, hogy az állami szerepvállalás az oktatásban elsõsorban a törvényesség és a szakmai kritériumok fenntartására irányulhat. A pénzügyi ellenõrzés csak abban a mértékben, amely mértékben a pénzügyi ellenõrzés egyébként is nemcsak az oktatásban, hanem minden másban, az erre hivatott szervek útján megtörténik.
(14.30)
Az oktatásban azonban, ha nem történik meg a törvényességi ellenõrzés, az állam törvényességi felügyelete, hanem csakis és kizárólag a pénzügyi felügyelet érvényesül, akkor olyan sajátos helyzetbe kerülünk, hogy nem szükséges esetleg törvényi kritériumoknak megfelelni, viszont pénzügyi ellenõrzéssel az állam beavatkozhat olyan autonómiák oktatási tevékenységébe, mint az egyházak, az alapítványok vagy az egyesületek. Én úgy gondolom, hogy ez nem lenne helyes, hogy ennek alkotmányos alapot teremtsünk, éppen ezért szeretném az alkotmány- elõkészítõ bizottság figyelmét erre a problémára felhívni és ismételt mérlegelését kérni a módosító indítványnak.
A harmadik, amire e blokkban szeretném felhívni a figyelmet: az ajánlás 14. pontjában az ominózus tandíjmentes vagy ingyenes oktatás kérdése. Tudom, hogy vannak olyan érvelések, amelyek szerint a nemzetközi szerzõdésekben megfogalmazódó ingyenesség csak valamifajta helytelen fordításból adódik, mert hogy egyébként talán az lenne a precízebb fordítás, hogy tandíjmentes. Ugyanakkor az általános vitákban is Bihari Mihály is elismerte, hogy fontos nemzetközi szerzõdésekben az ingyenesség megfogalmazása és ennek magyar fordítása helyénvalóan ingyenesként szerepel a magyar jogszabályokban és a nemzetközi szerzõdések magyar fordításában is. Éppen ezért ismételten fel kell arra hívnom a figyelmet, hogyha a Magyar Köztársaság alkotmánya nem ingyenesként fogja a közoktatást definiálni, hanem tandíjmentesnek, akkor ennek következményeképpen nemzetközi szerzõdéseket kell felmondanunk, mert törvénnyel kihirdetett nemzetközi szerzõdésekkel nem lesz szinkronban a Magyar Köztársaság alkotmánya.
Másodsorban: felvetõdött az általános vitában, hogy az ingyenességet akkor definiálni kell, hogyha így fogalmazódik meg az alkotmányban. Két megjegyzésem lenne erre. Az egyik: ma sem definiálja az alkotmány az ingyenességet, hanem az ingyenesség definícióját az alkotmány alatti törvényekre utalja át. Én azt gondolom, hogy egy olyan közbensõ mondattal, amelyben az ingyenesség fogalmazódik meg, és ugyanakkor az ingyenesség értelmezését a közoktatási törvényre utalja az alkotmány, ez a probléma áthidalható lenne, vagy nyilvánvalóan az is megtehetõ, hogy az ingyenességet maga az alkotmány definiálja egy bõvebben kifejtett mondattal. Én azonban úgy gondolom, hogy mindenképpen ragaszkodni kellene az alkotmányban a közoktatás ingyenességének megfogalmazásához, mert óriási veszélyt látok abban, hogyha tandíjmentesként fogalmazódik meg a közoktatás, tandíjmentesként, és ezzel alkotmányos lehetõséget biztosítanánk arra, hogy mindenféle használati díjakat, hozzájárulásokat, költségtérítéseket, más egyéb, nem tandíjjellegû fizetési kötelezettségeket lehessen megállapítani a közoktatásban. Ez, úgy gondolom, alkotmányos alapot biztosítana olyan beláthatatlan következményeknek, amely szerint a közoktatásban anyagi, vagyoni alapon lehetne majd részt venni, amit, úgy gondolom, hogy a Magyar Köztársaság jelenlegi parlamentjében senki nem kíván.
Ismételten fel kell arra hívnom a figyelmet, hogy egy állampolgári kötelezettségrõl is szó van ennek kapcsán, a tankötelezettségrõl, és amennyiben a tankötelezettséghez költségek járulnak, az olyan abszurditás - amint az általános vitában is említettem -, mint hogyha a honvédelmi kötelezettség mellé befizetési kötelezettségeket is társítanánk, hogy a haza védelme mellett az állampolgár még fizetne is azért, hogy védheti a Magyar Köztársaságot. Gondolom, hogy senki nem gondol ilyen abszurd megoldásokra, bízom abban, hogy megértik az alkotmány-elõkészítõ bizottság tagjai, hogy miért mondom unos-untalan, hogy ez a probléma beláthatatlan társadalmi következményekkel jár, és megmagyarázhatatlan, hogy 1996-ban vagy '97-ben a Magyar Köztársaság az elmúlt 40 vagy 50 évben gyakorolt alkotmányos alaptételét, miszerint az alapfokú oktatás ingyenes, miért változtatja tandíjmentessé, és miért nem jó neki ugyanaz az "ingyenes" megfogalmazás, amely Nyugat-Európa számos alkotmányában szerepel tételesen, szó szerint, hogy a közoktatás ingyenes. Tehát ismét, még egyszer kérem az alkotmány-elõkészítõ bizottságot, hogy mérlegelje e módosító indítványt újólag, és támogassa a szavazás elõtti ajánlásában.
Az ajánlás 16. pontjában egy bõvítésre tettem javaslatot. A munkavállalói-szakszervezeti szervezõdéshez való jogban szerettem volna, ha a felsorolásban szerepelne az érdekvédelmi szervezõdéshez való jog is. Nem véletlen. A módosított alkotmánykoncepcióban az alkotmány-elõkészítõ bizottság nagyon helyesen az Elsõ rész III. fejezet 5. pontjában az alkotmányos alapelvek és célok között említi a társadalmi, gazdasági és szociális érdekegyeztetés szükségességét. Az érdekegyeztetés konkrét formáihoz az állampolgárok, úgy gondolom csak érdekvédelmi szervezeteik útján kapcsolódhatnak. Ezért a munkavállalói és szakszervezeti szervezõdések mellett az érdekvédelmi szervezõdés jogát is célszerû lenne az alkotmányban deklarálni. Hiszen nemcsak munkavállalói szakszervezeti típusú érdekegyeztetést definiálunk az alapelveknél, hanem általános társadalmi, gazdasági és szociális érdekegyeztetés szükségességét. Ezért kérem az alkotmány-elõkészítõ bizottságot, vizsgálja felül a módosító indítvánnyal kapcsolatos álláspontját.
Az ajánlás 18. pontjában a gyermekek jogaival kapcsolatosan fogalmaztam meg módosító indítványt, aminek kettõs értelme, lényege volt. Egyfelõl a szöveg pontosítása, nevezetesen ugyanis arról van szó, hogy az emberi állampolgári jogok felsorolásában z) pontként, utolsó pontként szerepel a gyermekek jogai. Ez a felsorolásból minden olvasó számára úgy tûnik ki, mint hogyha mindaz, ami a)-tól v)-ig szerepelne a felsorolásban, az nem lenne érvényes, vagy ami végig szerepelne a felsorolásban, az nem volna érvényes a gyerekekre. Pedig gondolom, hogy az alkotmány-elõkészítõ bizottság nem úgy gondolkodik, hogy mondjuk a szólásszabadság joga vagy a lelkiismereti és vallásszabadság joga, vagy az egyesülésjog ne vonatkozna a 18 éven aluli állampolgárokra. Hogy ebben a felsorolásban egyetlen pontként szerepelnek a gyermekek jogai, úgy tûnik, mint hogyha nekik speciálisan lennének valamilyen jogai, de rájuk nem vonatkozna az a)-tól v)-ig történõ felsorolás.
Én ezért azt a módosító indítványt tettem, hogy ebben a felsorolásban a gyermekek sajátos jogai szerepeljenek, mely világossá teszi, hogy mindazon jogok, amelyek a)-tól v)-ig szerepelnek a felsorolásban, rájuk is vonatkoznak, de vannak olyan speciális jogaik, amelyek csak rájuk vonatkoznak, és ezeket külön meg kell fogalmazni. Egyébként a gyermekjogi egyezmény is egy ilyen szemléletet tükröz, hogyha valaki megnézi.
A módosító indítvány másik eleme arról szólt, hogy legyen különbség a szociális biztonság kérdésében és a védelem kérdésében a felnõttek és a gyerekek között. Ismét szeretném azt az érvelésemet elmondani: meggyõzõdésem, hogy az állampolgárok közül a 18 év alatti állampolgár és a felnõtt állampolgár között az a különbség, lényegi különbség a szociális biztonság tekintetében, hogy az egyik képes önmagáról gondoskodni, a másik pedig nem. Én el tudom fogadni azt az elvet, hogy a szociális biztonságot az állam helyzeténél fogva nem tudja garantálni, csak aktív cselekvéssel elõsegíteni. De azt nehezen tudnám elfogadni - és ezért vitatkozom még itt, a részletes vitában is az alkotmány-elõkészítõ bizottsággal -, hogy ne mondjuk ki, hogy a Magyar Köztársaságban a gyerekek szociális biztonságát ugyanakkor garantálni kell. Ezért én különbséget szeretnék tenni a gyerek és felnõtt között, és szeretném, hogyha az alkotmányban az alanyi jogok között szerepelne a gyerekek szociális biztonsághoz való joga.
(14.40)
Befejezésül gyakorlatilag ezzel összefüggésben én a Második rész I. fejezet 7. pont (2) bekezdés a) pontjában is szeretném kifejezésre juttatni ezt a különbséget gyerekek és felnõttek között, és azt a garanciát megteremteni az alkotmányban, hogy számukra a védelem - a gyermekvédelem - joga és a szociális biztonság joga alanyi jogként definiálandó.
Tisztelettel kérem az alkotmány-elõkészítõ bizottságot - immáron nyilván a vitában utoljára, mert többet nem lesz mód vitatkozni vele -, hogy mérlegeljék ezeknek a módosító indítványoknak nemcsak a szövegét, hanem az indoklását is, amit igyekeztem elég pontosan megfogalmazni, és kérem, hogy vizsgálják felül álláspontjukat, amikor majd szavazásra elõkészítik a javaslatot. Köszönöm szépen. (Szórványos taps.)