Salamon László Tartalom Elõzõ Következõ

DR. SALAMON LÁSZLÓ (független): Köszönöm a szót, elnök asszony. Szeretném mindenekelõtt elõrebocsátani, hogy több irányban szeretnék ehhez a kérdéskörhöz hozzászólni, de hogyha kiemelõdnek a vita egyes elemei, kétpercesek, akkor én is széttagolom a felszólalásomat.

Tehát elõször a most itt utoljára elhangzott ingyenes közoktatás témájához, a 14. ponthoz szabadjon legyen azt hozzátennem, és elmondanom itt, hogy tényleg nagyon hosszadalmasan foglalkoztunk most már másodízben az alkotmány-elõkészítõ bizottságban ezzel a kérdéssel, mert valóban kétszer tért vissza elénk módosító javaslat formájában.

Próbáltunk olyan formulát találni, ami lehetõség szerint közelít valamelyest ahhoz az elõterjesztõi szándékhoz, vagy akceptáljon módosító javaslatban megjelenõ gondolatokat, de nem lehetett. Nem lehetett, mert igenis szembe kell nézni azzal, hogy az ingyenesség fogalmán, hogyha errõl beszélünk, akkor igenis abba nagyon sok minden természetszerûen beletartozna, amit biztosítani gyakorlatilag ma viszonyaink mellett - és azt hiszem, hosszabb távon is - nyugodtan mondhatom, képtelenség.

Az ingyenes tankönyvhasználatról lehetne beszélni, az ingyenes diák utazóbérletrõl, esetleg ingyenes diákruháról és sok mindenrõl, hiszen mindezek az oktatás költségeivel együtt merülnek fel, tehát ha az jelenne meg, hogy ingyenes állami közoktatás, az alkotmányjogilag egy olyan széles ingyenességet teremtene meg, amit teljesíteni lehetetlen, és igyekeztünk magunkat ahhoz tartani, hogy az alkotmányba az igazat, a lehetségeset és a reálisat írjuk.

Hadd mondjam el, hogy megpróbáltuk, végiggondoltuk, hogy esetleg egy Brtelmezõ rendelkezést is beveszünk az alkotmányba, ami következõképpen szólna, hogy ahol a jelen alkotmány ingyenességet említ, azon tandíjmentességet kell érteni (Az elnök pohara megkocogtatásával jelzi a felszólalási idõ leteltét.), de aztán ezt - mint egy rossz tréfát - elvetettük, de azért hoztam ide, hogy érzékeltessem, hogy sajnos ez a kérdés így, ebben a formában mennyire kezelhetetlen.

(14.50)

Higgyék el, elõterjesztõ társaim, hogy a legjobb akarattal sem tudtunk olyan megoldást magunkévá tenni, nem lenne valódi, ami félrevezetné az állampolgárokat. Köszönöm.

Tartalom Elõzõ Következõ

Eleje Homepage